Őszinte bocsánat
Sajnálom, ha valaha is megbántottalak… Őszinte bocsánat Pillangó vagyok egy vadvirágon. Én porzok most ezen a tájon. Együtt ülünk a világ legtetején. Te pont akkor jössz majd amikor én. Pillangók leszünk, elszállhatunk. Megkeressük a mi világunk. Derült égbolt esőre vált. Majd akkor porzunk éjszakákon át. Sajnálom, ha valaha is megbántottalak…
Őszinte bocsánat Amit nem mondtam el: Olyan sokkal tartozom Az évekért melletted, Elmondani nem tudom. Őszintén köszönöm Neked…
Sajnálom, ha valaha is megbántottalak… Őszinte bocsánat Most jött el a rég várt alkalom, Az emlékekért kutatunk a polcokon. S ámulva nézünk, mennyi minden összegyűlt, Míg a könyvek alól hirtelen előkerült Egy film arról a nyárról, Mikor ment minden magától. S a képeket látva Már nincs annyira távol. Akkor még az élet adott, nem csak kért. S ha valami nem sikerült, te kárpótoltál mindenért. Egymásra nézve szomorúan mondhattuk, Azt a kevés időt nagyon gyorsan elmúlattuk. Sajnálom, ha valaha is megbántottalak…
Sajnálom, ha valaha is megbántottalak… Őszinte bocsánat Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz, hittem az életben és nem fájt a szívem. Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet és semmi sem bántott. Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogy ha szeretném elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem. De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat, De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak. Sajnálom, ha valaha is megbántottalak…
Veled tudom elképzelni az életemet… Őszinte bocsánat Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál, így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár, én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd, neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd. Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. Addig amíg szól a dal, az én szívemben, addig gondolatban szárnyalok a fellegekben. Veled tudom elképzelni az életemet…
A legszebb ajándékot szánom Neked Születésem Mikor megszülettem, egy nevet is kaptam, Noha, erről akkor én még mit sem tudtam. Nevem bejegyezték egy nagy anyakönyvbe, Én, meg növekedtem a családi körbe´. Családok, gyermekek, nevek és könyvek, S, minden név mögött élettörténetek. Nevünkben mi vagyunk és cselekedeteink, Benne a terveink és a végzéseink. Ki mily életet él az látszik meg rajta, Könyve, kinek nyitva, másnak lakat rajta. Van ki a tetteit, leplezi, takarja, Sötétben tervezvén, hunyorog a napra. A legszebb ajándékot szánom Neked
A legszebb ajándékot kapod majd Tőle… Anyának… Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál A legszebb ajándékot kapod majd Tőle…
Örökre érezni szeretném a közelséged… Hűség Mint finom ujjak, éles, metsző húrokon, Hadd játsszam el az Élet dallamát Veled, Amikor együtt indulunk el az Úton, Hűségem adom Neked, de csak Neked. Bízz bennem és engedd, hogy szeresselek nagyon, Lényedet önfeledten, szeretetre vakon, Engedd, hogy lelkem feléd szabadon kitárjam, Fogadd el a szerelmem, te vagy minden vágyam. Ha elfáradnál, a gitárt én átveszem, Ha elalszol a húrokat tovább pengetem, Ha majd kezeid kezemben pihennek, Hallgatjuk a csendben a lágy rezdüléseket. Örökre érezni szeretném a közelséged…
Mosolyod semmivel sem lehet pótolni… Mosolyod mosolyt csal szívembe, a legszebb ajándék mit kaphatok Tőled. Mosolyogni látlak mosolyog a lelkem mert mosolyodnál szebb mosoly nem is létezik a földnek. Mosolyod szikrát szór szerte széjjel és beragyogja, megvilágítja a szürke hétköznapokat minden héten. Mosolyod semmivel sem lehet pótolni…
Számítok Rád! Számíthatsz rám!