Jog és identitás 2014. április 2.

Témák az identitás koncepciója, lehetséges megközelítések: szociálpszichológiai; társadalomelméleti: igazságosság és elismerés; a normalitás kritikája. jog és identitás: emancipatórikus mozgalmak — küzdelem a jogosultságokért; az egyéni jogérvényesítés problémái.

Személy- és csoportpercepció “A személyiség társadalmi szemléletű lélektana személyes- csoportos kapcsolatok hatásrendszerét tekinti az egyéni értelem, az érzelmi harmónia, a morális karakter és a szituatív viselkedési rutinok előhívójának, mozgatójának, alapjának. Nem ok nélkül úgy is szemlélhetjük az egyént, mint társadalomba és kultúrába ágyazott, csoportok metszetében álló és ezek dinamizmusának kitett önállótlan alkotóelemet, amelynek legfeljebb hamis öntudata sugallja, hogy merőben egyediként élje meg személyes és társas tapasztalatait.” (Hunyady–Hamilton– Lan Anh (1999) 9)

Sztereotípia “Az erőfeszítéssel való takarékoskodáson túl más oka is van annak, hogy miért tartunk ki olyan gyakran a sztereotípiáink mellett, noha kevésbé elfogult nézeteket is elfogadhatnánk. A sztereotípiák rendszere személyes történetünk központi eleme, a társadalomban elfoglalt pozíciónk védelmezője lehet. A világ rendezett, többé-kevésbé ellentmondásmentes képét adják, amelyhez szokásaink, ízlésünk, képességeink, kényelmünk és reményeink már igazodtak. Lehet, hogy a kép nem hiánytalan, de egy olyan lehetséges világot mutat, amelyhez már alkalmazkodtunk. Ebben a világban az emberek és a dolgok a jól ismert helyükön vannak, ismert és elvárt dologokat tesznek. Otthon vagyunk. Beleillünk a képbe. Tagok vagyunk. Ismerjük a járást. Itt megtaláljuk az ismerős, a normális, a kiszámítható báját, a fogantyúk és formák a szokott helyen vannak. Noha sok kísértést hagytunk magunk mögött, míg belepréseltük magunkat ebbe az öntőformába, ha végre szilárdan belehelyezkedtünk, szorosan ránksimul, mint egy régi cipő.” ((Lippmann (1998) 95) ford. KV)

A tekintélyelvű személyiség Az F-skála által mért vonások (konvencionalizmus; autoriter alárendelődés; autoriter agresszió; a szubjektivitás, képzelet és gyengédség megvetése; babonásság és sztereotipizálás; erő és “keménység”; destruktivitás és cinizmus; projektálás; eltúlzott aggodalmak a szexualitással kapcsolatban) a kutatók vélekedése szerint “[...] egy tünetegyüttest képeznek, egy többé-kevésbé tartós struktúrát a személyiségben, amely az illetőt befogadóvá teszi az antidemokratikus propagandával szemben. Így azt mondhatjuk, hogy az F-skála a potenciálisan antidemokratikus személyiséget kívánja mérni.” (Adorno et. al. (1950) 228, ford. KV).

Gordon W. Allport összegzése “Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja.” (Allport (1977) 40) Az előítélet két komponensből áll össze: egyrészt a negatív attitűdből, érzelmi viszonyulásból, másrészt a túláltalánosított (ezért, ahogy fentebb szerepel, eredendően téves) vélekedésből.

Allport-skála “minél erősebb egy attitűd, annál valószínűbb, hogy heves és ellenséges cselekvésbe csap át” (Allport (1977) 47). Az előítéletekből fakadó tetteket az alábbi skálába rendezi: szóbeli előítéletesség, elkerülés, hátrányos megkülönböztetés, testi erőszak és kiirtás. Noha a skálán való továbblépés egyáltalán nem törvényszerű, de “tudatában kell lennünk annak, hogy az egyik fokozatban megnyilvánuló aktivitás megkönnyíti a magasabb fokozatokba való átkerülést” (Allport (1977) 49)

Az előítélet okai felfelé irányuló mobilitás magyarázat a személyiség szintjén: türelmes vs. türelmetlen személyiség lehetséges társadalmi okok: felfelé irányuló mobilitás hirtelen jött társadalmi változás tudatlanság és a kommunikáció korlátai kisebbségi csoport mérete és népsűrűsége közvetlen versengés és a valóságos konfliktus kizsákmányolás igazolás az agresszió szabályozása etnocentrizmus és a hűséget fokozó kulturális eljárások a keveredéssel kapcsolatos ellenérzés, amely végső soron a vér tisztaságáról alkotott képzetekben, az endogámia “törvényében”

Társadalomelmélet I.: Igazságosság, egyenlőség és elismerés — Axel Honneth „az ember épsége és integritása a többi ember helyeslésétől függ” (Honneth (1997) 99) Az elismerés megvonásának három típusát különbözteti meg, a fizikai integritás megsértésétől a jogok megvonásán keresztül az életformák megvetéséig. A megvetés egyes formái a személyiség, az önbecsülés hanyatlását eredményezik, amelyeket Honneth a „pszichikus halál”, a „társadalmi halál” és a „megbetegítés” metaforájával szemléltet. “Az elismerés hiánya a társadalmi patológia magva.” (Némedi (2010))

Nancy Fraser: újraelosztás vs. elismerés Forrás: Nancy Fraser: Az újraelosztástól az elismerésig? Az igazságosság dilemmái a poszt-szocializmus korában

II. A normalitás kritikája a „ki nem mondott norma” leleplezése, legyen az a “megfelelő” (hím)nem, heteroszexualitás, a fehér bőr, vagy az ép test a ki nem mondott norma működése csak közvetetten, az elhallgatásban, a “Másik” leírásában érhető tetten; a másság megragadása mindig valamihez hasonlítva történik, ám annak a személye, aki a “normális”, rejtve marad, tulajdonságai csak a másik pozitív ellenpólusaként ragadhatóak meg, amit viszont nem szokás explicitté tenni a csoporthatárok társas konstrukciójának lényegi eleme az, ahogyan a testre is visszaható, a testeket formáló identitásokat hoznak létre

“A néma dresszúrák sorában külön kell kezelni az intézményesítő rítusokat ünnepélyes és rendkívüli jellegük miatt. Ezek azt szolgálják, hogy az utolsó emberig összehívott közösség nevében és jelenlétében, a felszentelés céljával ne csupán azokat válasszák külön, akik a kitüntető jegyet már elnyerték, azoktól, akik még nem részesei ennek, mert korhatár alattiak (bár az átmeneti rítus képzete ezt sugallja), hanem mindenekelőtt azokat, akik társadalmilag méltók, elkülönítsék azoktól is, akik mindörökre kirekesztettek ebből, azaz a nőktől.” Bourdieu (2010) 33

Küzdelem a jogosultságokért: mozgalom és elmélet “A »jó ügyek« nem helyettesíthetik az ismeretelméleti bizonyításokat, nem teszik fölöslegessé a gondolati elemzést, amely néhanapján ráébreszt arra, hogy az illendő »jóérzés« nem feltétlenül zárja ki a »tisztességes küzdelemmel« kivívható előnyökben való érdekeltséget [...] Ha a tudományból nem száműzhetjük is holmi számomra felfoghatatlan értékmentesség (Wertfreiheit) utópiája nevében azt a személyes vagy közösségi indíttatást, melyet a politikai, szellemi fellépés kelt [...] igaz, hogy a legjobb politikai mozgalom is óhatatlanul rossz tudományt, s mikor odakerül, rossz politikát csinál, ha felforgató hevületét nem váltja kritikai fogékonyságra – elsősorban önmagával kapcsolatban.” (Bourdieu (2010) 121)

Eljárás diszkriminációs ügyekben: az egyéni jogérvényesítés problémái a jogérvényesítés akadályai (Galanter 1974) magas látencia alacsony jogtudatosság: (naming, blaming, claiming Felstiner-Abel-Sarat) a sztereotípiák általános elterjedtsége: az áldozatok hajlamosak önmagukat hibáztatni másodlagos viktimizáció

Az egyéni jogérvényesítés elszigeteli az áldozatot, elfedi az előítéletesség és az ebből fakadó diszkrimináció mindent átható jellegét, a jogérvényesítés anyagi és pszichés költségeit egyaránt az áldozatra, és egyedül rá terheli, miközben az elérhető haszon, a megsértett méltóság erkölcsi és anyagi reparációja esetleges, csekély, utólagos és az eljárás egészéhez hasonlóan elszigetelt

Az “elnyomottak” lehetséges stratégiái jogi eszközök igénybevétele — mítoszok, üres ígéretek? “önelnyomás”(ld. “igazságos világ” Melvin J. Lerner 1980; önalávetés, rendszerigazoló sztereotípiák John T. Jost 2003) passzív ellenállás politikai mozgalmak szervezése

További problémák a jogi eszközökkel a jog maga hozza létre azokat a kategóriákat, amelyek mentén a hátrányos megkülönböztetés történik, amelynek megszüntetését tűzi ki célul látszatmegoldást jelentenek, megnyitják az utat a moralizáló válaszok előtt, amelyek a sérelmet szenvedettekre hárítják a felelősséget az orvoslás elmaradásáért: jogosultság van, bíróság is van, amely előtt perelni lehet, mi másra lenne még szükség? Az ilyenfajta megközelítések végső soron egyénekre bontják a sérelmet szenvedők közösségét, dezintegratív hatásúak, nehezítik, akadályozzák a változást, azzal, hogy látszólagos “szelepeket” biztosítanak

Az egyéni jogosultságok védelmében Noha nyilvánvalóan nem elegendőek önmagukban – egyszerűen fogalmazva – ártani mégsem ártanak: megerősítik az egyenlő bánásódért küzdők érvelését, megnyitják a jogérvényesítés útját, legitimálják az emancipációra irányuló törekvéseket, még ha nehezen igénybevehető, de mégis létező csatornákat nyitnak a sérelmet szenvedettek számára a jogi orvoslásra.

Hosszabb távon a jogi elismerés hatására átalakulhatnak az igazságosságról alkotott képzetek, az emancipáció és jogkiterjesztés általános kultúrája javul, ezek a jogosultságok növelhetik az érintetteknek az intézményrendszerbe vetett bizalmát.

Köszönöm a figyelmet! kiss.valeria@ajk.elte.hu