A Duna, mint vonzerő 2356-07. tétel

Általános információk A Duna a második leghosszabb folyam Európában. Németországban, a Fekete-erdőben ered. Innen 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak. Napjainkban fontos nemzetközi hajóút.

Története A Duna Európa különböző tájain folyik keresztül, ahol a történelem folyamán igen különböző népek éltek. Mégis a Duna alapvetően meghatározta és hasonlóvá tette e népek történetét, miként táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként, illetve természetes akadályként működött a folyó. Alsó szakaszán a földművelés a i. e. 6. évezredben jelent meg, a felső szakaszához gyorsan, a i. e. 5. évezredre elterjedtek a termelés technikák. A bronzkorban a nagyrévi, a vaskorban a hallstatti kultúra elterjedése mind-mind a Dunához köthető. A fémművelés korai elterjedésének nagyban kedvezett a folyó környéki hegyek magas érctartalma. A primitív cserekereskedelem is hamar kialakult a Duna környékén, később ehhez szárazföldi utak is csatlakoztak.

Földrajza A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül. Alapvetően (mint minden folyót) a Dunát is három szakaszra lehet bontani, a Felső-, a Középső- és az Alsó- Dunára. A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér.

Vízrajza A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a magyarországi legjelentősebbek: Kis-Duna (Csallóköznél) Mosoni-Duna Szigetköznél Szentendrei-Duna Ráckevei-Duna A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.

Dunai élettér A Duna amint különböző éghajlatú, hidrológiájú területeken folyik keresztül, változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A hosszanti tagozódás mellett jellemző a folyókörnyék keresztmetszeti tagozódása is. Az áramló víztömegek, a mederfenék, a víz felszíne, a holtágak és az árterek mind- mind különböző feltételeket biztosítanak az élőlények számára.

Flórája A holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokat találni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara. Az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, A gyorsabb folyású szakaszoknál füzes cserjés található a folyó mellett. A távolabb található ligetben a magasabb termetű fehér fűz, fehér és fekete nyár jellemző. Végül, a kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező területeken a Dunára nagyban jellemző „galériaerdők” (kocsányos tölgy, mocsártölgy, a szilfa, kőrisfa mellett több kúszónövény: iszalag, vadszőlő és komló). A dunai holtágak védett növényfaja a lápi csalán.

Faunája I. Alacsonyabb rendű állatok is élenk itt (folyami szivacs, evezőlábú rák, pöttyös csiga). A Duna halállománya viszonylag szegény, mindössze ötvenkét dunai halfaj ismeretes. Legjellemzőbb halfajok a kecsege, a ponty, a csuka, a lesőharcsa, a rózsás márna, a dévérkeszeg, a kárász, a szivárványos ökle, a csapósügér és a fogas. Csak a Fekete-tengerbe ömlő folyókra jellemző továbbá a kősüllő, a bagolykeszeg, a tarka géb és a pajzsoshasú pikó, illetve a Duna egyedi halfajai a dunai galóca és a selymes durbincs.

Faunája II. A holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni az árvaszúnyog, a víziskorpió és a vízipoloska fajokkal, de sok rák- és csigafaj is itt talál menedéket. A legjellemzőbb állatfajok a keringőbéka, a kacagó béka, a kecskebéka, a vízisikló, a kockás sikló és a mocsári teknős. A Duna ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. A folyó egyik legjellemzőbb madárfaja a dankasirály. Szintén megjelennek a récefélék, a vadlibák, a kormoránok és a bíbicek. Elsősorban a Duna-delta környékén honos a szürke gém, a vörös gém, a bakcsó, a bölömbika, a függőcinke, a batla. Csak a Duna-delta lakói a rózsás pelikánok.

Faunája III. A holtágak, árterek legjellegzetesebb apró emlősei a vízicickány, a vízipocok, a törpe egér, de a vidra, az újabban visszaköltöztetett hód, és csehszlovák honosítás miatt a kártékony pézsmapocok is jellemző. A ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A 19. században még sok aranysakál („nádifarkas”) is élt a Dunánál, ám ezeket kiirtották. A nagy kiterjedésű erdőkben nagyobb nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fent és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják.

Tájvédelmi egységei Felső-Duna Nemzeti Park Dunamenti erdő Neuburg és Ingolstadt között Donauleiten Természetvédelmi Terület Donau-Auen Nemzeti Park Szigetközi Tájvédelmi Körzet Dunamenti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet Duna–Ipoly Nemzeti Park Duna–Dráva Nemzeti Park része: Gemenci-erdő Kopácsi rét Nemzeti Park Felső Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum Deliblatska peščara Rezervátum Vaskapu Nemzeti Park Kazán-szoros Nemzeti Park Persina Natúrpark Kalimok-Brushlen Természetvédelmi Terület Srebarna bioszféra rezervárum Duna-delta Nemzeti Park

Köszönöm a figyelmet! Horváth Dominika