A beszerzés-ellátás logisztikája beszerzés - készletezés

Az ellátási (beszerzési) logisztika a beszerzéssel együttműködve azért felelős, hogy a vállalatnál a termeléshez szükséges alap-, segéd- és üzemanyagok, alkatrészek a megfelelő időpontban, a megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljanak.

A beszerzés főbb feladatai: beszerzés tervezése (beszerzési tervek készítése); ár és költségelemzés; beszerzési piackutatás, a beszállítók kiválasztása, értékelése; beszerzéssel kapcsolatos ártárgyalások, szerződéskötések, az ügyvitel lebonyolítása; közreműködés a beszerzéssel, az anyagellátással kapcsolatos stratégiai szintű döntések meghozatalában vagy az anyagellátási stratégia megválasztásában.

A legmegfelelőbb beszállító kiválasztását előre definiált követelményrendszer alapján végezhetjük el. A követelményrendszerben olyan kritériumokat rögzíthetünk, mint pl.: ár és árkondíció, minőségi kritériumok, szállítási idővel kapcsolatos kritériumok, kapcsolódó szolgáltatások kritériumai (pl.: garanciális feltételek), környezetvédelmi kritériumok, kooperációs készség, innovációs képesség, stb.

Az ellátási (beszerzési) logisztika főbb feladatai taktikai (tervezési, irányítási) szinten: a beszállítási megrendelések hosszú,közép és rövidtávú tervezése meghatározott anyagszükségleti tervek, valamint az alapanyag-raktári készletgazdálkodás által meghatározott adatok alapján; a beszállítók és a felhasználó vállalat közötti anyagáramlás (röviden: beszállítás) megszerzése, előkészítése.

Az ezzel kapcsolatos feladatok: a szállítási mód (pl.: közút, vasút) eldöntése; közúti szállítás esetén a saját járművel vagy fuvarozó vállalattal való szállítás közötti döntés; a fuvarozó (szállítmányozó) megválasztása, a fuvarozási (szállítmányozási) keretszerződések megkötése; a szállításhoz alkalmazandó egységrakomány-képző eszközök (szállítási segédeszközök) megválasztása; járműrakodás megszervezése és előkészítése (rakodási mód, a rakodógépek, rögzítési mód megválasztása, rakodási terv elkészítése);

Az anyagfelhasználás elemzése Mennyiségi kapcsolat - ABC elemzés A vizsgálati szempontok lehetnek: a beszerzett anyagok mennyisége és értéke; a felhasznált anyagok mennyisége és értéke; az összes rendelések mennyisége és értéke; a beszállító által számlázott termékek mennyisége és értéke a beszállítók száma és azok által beszállított áruk forgalmi értéke; stb.

- a felhasznált anyagok forgalmi értéke alapján - Az ABC elemzés lépései - a felhasznált anyagok forgalmi értéke alapján - az alábbiak: 1. A vizsgálatba bevonandó alapanyagok meghatározása, a konkrét anyagokhoz a konkrét felhasznált mennyiségek hozzárendelése. 2. A felhasznált mennyiségek és az egységár alapján felhasznált termék értékének kiszámítása. Az adott összegzés, a teljes fel- használási érték számítása. 3. Az egyes termékeknek a felhasználás értéke szerinti sorba rendezése. (Csökkenő sorrend!) 4. Az egyes termékek felhasználási értékének százalékos megadása az összes felhasználási értékre vonatkoztatva. 5. Az egyes termékekre vonatkozó százalékos adatok összegzése. Az adatok alapján az alapanyagok A, B, C kategóriába történő besorolása.

“A” anyag: Az “A” anyagok csoportjába azokat az anyagokat soroljuk, amelyeknek egy periódusra eső felhasználási értéke magas és / vagy rendkívül nagy mennyiségben használják fel azokat. Az összes anyag együttes értékének 80 %-át, az összes anyag mennyiségének mintegy 10 %-át teszi ki. “B” anyag A “B” anyagok csoportjába azokat az alapanyagokat soroljuk, amelyeknek egy periódusra eső értéke közepes. Az összes anyag együttes értékének 15 %-át, az összes anyag mennyiségének mintegy 20 %-át teszi ki. “C” anyag: A “C” anyagok csoportjába azokat az alapanyagokat soroljuk, amelyeknek egy periódusra eső felhasználási értéke alacsony, vagy ritkán kerül felhasználásra és/vagy rendkívül kedvező az ára. Az összes anyag együttes értékének 5 %-át, az összes anyag mennyiségének, mintegy 70 %-át teszi ki.

Az ABC elemzés kategóriáinak érték és mennyiségarányos felosztása

Egy ABC elemzés eredményének függvénye

Az anyagfelhasználás időbeli alakulása - XYZ elemzés “X” anyag: Az “X” kategóriába azok az alapanyagok tartoznak, amelyek felhasználása determinisztikus, csak kisebb ingadozást mutat. Erre a kategóriára a magas előrejelzési szint jellemző. “Z” anyag: A “Z” kategóriába azok az anyagok tartoznak, amelyeknek a felhasználása teljesen rendszertelen. Ezek a sztochasztikus és nem stacioner felhasználású anyagok. Erre a kategóriára a nagyon alacsony előrejelzési szint a jellemző. “Y” anyag: Az “Y” kategóriába tartozó alapanyagok felhasználása, már erősebb mértékű ingadozást mutat, mint az “X” kategóriába tartozó anyagok felhasználása, de az ingadozásnak van bizonyos tendenciája. Pl.: folyamatosan növekszik, vagy folyamatosan csökken, esetleg szezonális jellegű a felhasználás Erre a kategóriára a közepes előrejelzési pontosság a jellemző. (Sztochasztikus, de stacioner esetek.)

Példa az ABC és az XYZ elemzés alapján elkészített csoportképzésre: A táblázat kiemelt cellái azt jelzik, hogy azok az esetek különösen illeszkednek a JIT termeléshez.

A kihelyezés (outsoursing) A kihelyezés dilemmái: Lényeg: egy felhasználó a számára szükséges termékeket, szolgáltatásokat vagy szakértelmet egy másik (jogilag elkülönült) gazdálkodó egységtől vásárolja meg. mi a kockázata ? kinek adjuk át a tevékenységet ? a partnerrel közösen új gazdálkodó egységet hozunk létre; egy, a piacon működő szervezettel kötünk szerződést; van-e más megoldás ? mit hozzunk be ? (avagy: insourcing). Előnyei: költségcsökkentés; hatékonyság-növelés; rugalmatlan rendszer rugalmassá válik; csak a teljesített szolgáltatásokért kell fizetni; pénzügyi erőforrásainkat nem kell szállító- és rakodóeszközökre, raktárak építésére fordítanunk; stb.

A készletgazdálkodás feladata: az igények szerint lebonyolítandó forgalomban a gazdasági szempontok alapján optimalizált készlet meghatározása és annak dinamikus szinten-tartása. A készletek időbeni változásának alapesetei: szakaszos beállítás - folyamatos kiszállítás; folyamatos beszállítás - szakaszos kiszállítás; szakaszos beszállítás - szakaszos kiszállítás; folyamatos beszállítás - folyamatos kiszállítás.

A szakaszos be- és kiszállítás lehet: állandó időperiódusú és állandó tételnagyságú; állandó időperiódusú és változó tételnagyságú; változó időperiódusú és állandó tételnagyságú; változó időperiódusú és változó tételnagyságú.

A nyitókészlet (Qny) a készletpolitika kialakítását képező időszak indulásakor, a zárókészlet (Qz) az időszak lezárásakor rendelkezésre álló árukészlet. A raktározási gyakorlatban az időszaki leltárok során felvett készletek is az előző időszak záró- ill. következő időszak nyitókészleteként kezelik.

A jelentésköteles készlet (Qj) a megrendeléstől a rendelt tétel leszállításáig eltelt (utánpótlási) idő alatti szükséglet. Ha a raktárkészlet a jelentésköteles készlet szintjére csökkent, a következő tétel rendelését kell adni.

Qmax = q + Qb A rendelési tételnagyság (q) az esetenként megrendelt árumennyiség. A biztonsági készlet (Qb) tartalékolt árumennyiség, amely a kereslet véletlen ingadozásait vagy előre nem látható pótlási akadályokat egyenlíti ki. A maximális készlet (Qm) a rendelési tételnagyság és a biztonsági készlet összege: Qmax = q + Qb

Az időegységre vonatkoztatott szükséglet (B) lehet: determinisztikus; sztochasztikus; idényjellegű (szezonális); ismeretlen.

Az utánpótlási idő (tp) a megrendeléstől a q mennyiség leszállításáig eltelt idő. A rendeltetési időköz (t) a rendelési tételnagyság és a szükséglet hányadosa: t = q / B A forgási idő (tf) a készlet cserélődő részének kiszállítása alatt eltelt idő.

Tiszta készletezési rendszer A tiszta készletezési rendszer az egyes termékeket egymástól függetlenül kezeli. Jól alkalmazható kis- és nagykereskedelmi vállalkozásoknál, ill. egyszerű termelési folyamatokhoz.

Termelési- készletezési rendszer: Ez a tevékenységek kölcsönhatására épít. A termelési tevékenységek részterületei a rendelkezésre álló korlátos erőforrásokért versenyeznek. Az erőforrások allokálása eldönti a termelést, s ez a készletezést. A döntés meghozatala során ugyanakkor mind a termelési, mind a készletezési kérdéskört együttesen kezeli.

Elosztási – készletezési rendszer Itt a hangsúly a fogyasztói igények maradéktalan kielégítésén van. Alapvető célja a térben és időben elkülönült igények és a raktározási, készletezési lehetőségek összehangolása. Mindenekelőtt arra keres választ, hogy hol készletezzünk és mennyit (stratégiai kérdéskör) ill. az egyes fogyasztói igényeket honnan elégítsük ki (operativ válasz).

Tipikus készletezési stratégiák a rendelés időpontjára vonatkozóan a rendelés feladható: meghatározott időpontokban (rögzített időközönként); a készletszint meghatározott minimális vagy jelzőszint alá való csökkenésekor.

meg, hogy a beérkező utánpótlás éppen elérje a a rendelt tétel nagyságára vonatkozóan feladható: rögzített, állandó tételnagysággal; változó tételnagysággal, amit általában úgy határoznak meg, hogy a beérkező utánpótlás éppen elérje a lehetséges maximális készletszintet.

A készletezési stratégiák a lehetséges változatok kombinációi. Szokásosan három alapkategóriát különböztetünk meg, amennyiben a készletgazdálkodás alapfeltételeire fennállnak a következők: a készletellenőrzés időszakos; a kereslet nagysága (de legalább annak valószínűségi eloszlása) a készletellenőrzési időszakra ( ) ismert; a kereslet a készletellenőrzési idő során folyamatosnak tekinthető; az utánpótlás beérkezésekor az előző időszakban bekövetkezett esetleges hiányt azonnal felszámoljuk; a beérkezés determinisztikus és szakaszos.

A készletezés költségeit a vizsgálatokhoz a következőképpen szokásos csoportosítani: a készlettartás költségei (a készletek tárolásával, kezelésével, stb. kapcsolatos kiadások, vagyis a készletek, mint fizikai tárgyak állapotának megőrzése érdekében felmerült költségek, valamint a termékek értékjellegéhez kapcsolódó költségek tartoznak ide); a készletpótlás költségei (a készletek létrehozásásnak, szállításának, rendelésének, stb. költségeit soroljuk e csoportba); a hiányköltségek (ezek alapvetően lehetnek konkrét veszteségek, ill. a hiány miatt elveszett lehetőségek).

1. Készlettartási költségek A készlettartási költségeket két nagy alcsoportra osztjuk, tekintettel arra, hogy a készletek egyrészt fizikai tárgyak, másrészt azok értéket képviselnek. A készletek fizikai jellegéhez kapcsolódó költségek: raktárak, tárolóterületek fenntartási, üzemeltetési költségei és ezek értékcsökkenése; a tárolással kapcsolatos anyagmozgatás ráfordításai (ki- és betárolás, komissiózás stb.); tárolási veszteségek (beszáradás, minőségromlás stb.); raktári adminisztráció költségei.

stb.) által lekötött tőke jövedelmezőségi normája; A készletek érték jellegéhez kapcsolódó költségek: a készletekbe fektetett tőke jövedelmezőségi normája; a készletezési rendszer tárgyi eszközei (épületek, gépek stb.) által lekötött tőke jövedelmezőségi normája; készletek avulási, értékcsökkenési vesztesége; biztosítási kiadások.

2. A készletpótlás költségei Beszerzési költségek: vételár; esetleges vám- és adóterhek. Lebonyolítási költségek: rendelés, utánpótlás adminisztrációs költségei; árutovábbítási költségek (szállítás, rakodás); árukezelési kökltségek (átvétel, minőség-ellenőrzés, reklamáció, stb.).

(belső készlethiány-költségek): 3. A hiány költségei a termelést akadályozó készlethiány költségei (belső készlethiány-költségek): tárgyi eszközök (gépek) kihasználatlansága; a munkaerő kihasználatlansága, ill. a ténylegesen felmerülő túlóraköltségek; a termelés átszervezéséből adódó költségek. a vállalat piaci helyzetét befolyásoló, ill. ennek kiküszöbölését célzó tevékenységek költségei (külső készlethiány-költségek): elmaradó vagy később jelentkező nyereség; rendkívüli utánpótlás többletköltsége; kötbér költségek.