klinikai szakpszichológus PPKE Mediátor szakirányú továbbképzés Pszichopatológia Geiszt Johanna klinikai szakpszichológus PPKE Mediátor szakirányú továbbképzés 2010. február 26.

Pszichopatológia tematika 1. Pszichopatológia, normalitás és a pszichés rendellenességek meghatározása 2. Az abnormalitás pszichológiai modelljei 3. Diagnosztikai rendszerek és kézikönyvek (BNO-10, DSM-IV) osztályozási elvei 4. Skizofrénia és pszichotikus kórképek 5. Organikus kórképek 6. Pszichopatológia az időskorban 7. Hangulatzavarok, a depresszió és a bipoláris kórképek 8. Az öngyilkosság 9. Szorongásos kórképek 10. Pánikzavar, stressz-zavarok 11. Kényszeres kórképek 12. Szomatoform zavarok és pszichoszomatikus kórképek, evészavarok 13. A szexuális élet és a nemi identitás zavarai 14. Szenvedélybetegségek (alkohol, drog, stb.) 15. Személyiségzavarok 16. Gyermek és serdülő pszichés zavarok

A mai előadás témái Normalitás és pszichés rendellenességek meghatározása Pszichopatológiai modellek Diagnosztikai rendszerek és kézikönyvek (BNO 10, DSM IV) osztályozási elvei

Pszichopatológia definíciója ~ lélek kórtan A kóros lelki jelenségek, mentális zavarok és magatartás zavarok tudománya Határterület Neurológia Pszichiátria Pszichológia

Normalitás és abnormalitás Mi tekinthető normálisnak? Mi az abnormalitás? Kulturális és társadalmi kontextushoz kötött mind a normalitás, mind az abnormalitás meghatározása!

A normalitás definíciói Preston: Lelki egészség azt jelenti, hogy az egyén képes fizikai adottságainak megfelelően, más emberekkel együttműködve, boldogságot, örömöt érezve, képességeit kibontakoztatva, önállóan élni. Allport: normális, egészséges embernek csak az érett személyiségű embert lehet nevezni, akire jellemző, hogy saját szükségleteit kielégítően dolgozik, az egész életvezetését meghatározó életszemlélet szerint tevékenykedik, gondolkodik, él, örül. Erikson: az egyén saját magát, mint behelyettesíthetetlen egyszeri valóságot éli meg, és a régmúlt időkben élt emberekkel, más kortársakkal közösséget vállalva, velük azonos emberi méltóságot, szeretetet, törvényeket, célokat vallva éli életét. Wishner: a pszichikum egészsége és patológiája közötti kontinuum úgy fogható fel, mint annak a hatékonysága, ahogy az egyén a környezetnek vele szemben támasztott követelményeinek megfelelni képes. Freud: az egészséges ember képes dolgozni és szeretni.

A normalitás kritériumai 1. általános alkalmazkodási képesség örömképesség (szexuális örömkészség, munkájának szeretete, ellazulás képessége) kompetens interperszonális viselkedés megfelelő intellektuális képességek érzelmi és motivációs kontroll (jó frusztrációtűrő képesség, megfelelő szorongáskontroll, erkölcsi érzék, megfelelő énerő)

A normalitás kritériumai 2. szociális attitűdök (empátia, intim kapcsolat kialakítására és fenntartására való képesség) produktivitás autonómia (érzelmi függetlenség, önbizalom) integráltság (különböző késztetések sikeres összehangolása) kedvező énkép

Az abnormalitás definíciója 1. Wishner: abnormisnak tekinthető, aki a normálistól, azaz az átlagtól eltér Eltérés a statisztikai átlagtól Eltérés a társadalmi normáktól Nem megfelelő alkalmazkodás Rossz közérzet

Az abnormalitás definíciója 2. A tipikust vagy a kívánatost tekintsük-e a normalitás kritériumának? Amikor azt mondjuk valakire, hogy beteg, akkor az egész személyiségére, a teljes emberre vonatkozik-e ez az ítéletünk vagy azt kellene mondanunk, hogy ennek az embernek betegsége van? Betegséget kezelünk vagy az egész embert? Mi a normális, mi az egészséges a pszichológiai jelenségek területén?

Az abnormalitás definíciója 3. Pszichés rendellenességnek tekinthető az a működésmód, amely Deviáns Szenvedést okoz Diszfunkcionális Veszélyeztető

Normalitás és abnormalitás fogalma a gyermek pszichopatológiában 1. Az abnormalitás kritériumai: a felnőttek esetében alkalmazott szempontokat (tünetek, a szenvedés intenzitása és a funkcionálás zavarai) gyerekeknél nem lehet egyértelműen alkalmazni: A gyerekkori gátlások, szorongások, tünetek sok esetben a fejlődéssel járó megterhelések és feszültségek következményeként lépnek fel és a követelményekhez való alkalmazkodás megvalósulásával elmúlnak A gyerekek - a szorongást kivéve - sokkal kevéssé szenvednek a tünetektől A stressz a gyerek függőségének és maguknak a fejlődési folyamatoknak a természetes és elkerülhetetlen mellékterméke A gyerekek teljesítményszintje folyamatosan ingadozik Az időszakos regresszió a fejlődés természetes része, szolgálja az adaptációt és a védelmet, segíti fenntartani a normális állapotot

Normalitás és abnormalitás fogalma a gyermek pszichopatológiában 2. Fejlődési terminológia: figyelembe kell venni az adott fejlődési fokot, a specifikus személyiségjegyek megszerzésének késését vagy elmaradását Metapszichológiai kórmegállapítás: a viselkedés és a tünetek hasonlósága mögött különböző patogenezis állhat, ami különböző kategóriákat jelent és eltérő kezelést tesz szükségessé pl. hazugság Gyerekkorban a kórosság megállapításához választható kritérium: a fejlődés károsodása, amikor az érés és a társadalmi környezethez való alkalmazkodás progresszív lépésekkel már nem tud előre haladni, azaz amikor a fejlődési folyamat lelassul, megfordul, vagy leáll

A pszichopatológia történeti előzményei Ókor Hippokrátesz: testnedvek egyensúlya, első betegség osztályozás (fekete epe – melankólia, sárga epe – ingerlékenység, vér – derűlátás, nyálka – közöny, nyugalom) Terápia: diéta, mozgás, relaxáció, masszázs, hipnózis gyökerei Középkor Felerősödik a vallásos szemlélet, a pszichés betegség forrása: Bűn Ördögi/démoni megszállás Tébolydák, elzárás, leláncolás, kínzás, boszorkányperek

Modern pszichopatológiai modellek Biológiai, medicinális Pszichodinamikus Humanisztikus Behaviorista Kognitív Szociokulturális

Pszichopatológiai modellek Minden modellnek van: Emberképe Rendszere Kutatási és terápiás módszertana Patogenetikai magyarázata Hatásmechanizmusa

A biológiai vagy medicinális modell a pszichés folyamatok megfeleltethetők testi folyamatoknak. A rendellenes viselkedés vagy lelki jelenség valamilyen, a szervezetben lévő rendellenességnek a következménye meghatározott szervi elváltozások specifikus szimptómákat és szindrómákat, azaz kórképeket idéznek elő. A szervi elváltozás okai lehetnek: infekciók szisztémás rendellenességek traumák genetikai rendellenességek (pl. ikervizsgálatok: sch. 69%, OCD 60%) biokémiai zavarok (neurotranszmitterek aktivitási zavara pl. GABA -szorongás, dopamin – sch., szerotonin – depresszió) A lelki jelenségeket az őket létrehozó szervi okok megszüntetésével lehet gyógyítani farmakoterápia

Pszichoanalízis S. Freud munkássága Kezdet: 1900. Álomfejtés Két koncepció: tudattalan – tudatos viszonya, valamint a személyiségelmélete Tudattalan koncepciója: jéghegy modell Tudatos: ami éppen a tudat fókuszában van, amit éppen csinálunk Tudat-előttes: ami felhozható emlék Tudattalan: (szükségletek, szenvedélyek, elfojtott emlékek, gondolatok, érzelmek, konfliktusok, történések) nem felidézhető – csak speciális módszerekkel, elszólásokban, álmokban jelentkezik, (régi, elfeledett emlékek, konfliktusok, vágyak, ösztönök, értékek) leginkább ez befolyásolja a viselkedést: pl. párválasztás (szüleinkhez fűződő, gyakran konfliktusos viszony, pályaválasztás stb.)

Freud személyiségelmélete Ösztön-én: Id velünk született (eredendő rendszer) ösztönök, drive-ok, késztetések, libidó - életösztönök, thanatosz ösztön - agresszió öröm-elv vezérli azonnali kielégülésre tör ez adja a személyiség energiabázisát: feszültség képződik egy szükséglet kapcsán, amit le kell vezetni , kielégíteni a szükségletet, vagy elfojtani Én: Ego később alakul ki az ösztön-énből realitáselv jellemzi (megpróbálja az ösztön-én impulzusait a külvilághoz igazítani és teljesíteni) késleltetés, mint korai én-funkció – amíg megkeresi, megtalálja a megfelelő utat a kielégüléshez racionális, pragmatikus problémamegoldó, a személyiség végrehajtó közege Felettes-én: Super-ego Lelkiismeret (amit nem szabad): bűntudat - büntet én-ideál (mi a jó, a kívánatos): büszkeség - jutalmaz a viselkedés döntőbírája, a személyiség erkölcsi fegyvere Szabály-elv jellemzi: nagyon szigorú (főleg a szexuális és agresszív impulzusokkal szemben) értékek, tiltások, normák, szabályok – megerősödésével kialakul az önkontroll funkciója Általános működési elvek: Az Én egyensúlyoz a két szféra között: az ember egy sötét pince, amiben egy szex őrült majom és egy angol vénkisasszony vívja halálos véget nem érő harcát egy meglehetősen ideges banktisztviselő bíráskodása mellett Az ösztön-én a biológiai komponens, az ego a pszichológiai komponens, a szuper-egó a társadalmi komponense a személyiségnek Betegségek: felborul az egyensúly

A pszichodinamikus modell A viselkedést belső, intrapszichikus tényezők határozzák meg, melyek a Tudattalan késztetések Korai élmények függvényei Kapcsolati élmények Traumák Ezek az intrapszichikus tényezők okai a manifeszt, megfigyelhető viselkedésnek Az ok-okozati viszony hosszú élettörténetben érvényesül, azaz a jelenben mutatkozó jelenségnek a kora gyermekkorig visszakövethető fejlődése van Pszichoanalitikus elméletek pl.: Freud: személyiségstruktúra és pszichoszexuális fejlődési modell Jung: kollektív tudattalan és archetípusok Adler: individuál pszichológia Szondi: sorsanalízis Kernberg, Kohut: self pszichológia Mahler: tárgykapcsolat elmélet A gyógyítás ezen mélyen fekvő okok elemzésével és megértésével lehetséges Terápiás formák: klasszikus analízis, rövid dinamikus terápiák, Jung-i analízis, analitikus csoportterápiák, prenatális analízis stb.

A behaviorista modell A pszichopatológiai jelenségek maguk a megfigyelhető viselkedésjelenségek, ezért a viselkedés pontos regisztrálására, elemzésére, a környezettel való kapcsolat felderítésére van szükség A konkrét egyedi viselkedés mindig környezeti tényezők hatására kialakult, tanult viselkedés Így a pszichés rendellenességek a hibás tanulás eredményeként kialakult viselkedésformák Alapvető tanulási formák: Klasszikus kondicionálás (Pavlov) Operáns kondicionálás (Skinner) Modellkövetés (Bandura) Viselkedésterápiás eljárások pl. Szisztematikus deszenzitizálás Habituációs tréning Szociális készségfejlesztés Önkontroll technikák

A kognitív modell 1. Az emberek érzéseit és viselkedését az határozza meg, ahogyan az eseményeket értelmezik. Tehát nem maga a helyzet, hanem a helyzetnek tulajdonított jelentés. A jelentésalkotást a kognitív struktúra irányítja. Az ember gondolkodását alapvetően a következő kognitív struktúrák (és szintek) jellemzik: Sémák: a vélekedések legmélyebb szintje, gyermekkorunktól fogva folyamatosan építjük ki magunkban hiedelmeinket saját magunkról, másokról és a világról. Annyira meghatározóak és magától értetődőek, hogy sokszor magunknak sem fogalmazzuk meg őket. Átfogóak, merevek, túl általánosak. A személy szelektíven összpontosít arra az információra, ami megerősíti alaphiedelmét, és figyelmen kívül hagyja azt, ami ellentmond annak. Attitűdök, köztes hiedelmek: befolyásolják helyzetértékelésünket, amely aztán gondolkodásunkat, érzéseinket és viselkedésünket befolyásolja. Automatikus gondolatok: kognitív folyamatok legfelszínesebb szintje. Gyors, értékelő, spontán gondolatok, melyek nem mérlegelés vagy érvelés eredményeképp jönnek létre, általában csak a gondolatot követő érzelem tudatosul.

A kognitív modell 2. Alaphiedelem „Inkompetens vagyok” Köztes hiedelem „Ha nem értek meg valamit tökéletesen, akkor hülye vagyok” Helyzet: Könyv olvasása, tanulás Automatikus gondolat „Ez túl nehéz. Soha nem értem meg” Reakciók: Érzelmi reakció Szomorúság Viselkedésbeli reakció Bezárja a könyvet Fiziológiai reakció Gyomorszorítás, fejfájás

Pszichoanalitikus modell Inger Tudattalan késztetés Érzelem/viselkedés Behaviorista modell Inger Viselkedés Kognitív modell Inger Jelentés Érzelem/viselkedés

A humanisztikus modell Az ember nem más, mint az a mód, ahogyan észleli a világot Az emberi lény aktív gondolkodó lény, aki felelős azért, amit csinál, hatalmában, lehetőségében áll választani Mindenki egy bizonyos fejlődési, növekedési potenciállal születik Önaktualizálás képessége Carl Rogers kliensközpontú terápia A terapeuta minden előítélet nélkül elfogadja és értékeli a klienst. Ennek a tapasztalatnak az eredményeként a kliens önmagát úgy fogalmazhatja meg, mint akit elfogadnak A terápiás helyzetben fontos a kapcsolat, a terapeuta-kliens viszonylata „kertész és virág”, a terapeuta csak segíti növekedni, kiteljesedni a klienst Ahogyan a kliens a világot látja, az ő viselkedése természetes, érthető és normális. A terapeuta megkísérli a világot a páciens szemével látni, érzéseihez megértéssel, empátiával viszonyul A terapeutának tudnia kell érzéseiről, akarnia kell ezeket kifejezni saját szavaival, a viselkedésében valódi érzéseinek és attitűdjeinek kell kongruensen megnyilvánulnia

A szociokulturális modell A pszichés zavarokat a mikro-, és makroszociális ill. kulturális hatások határozzák meg Családi struktúra Kommunikációs minták Szociális pozíció, szerepek Szociális kapcsolatok, izoláció Szociális stressz Terápia: Csoportterápia (pszichodráma, önsegítő csoportok pl. AA) Családterápia, párterápia (analitikus, strukturális, probléma megoldó) Közösségi ellátási formák (közösségi pszichiátria, prevenció és rehabilitáció)

Az anorexia nervosa patopszichológiai elméletei Biológiai szemlélet – hipotalamusz elváltozás Evolúciós szemlélet – reproduktív szupresszió hipotézis, szexuális vetélkedés hipotézis Pszichodinamikus szemlélet – női szexualitás tagadása, abúzus szerepe Rendszerszemlélet – szépségideál társadalmi elvárása, jellegzetes családmodell (összemosottság, túlvédés, rigiditás) Kognitív-viselkedésterápiás szemlélet – testképzavar, kognitív torzítások, fóbiás reakciók + addikciós, kényszerbetegség és feszültségredukciós modellek Σ Bio-pszicho-szociális szemlélet!

Diagnosztikai rendszerek Korábban „nagy professzorok” paradigmája, ’50-es évektől szakmai konszenzuson alapuló kategorizálás klasszifikáció értelme az információsűrítés, a közös lényeg kiemelése és az egyedi, esetleges vonások tudatos mellőzése BNO 10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) dolgozta ki statisztikai célból DSM IV-R (Diagnostic and Statistical Manual ) Egyesült Államok Pszichiátriai Társasága alternatív rendszereként hozta létre

Diagnosztikus rendszerek közös ismérvei klinikai tesztelhetőség követelménye, explicit kritériumok alkalmazhatósága, nemzetközi szakértői egyeztetés, a diagnosztikai kategóriák megbízhatóságának és validitásának igénye, folyamatos korrigálás a kutatási adatok tükrében klinikai kategóriák nem jelentenek különálló, egymástól jól elhatárolt betegségegységeket, hanem csak jellemző tünetcsoportokat, amelyeknek azonban jól felismerhető és ellenőrizhető sajátságaik vannak. nem használják a betegség szót, mentális zavarokat definiálnak

DSM IV 1994-ben adták ki, a megelőző kategóriák mintegy 95%-a ismét módosult Új alcsoportok és specifikációk jelentek meg, pl. az evészavarok új, különálló fejezetbe kerültek Minden csoportban külön hangsúlyt kaptak az etnikai, kulturális sajátságok Az organikus fogalmat kiküszöbölték és a general medical condition (általános orvosi állapot) kifejezéssel helyettesítették Elősegíti a biopszichoszociális szemlélet alkalmazását Multiaxiális rendszer: A DSM-IV öt tengelyt tartalmaz: I. klinikai zavarok II. személyiségzavarok, mentális retardáció III. szomatikus állapotok IV. pszichoszociális és környezeti problémák V. a működés globális becslése

A DSM-IV diagnosztikai kategóriái 1. Először rendszerint csecsemőkorban, gyermekkorban vagy serdülőkorban megjelenő betegségek Organikus kórképek Pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarok Szkizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok Hangulatzavarok Szorongásos zavarok Szomatoform zavarok

A DSM-IV diagnosztikai kategóriái 2. Disszociatív zavarok Szexuális és nemi identitás zavarok Evési zavarok Alvászavarok MNO impulzuskontroll-zavarok Alkalmazkodási zavarok Személyiségzavarok Egyéb klinikai figyelmet érdemlő állapotok

BNO-10 1992-ben megjelent legújabb kiadás Újítása, a mentális zavarok klasszifikációjának látványos bővülése, 32 ország több száz tudósa dolgozta ki, A kritériumok szűkebbek és szigorúbbak, mint a DSM kritériumai, és a diagnosztikai kategóriák száma nagyobb Új kódrendszert vezettek be, amelyben minden egyes számjegynek külön jelentése van Számos új, korábban csak az amerikai nozológiából ismert kategória jelent meg (pánikszindróma, szomatoform zavarok, szkizotíp zavar) Megmaradt a neurotikus jelző és néhány további antik kategória pl. neuraszténia, akut polimorf pszichózis A BNO-10 elsősorban statisztikai- kódolási kézikönyv, nem tanulásra vagy oktatásra szolgáló pszichiátriai ismeretanyag

A BNO-10 diagnosztikai kategóriái 1. F00-F09 Organikus és szimptómás mentális zavarok F10-F19 Pszichoaktív szer használata által okozott mentális és viselkedészavarok F20-F29 Schizophrenia, schizotypias és paranoid zavarok F30-F39 Hangulatzavarok F40-F49 Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok F50-59 Viselkedészavarok, melyek fiziológiai zavarokkal és testi tényezőkkel társulnak

A BNO-10 diagnosztikai kategóriái 2. F60-F69 A felnőtt személyiség és viselkedés zavarai F70-F79 Mentális retardáció F80-F89 A pszichés fejlődés zavarai F90-F99 A viselkedés és érzelmi-hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy adoleszcenciában jelentkező zavarai