Csatlakozás az Európai Unióhoz

Csatlakozások Alapítás: DE, F, IT, Lux, BE, NL 1973: UK, DK 1981: EL 1986: ES, PT 1995: AT, FI, SE 2004: CY, CZ, EE, HU, LT, LV, MT, SK, SI, PL 2007: BG, RO 2013: CR

Tagjelöltek – potenciális tagjelöltek Izland, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró, Szerbia és Törökország tagjelölt országok. A csatlakozási tárgyalások Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, illetve Montenegróval és Szerbiával még nem kezdődtek meg. A többi nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia és Hercegovina és Koszovó – mindegyike számára az EU kilátásba helyezte az uniós tagságot (potenciális tagjelöltek).

Stabilizációs és társulási megállapodások A Nyugat-Balkán országainak gazdasági és politikai stabilizációjának elősegítése: az stabilizációs és társulási folyamat révén Tartalmi elemei: a délkelet-európai országok exporttevékenységüket gyakorlatilag szabadon végezhetik az EU egységes piacán, uniós pénzügyi támogatásban részesülhetnek a reformjaik elősegítésére. Fejlett formája: stabilizációs és társulási megállapodás megkötése

Stabilizációs és társulási megállapodások A megállapodás szerződéses viszonyt hoz létre az EU és az egyes nyugat-balkáni országok között, kölcsönös jogokat és kötelezettségeket biztosítva mindkét fél számára. A stabilizációs és társulási megállapodások a legfőbb demokratikus elvek tiszteletben tartására, valamint az EU egységes piacának leglényegesebb alkotóelemeire helyezik a hangsúlyt. A stabilizációs és társulási folyamat során a részt vevő államok csatlakoznak az EU szabadkereskedelmi térségéhez, eleget tesznek az azzal járó kötelezettségeknek (pl. versenyszabályok, állami támogatásokra vonatkozó előírások, szellemi tulajdonjogok védelme), valamint részesülnek annak előnyeiből (pl. letelepedési jog). Ezenfelül olyan reformokat hajtanak végre, amelyek felkészítik őket az uniós szabványok átvételére. A folyamat ily módon lehetővé teszi a régió országai számára, hogy megkezdjék integrációjukat az EU gazdaságába.

Stabilizációs és társulási megállapodások A stabilizációs és társulási megállapodások nem jelentenek garanciát a csatlakozásra A csatlakozási feltételekről való döntés már intézményi rendszerben történik és független ezektől Ugyanakkor az ilyen szerződések a csatlakozás előszobáját jelentik/de meg is rekeszthetik az országot ezen a szinten akár évtizedekre

Partnerségi megállapodások A partnerségi megállapodások a társulási megállapodások előszobáját jelentik Olyan országokkal köti az EU, melyek a potenciális tagjelölti státuszt sem szerezték meg

A stabilizációs és társulási folyamat A stabilizációs és társulási folyamat (STF) a nyugat-balkáni országokkal kapcsolatos európai uniós politikai program, amely ezen országok útjának keretét képezi egészen a jövőbeli csatlakozásukig. Az EU és a Nyugat-Balkán közötti partnerség az összes érintett fél érdekeit szolgálja, mivel békét, stabilitást, szabadságot, biztonságot és igazságot, prosperitást és életminőséget biztosít az EU és a Nyugat-Balkán országai számára. Az STF hármas célja a stabilizáció megvalósítása és a piacgazdaságra történő gyors áttérés, a regionális együttműködés elősegítése, valamint az EU-hoz történő csatlakozás kilátásba helyezése. Ez segíti a régió országait az európai szabványok, köztük a közösségi vívmányok, illetve a nemzetközi normák átvételéhez és alkalmazásához szükséges intézményrendszer kiépítésében.

A stabilizációs és társulási folyamat A stabilizációs és társulási folyamat egy olyan progresszív partnerség, amelynek keretében az EU kereskedelmi engedmények ( Autonóm Kereskedelmi Intézkedések [159 KB] ), gazdasági és pénzügyi támogatások (CARDS program ), valamint szerződéses kapcsolatok ( stabilizációs és társulási megállapodások ) együttesét kínálja. Minden egyes ország az STF keretében tett vállalások teljesítésének függvényében lép előre. Az előrehaladásról szóló éves jelentések a nyugat-balkáni országok arra irányuló készségét értékelik, hogy közeledjenek az Európai Unióhoz.

A csatlakozás feltételei Bármely olyan európai ország kérheti felvételét az Európai Unióba, amely tiszteletben tartja a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elvét, valamint az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat. A csatlakozás feltételeit az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti (49. cikk)

A csatlakozás feltételei (kérelem) (vélemény) (határozat) Csatlakozni kívánó ország Bizottság Tanács Tagjelölt ország

A csatlakozás feltételei A koppenhágai kritériumok - 1993 stabil intézményrendszerrel rendelkezzen, amely biztosítja a demokráciát és a jogállamiságot, illetve az emberi jogok, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét; életképes piacgazdaságot működtessen, és képes legyen megbirkózni az EU-ban működő piaci erőkkel és a versennyel; tudja vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket, különösen a politikai és gazdasági célokat, valamint a monetáris unió célkitűzéseit.

1995 – Madridi kritériumok a csatlakozni kívánó országnak képesnek kell lennie az EU szabályainak és eljárásainak végrehajtására. A csatlakozás feltételei között szerepel továbbá az is, hogy a csatlakozni kívánó országban adottak legyenek az ország integrációját biztosító, megfelelően kialakított irányítási struktúrák. A csatlakozni kívánó országok egyik legfontosabb feladata, hogy az uniós jogot átültessék saját nemzeti jogukba, ám ugyanilyen jelentőséggel bír, hogy a közösségi jogszabályokat hatékonyan, megfelelő adminisztratív és igazságszolgáltatási struktúrákon keresztül hajtsák végre. Ez az előfeltétele az uniós tagság elnyeréséhez szükséges kölcsönös bizalomnak.

Jogharmonizáció A csatlakozást megelőző jogharmonizáció azt szolgálja, hogy az ország képes legyen a csatlakozás pillanatában az uniós jog alkalmazására Mozgó célpont! Prioritások meghatározása (1995-ös bizottsági fehér könyv)

Jogharmonizáció Különleges jellemzői: Idegen jogrendszer normáinak átvétele a tagságból fakadó előnyök nélkül Rendeletek is át kell venni, mert nem alkalmazhatóak közvetlenül még/csatlakozással hatályon kívül kell ezeket helyezni Átmeneti, tartós mentességgel érintett rendelkezések, különös nehézséget okozó rendelkezések csak később kerülnek átvételre Több éves tervezés

Egyéb feladatok Intézményfejlesztés Előcsatlakozási alapok működtetése Uniós joganyag lefordítása Személyi felkészítés

Előcsatlakozási stratégia Az előcsatlakozási stratégia célja, hogy felkészítse a jelölt országokat a jövőbeli tagságra. Ez a stratégia az alábbi kereteket és mechanizmusokat tartalmazza: Európa megállapodások/ társulási megállapodások / stabilizációs és társulási megállapodások Csatlakozási partnerségek / Európai partnerségek Előcsatlakozási támogatás Nemzetközi pénzügyi intézményektől származó társfinanszírozás Részvétel az EU programokban, ügynökségekben és bizottságokban A közösségi vívmányok elfogadására vonatkozó nemzetközi program Elért haladásról szóló jelentések Politikai párbeszéd

A társulási szakasz Nem feltétlenül célozza a csatlakozást Kereskedelmi könnyítéseket nyújt, jogharmonizációs célú Végrehajtását a Bizottság folyamatosan ellenőrzi (Társulási Tanács, Társulási Bizottság) Magyarország esetében 1991-ben írták alá a társulási szerződést, 1994-ben lépett hatályba

A csatlakozási tárgyalások menete Az Európai Tanács határoz a tárgyalások megnyitásáról Szakaszai: 1. Screening (átvilágítás) – multilaterális, bilaterális 2. Érdemi tárgyalások

A csatlakozási tárgyalások menete “átvilágítás” (screening): ez a vívmányok elemző vizsgálata. Az átvilágítás célja az, hogy a tagjelölt országok számára értelmezze a közösségi vívmányokat és ezzel párhuzamosan behatárolja azon területeket, ahol problémák jelentkezhetnek. Az érdemi, technikai tárgyalási folyamat kiindulási alapjaként a Bizottság minden egyes fejezetre és minden egyes országra „átvilágítási jelentést” készít.

A Screening Az átvilágítás az uniós jog fejezetei szerint történik (egy fejezet több alfejezetre bontható) A multilaterális screening során a Bizottság bemutatja valamennyi jelölt országnak egyszerre a vonatkozó joganyag tartalmát A bilaterális screening az egyes jelölt országok és a Bizottság részvételével zajlik. A jelölt ország mutatja be képességét a vonatkozó uniós jog alkalmazására (derogációk azonosítása)

Érdemi tárgyalások Fejezetenként zajlik, miután a screening lezárult Az egyes fejezetek előrehaladása eltérő lehet A tagjelölt ország előterjeszti tárgyalási álláspontját. A Bizottság benyújtja a Tanácshoz a közös álláspont tervezetet. A Tanács elfogadja a közös álláspontot, amely lehetővé teszi az egyes fejezetek megnyitását. A tárgyalási ülésszakokat miniszteri vagy helyettesi szinten (vagyis a tagállamok állandó képviselőinek és a tagjelöltek nagyköveteinek vagy főtárgyalóinak szintjén) tartják meg.

Tárgyalások Minden tagjelölt ország felállítja saját cselekvési tervét, melyben meghatározza, mikor milyen intézkedést hajt végre annak érdekében, hogy irányítási és igazságszolgáltatási struktúráit a csatlakozáshoz szükséges szintre fejlessze. Az EU minden esetben kijelöli, hogy az adott országnak mely prioritásokat kell felvennie a cselekvési tervbe. Az ezeket tartalmazó dokumentum az ún. csatlakozási vagy európai partnerség megnevezést viseli. Minden tagjelölt országnak kötelező összeállítania a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programját. Ez a kiemelkedő fontosságú, speciális dokumentum részletesen ismerteti a csatlakozási partnerségben előírt prioritásokat, menetrendet állít fel azok végrehajtására, és megállapítja a végrehajtáshoz szükséges költségvetést.

Tárgyalások A csatlakozási folyamat során az EU szigorúan ellenőrzi, hogy a tagjelölt ország megfelel-e a vállalt kötelességeinek. A fejezetekre vonatkozó tárgyalások csak akkor zárulhatnak le – s abban az esetben is csak ideiglenesen –, ha minden uniós tagállam elégedett a tagjelölt ország fejlődésével. A tárgyalások végérvényesen csak a teljes folyamat végén fejeződhetnek be,ugyanis a közösségi vívmányok különböző fejezetei olyan sok ponton kapcsolódnak egymáshoz, hogy a folyamat során a „semmiről sincs megállapodás, amíg mindenről nincs megállapodás” elvét kell alkalmazni. Előrehaladási jelentések a folyamat lezárultáig évente

A tárgyalások eredményei Kötelezettség a teljes uniós joganyag alkalmazására Átmeneti mentességek, tartós mentességek Védzáradékok

A csatlakozási szerződés Amikor a tárgyalások valamennyi fejezetre vonatkozóan mindkét fél megelégedésére lezárultak, a részletes feltételeket a csatlakozási szerződéstervezet be emelik be. A dokumentum tartalmazza az átmeneti megállapodásokat és a határidőket, a pénzügyi, illetve támogatási megállapodásokat, valamint a védzáradékokat.Amennyiben a szerződéstervezet elnyeri a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament támogatását, a tagjelölt állam és a tagállamok képviselői aláírják a dokumentumot, melyet aztán az egyes államok alkotmányos szabályai szerint a tagjelölt és valamennyi tagállam ratifikál

A csatlakozó állam státusza A csatlakozási szerződés aláírásával a tagjelölt ország megkapja a „csatlakozó állam” státuszát, és jogosult lesz bizonyos ideiglenes előjogokkal élni mindaddig, amíg uniós tagállammá nem válik. Csatlakozó államként véleményezheti az EU javaslattervezeteit, közleményeit, ajánlásait vagy kezdeményezéseit, és lehetőséget kap arra, hogy „aktív megfigyelői státuszban” részt vegyen az EU testületeinek és ügynökségeinek munkájában. A státusz felszólalási joggal jár, szavazati joggal azonban nem. A ratifikációs folyamat lezárultával a szerződés meghatározott időpontban hatályba lép, ezzel a csatlakozó állam elnyeri a tagállami státuszt.

Országonkénti értékelés - Izland 1994 óta az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagja, egyúttal pedig a schengeni térség része, EGT-tagsága révén Izland már jelenleg is részt vesz az egységes piac működésében, és pénzügyileg hozzájárul az európai társadalmi-gazdasági kohézió létrejöttéhez.Az ország az európai uniós jogszabályok tekintélyes hányadát is alkalmazza Izland 1970 óta az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja, Izlandot súlyosan érintette a 2008. évi pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés, melynek következtében az országban gazdasági recesszió következett be. Az Európai Bizottság módosította az EU által biztosított Előcsatlakozási Támogatási Eszközt annak érdekében, hogy az kiterjedjen Izlandra is, kedvezményezettként. Az EU Izland számára nyújtott pénzügyi segítség célja, hogy támogassa Izlandnak a közösségi vívmányok bevezetése érdekében tett erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az ország teljesen fel legyen készülve arra, hogy csatlakozásakor felvállalja az Európai Uniós tagsággal járó kötelezettségeket.

Országonkénti értékelés - Izland Izland 2009 júliusában csatlakozási kérelmet nyújtott be a Tanácshoz.Július végén a Tanács felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy véleményezze az ország tagfelvételi kérelmét. Az Európai Bizottság kérdőívet küldött ki az izlandi hatóságoknak, melyet azok októberben küldtek vissza a Bizottságnak. A kérdőívre adott válaszok alapján a Bizottság 2010. február 24-én véleményt fogadott el Izland európai uniós tagság iránti kérelme tárgyában. 2010. június 17-én az Európai Tanács úgy döntött, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az országgal. 2011 júniusában négy fejezet tárgyalását nyitották meg

Országonkénti értékelés - Macedónia 2001. A stabilizációs és társulási megállapodás aláírása 2004 Hatályba lép a megállapodás/Macedónia benyújtja tagfelvételi kérelmét 2005 november: A Bizottság véleményt ad 2005 december: tagjelölti státuszt kap 2006-tól vízumliberalizációs tárgyalások 2009: életbe lép a vízumliberalizáció 2009: A Bizottság javasolja a tárgyalások megkezdését

Országonkénti értékelés - Montenegró 2006-ban válik függetlenné 2007: stabilizációs és társulási megállapodás (hatályba lép: 2010) 2008: tagfelvételi kérelem benyújtása 2010: az Európai Tanács tagjelölti státuszt ad Montenegrónak

Országonkénti értékelés - Szerbia 2005-ben kezdődtek meg a tárgyalások a stabilizációs és társulási szerződés megkötésére, de hosszú ideig felfüggesztették a nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés megtagadására tekintettel A szerződést 2008-ban írják alá 2009: benyújtja csatlakozási kérelmét 2012. március: Szerbia tagjelölt lesz (feltétele volt: pl.: Koszovóval való együttműködés, integrált határvédelem)

Országonkénti értékelés - Törökország 1963: Társulási megállapodás 1987: Benyújtja csatlakozási kérelmét 1999: tagjelölti státusz 2004: az Európai Tanács meghatározza a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeit 2005: megkezdődik a screening 2006: megkezdődnek az érdemi tárgyalások (bizonyos tárgyalásokat addig meg sem nyitnak, amíg Törökország nem alkalmazza Ciprusra a társulási megállapodást)

http://iservice-europa.eu/presscorner/enlargement/ http://ec.europa.eu/enlargement/press_corner/videos/index_en.htm

Kilépés az Unióból A Lisszaboni Szerződés teremtette meg formálisan is a kilépés lehetőségét (EUSz. 50. cikk) A kilépő államnak kilépési szerződést kell kötnie az Unióval (EP egyetértése kell)