1963-ban egy Derinkuyu-i lakos (Kappadókia tartomány, Anatólia közepén, Törökország) egy falat bontott le otthonában és meghökkenve fedezett fel a fal mögött egy titokzatos szobát; ebből a szobából egy másikba lépett, innen még egy másikba és még egy másikba és csak igy haladt előre… Véletlenül fedezett fel egy titokzatos alsó várost Derinkuyu-ban, amelynek az első emeletét a hettiták áshatták Kr.e.1400 körül.

A régészek elkezdték kutatni ezt a földalatti elbűvölő, elhagyott várost. Lehatoltak 40 méter mélységre, de feltételezték, hogy a mélysége 85 m. Jelenleg felfedeztek 20 szintes alagutakat. Csak az első 8 alsó emeletet lehet látogatni. A többiek félig meddig összeomlottak vagy még a régészek és az antropológusok dolgoznak bennük.

A várost menedékként használta több ezer személy, akik az alagutakban éltek, hogy védjék magukat a gyakori inváziók ellen, amelyeken átesett Kappadókia a külömböző korokban. Az ellenség, tudva, hogy nagy veszélynek lesznek tanúi ha behatolnak az alagutakba, a legtöbbször a kutakat mérgezék meg, hogy a lakosok a felszínre jöjjenek.

A város belső része bámulatos: Derinkuyu-i alagutakat (amelyben elfér több mint 10.000 személy) három stratégiai helyen lehetett zárni nagy kerek kőajtókkal. A kövek nagyon nehezek és zárták az alagutat, a bejáratot. Az ajtók magassága 1...1,5 m, 50 cm vastagok és elérték az 500 kg-ot.

A felső képen el lehet képzelni, hogy történt a bejárat elzárása, a fő kőkapú szigetelte az embereket az alagsorban.

Derinkuyu-ban még van egy kb Derinkuyu-ban még van egy kb. 8 km hosszú alagut, ami egy más földalatti városba vezet Kappadókiában – Kaymakl-ba.

A földalatti városokról Jenofonte görög történész beszélt A földalatti városokról Jenofonte görög történész beszélt. Az ő Anabasis leírásában ír az emberekről, akik Anatólia ezen részén éltek, hogy ásták a házakat a föld alatt és elég nagy szobákban laktak, amelyekben elfért egy család, a házi állatokkal és tartalékkészletekkel.

A helyrehozott alagutakon pajtákat, étkezdét, templomot (az alapja kereszt alakú és méretei 20*9 m, a mennyezet több mint 3 m), konyhákat (a füsttől feketék), sajtolókat bornak és olajnak, raktárakat, tárházakat, egy iskolát, sok szobát és egy kocsmát.

Az alsóvároson áthaladt egy folyó is; kutak vízzel és egy fönséges szellőztető rendszer (52 szellőztető lyukkal) amin csodálkoznak a mai mérnökök.