„…mai szóval, milliárd közlés lehetséges két test között, anélkül, hogy találkoznának.”

Közgazdasági elméletek története 9. Előadás November 21. A monetarizmus

I. Az ortodox monetarizmus •Monetarista ellenforradalom •Friedman •Chicago, 50-es évek 2. fele •A pénz mennyiségi elmélete

A mennyiségi pénzelmélet •Az óvilágba áramló sok nemesfém miatti áremelkedés → egyenes arányosság feltételezése P és M között •Navarro, Bodin, Locke a sz. •Cantillon és Hume a 18. sz.: rövid és hosszú táv (!)

A mennyiségi pénzelmélet 19. sz. •Nominálisan rögzített szerződések •Bankjegyforgalom rohamos bővülése → elégtelenné tette a ricardói direkt mechanizmust: M↑ → el akarják költeni: D↑ → P ↑ •Thornton indirekt mechanizmus: M↑ hitelállomány is↑ i↓ I↑ D↑

A mennyiségi pénzelmélet •A sz. gazdaságpolitikai vitáiban is jelentős szerepet játszott •Hume: merkantilizums hosszú távon felesleges mert a sok pénz miatt P↑, a partnerországban pedig a pénz szűke miatt P↓ → IM ↑ → passzív külkereskedelmi mérleg

A mennyiségi pénzelmélet •1797 GB aranystandard elhagyása •A napóleoni háborúk után vita, hogy ezért volt-e infláció 1.Bullionisták (Ricardo): bankjegyek leértékelődnek a fémpénzhez képest 2.Anti-bullionisták: reálváltó-doktrína

A mennyiségi pénzelmélet 1.Bullionisták: vissza kell állítani a bankjegyek kötelező aranyra válthatóságát, így az aranytartalék szabna határt M↑-nek, és elejét vehetnék az inflációnak 2.Anti-bullionisták: fölösleges és lehetetlen monetáris oldalról megfékezni az inflációt ← endogén pénz

A Currency-Banking vita •1821 visszatérnek az aranystandardhoz (Ricardo tekintélye) •Még 30 évig vita: Currency (Torrens) ↔ Banking (Took) 1.Currency: 100 %-os tartalékráta és a diszkrecionális gazdaságpolitika elutasítása (!) (a modern monetarizmusban is tovább él ez utóbbi)

A Currency-Banking vita 2.Banking: a mennyiségi pénzelmélet tagadása - tétlenpénz-felhalmozás (hoarding) → M↑ nem feltétlenül vezet arányos P↑-hez - visszaáramlási törvény → diszkrecionális szabályozás •Currency nyert: 1844 Bank Charter Act

A mennyiségi pénzelmélet 1.P ~ M 2.M→ P 3.M semleges, tehát nem hat Y-ra és szerkezetére, csak P-re 4.P-re csak M hat, mással nem magyarázható 5.M exogén adottság

Az újrafogalmazott mennyiségi pénzelmélet •Mennyiségi pénzelmélet eredetileg M és P összefüggését kereste •Friedman először az L elméletét fogalmazza újra: •L=f (összvagyon; pénz és a többi aktíva hozadéka; tulajdonosi preferencia) •optimumban az aktívák határhozadéka = •Vagyon ~ permanens jövedelem, és π e

Az újrafogalmazott mennyiségi pénzelmélet •Megváltozott feltételek → átalakítják vagyonuk aktívaszerkezetét→ ez teremti meg a transzmissziós mechanizmust M és P között •Pl. M↑ → $ határhozadéka↓ →más aktívák kereslete és ára ↑, tehát P ↑ M/P↓ addig, míg L-lel lesz egyenlő

Következtetések és a keynesi rendszerhez való viszonya •Patinkin szerint a keynesi elemzés kiterjesztése, de 1.A permanens jövedelemre alapozott fogyasztási koncepció egy aktívára történő alkalmazása 2.π e bevezetése a függvénybe 3.L korlátozott számú változó stabil függvénye

Következtetések és a keynesi rendszerhez való viszonya •A nomináljövedelem viszonylag stabil hányada az L → a cambridge-i egyenlet (M=kPY) k-ja gyakorlatilag konstans, így a Fisher- -egyenlet (MV=PY) V-je is, amely pedig Keynesnél ingatag, különösen a likviditási és a beruházási csapdában

Következtetések és a keynesi rendszerhez való viszonya •Likviditási csapda (vízszintes LM): a gazdaságba kerülő többletpénz spekulációs tartalékként ülepedik le, így épp olyan arányban ↓V-t, mint ↑M-t •Beruházási csapdában hasonlóképp •A kettő közül egy is elég, hogy M ne tudja befolyásolni a nomináljövedelmet → monetáris politika hatástalan

Következtetések és a keynesi rendszerhez való viszonya •Friedmannél viszont M az alapvető (gyakorlatilag egyetlen) tényező, amely meghatározza a nomináljövedelmet a vagyonportfólió-kiigazításon mint tranzakciós mechanizmuson keresztül •M exogén •IS közel vízszintes a kiadások kamatérzékenysége miatt •LM függőleges az L s tagadása miatt

Következtetések és a keynesi rendszerhez való viszonya •A diszkrecionális intézkedés többet árt, mint használ •Stabil, kiszámítható pénzpolitika: M évről évre történő azonos arányban történő bővítése a reáltermelés hosszú távú rátájának megfelelően → stabil P

Keynesizmus ↔ monetarizmus •A jövedelemváltozást az autonóm kiadások vagy M növekedése gerjeszti? •Empirikus úton is folyt a vita •M és Y közti oksági viszony megállapítása nehéz •Keynesisták: ha van is kapcsolat, lehet, hogy az autonóm tényezők miatt nőtt Y és L ↑-e miatt igazodott M, amely endogén; ez akkor is áll, ha ΔM időben megelőzi ΔY-t, mert már a szándékolt kiadásváltozás is ↑-i L-t, így M-et is

Keynesizmus ↔ monetarizmus •Külön iskolaként való elismerés, ban kapja a monetarizmus nevet Brunnertől •A vita csúcspontja 1970 – Friedman: A monetáris elemzés elméleti váza

A monetáris elemzés elméleti váza •A közgazdászok közötti véleménykülönbségek alapvetően nem elméletiek, hanem empirikusak •Pl. Keynes rendszere is biztosítaná az egyensúlyt, ha beépítette volna a vagyonhatást is (Pigou, Haberler) → a ↓-ő P ↑-i a maszek egyéb szektorokkal szembeni követeléseit megtestesítő aktívák reálértékét→Co & D↑

Gazdasági modellje •Egyenletek száma eggyel kevesebb, mint az ismeretleneké → kell egy új egyenlet 1.P rögzít – keynesi megoldás 2.Y adott – egyszerű mennyiségi pénzelmélet 3.Friedman: nominál ΔY-t nem kell felbontani reál ΔY-ra és Δ P-re rövid távon, míg hosszú távon 2. eset

Gazdasági modellje •(Keynes elmélete megfelelne a tiszta monetarizmusnak, ha csak annyit állítana, hogy rövid távon ΔM csak Y-ban és nem P- ben csapódna le k változatlansága mellett) •Tehát nem tartja elmélete elengedhetetlen részének a mennyiségi pénzelmélet pénzsemlegességi posztulátumát •Megkerülhetetlen kérdés a reáljövedelem vizsgálata →

Gazdasági modellje •Rövid távon a monetáris expanzió hatása hogyan oszlik meg a reáljövedelem és az árszínvonal között → várakozásokkal kibővített Phillips-görbe