A „Bologna Piramis” csúcsa – közelről Prof. Dr. Hrubos Ildikó Előadás a Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciáján: Konfliktus és társadalmi innováció Budapest, november 5-7.
Az előadás fő kérdései Az európai felsőoktatási reform irányításának csúcsszervei és főszereplői Az európai szintű menedzsment jellemzői
A piramis Európai szintű irányító szervezet Nemzeti oktatási kormányzatok Intézmények
Az európai szintű irányítás Oktatási (felsőoktatási) miniszterek konferenciája – legfelsőbb stratégia alkotó és döntéshozó testület – két évente ülésezik (nyilatkozatot, kommünikét bocsát ki) Nemzetközi Bologna Csoport – két miniszteri értekezlet között döntéshozó testület: a feladatokat operacionalizálja és a teljesítést követi,előkészíti a következő miniszteri értekezletet (Stocktaking Report sorozat), elfogadja a bolognai folyamat munkaprogramját, megválasztja az elnökséget, létrehozza a hivatalos munkacsoportokat (szavazati joggal rendelkező tagjai: a résztvevő országok oktatási kormányzatának képviselői és az Európai Bizottság; tanácskozási joggal rendelkező tagjai: a érdekhordozók – stakeholderek – képviselői)
Érdekhordozók – a belépés éve Európa Tanács Európai Egyetemi Szövetség – 1999 Európai – nem egyetemi – Felsőoktatási Intézmények Szövetsége Európai Hallgatói Szövetség Európai Minőségbiztosítási Szövetség UNESCO Európai Felsőoktatási Központ Európai Munkaadók Szövetsége Oktatási Internacionálé Páneurópai Szervezete
A Nemzetköz Bologna Csoport elnöksége Előkészíti a Nemzetközi Bologna Csoport üléseit, megvitatja a dokumentumokat, mielőtt az ülés elé kerülnek Tagjai: a következő miniszteri konferencia vendéglátó országának képviselője, az új. EU „Troika” képviselői, kiválasztott országok képviselői (rotáció szerint), a négy legfontosabb érdekhordozó szervezet képviselői
Bologna Titkárság A következő miniszteri konferenciát vendégül látó országban működik, és ugyanezen ország finanszírozza a működését Ellátja a Nemzetközi Bologna Csoport és az Elnökség adminisztratív és operatív támogatását, kezeli a honlapot és az archívumot, szervezi a rendezvényeket
A csúcsmenedzsment működésének fő eredményei Kialakult egy közös európai felsőoktatási nyelv – a résztvevő országok közötti erősödő kommunikáció – rendszeres, termények személyes találkozások Létrejött egy pán-európai felsőoktatási platform – ez segíti a kétoldalú kapcsolatokat is A felsőoktatás témája minden országban a politikai és társadalmi diskurzus előterébe került.
Erősségek A sokféleség elfogadása, a nemzeti tradíciókra való építkezés, miáltal hatékonyabban volt bevezethető a reform – de ennek következtében nem lett azonos az új struktúra A szakértői elem beépült a rendszerbe – ez ellensúlyozza a kormányzati elem dominanciáját A Stocktaking Report sorozat hatalmas, összehasonlítható adatbázist hozott létre – bár egyesek szerint a kincstári optimizmus és kissé bürokratikus, leegyszerűsített megközelítés jellemzi
Gyengeségek 1. Néhány témát nem vitattak meg kellőképpen, mivel mindenki másként értelmezte a feladatot (pl. a képesítési keretrendszerek ügye) Egyesek (a mindenkori „újak”) folyton új témákat vetettek fel, ami lassította a munkát Mások erőszakosan ragaszkodtak bizonyos témák állandó napirenden tartásához Egyes országokban a bolognai reformot összekapcsolták más, nemzeti reformokkal, mintegy ürügyül használták azok bevezetéséhez, ami gyengítette az európai reform esélyeit (más viták közé keveredett…)
Gyengeségek 2. A különböző országok eltérően értelmezték a feladatot (csak a nemzetközi hallgatói mobilitás és a tanulmányok, végzettségek kölcsönös elismerése a feladat, vagy a felsőoktatási rendszerek teljes összehangolását kell megvalósítani) A felsőoktatási intézmények autonómiáját országonként sokféleképpen értelmezik és gyakorolják – a reform bevezetése során ez problémákat okozott
Nehézségek, akadályok Kevés a pénzügyi forrás a reform támogatásához (lényegében az EU az egyetlen forrás, miközben Bologna nem EU projekt, a résztvevő országok egy része nem EU tag) A reform több eleme túlmutat az oktatási (felsőoktatási) miniszterek hatáskörén (vízum, munkavállalási engedély stb.) Időben eltérő volt a belépés aktusa, ezért ez eredményeket nehéz összehasonlítani – az újak kevés külön támogatást kaptak Nincs jó módszer a reform bevezetésének értékeléséhez A reform társadalmi kommunikálása elégtelen volt
Tisztázatlan fundamentális kérdések a különböző aktorok szerepe és felelőssége az egyéni mozgástér és a kötelező (elvárt) közös elem egyensúlya (országok és intézmények szintjén) mi a fő hajtóerő: intézményi, nemzeti célok – individuális politikai vállalkozások – az EU erősítése
A menedzsment működésének jellemzői 1. Alapvető elem a kormányközi kommunikáció Minden ország azonos beleszólási jogokkal rendelkezik Az érdekhordozók erős részvétele – ők adják a dinamikát és hozzák be a nemzeti szempontokat („otthon” ez mozgósította a nemzeti érdekhordozókat is) Sok az informális elem – egyes országok szerepe erősen függ attól, hogy milyen személyiségeket delegálnak a testületekbe
A menedzsment működésének jellemzői 2. Összehasonlítva az EU-val: kevésbé bürokratikus, több az innovativitás és a rugalmasság (civil elemek) Túl nagyok a testületek – nehézkesek az egyeztetési folyamatok Ami hiányzik: a tényleges professzori elem (a delegáltak mind valamilyen vezető funkciót viselnek otthon)
Strukturális problémák A Nemzetközi Bologna Csoport és az Elnökség szerepmegosztása nem teljesen világos – az Elnökség néha túlerőt mutat a NBCs-tal szemben A Titkárság állandó költöztetése nehezíti a folyamos működést – a következő vendéglátó ország befolyásolhatja az eseményeket a Titkárságon keresztül (pl. a kommüniké megfogalmazásában) Politikailag független Titkárságra lenne szükség
Irodalom Bologna Process. Stocktaking Report Report from the working groups appointed by the Bologna Follow-up Group to the Ministerial Conference in Leuven-Louvain-la-Neuve April ocuments/Stocktaking_report_2009_FINAL.pdf ocuments/Stocktaking_report_2009_FINAL.pdf Sursock, A. – Smidt, H. (2010) Trends 2010: A decade of change in European Higher Education Area. EUA Publications The Bologna Process Independent Assessment (2010) The first decade of working on the European Higher Education Area Vol