Készítette: Kása Viktor Erdély Készítette: Kása Viktor

Erdély Történelme Erdély (románul Transilvania vagy Ardeal, németül Siebenbürgen, latinul Transsylvania, erdélyi szász nyelven Siweberjen, törökül Erdelistan) földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak. Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.

Miért élnek itt magyarok? A romániai magyarok a kisebbségi magyarság legnagyobb csoportja, Románia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbsége. A mai Erdély középső és nyugati részén (Erdélyi-medence, Partium, Bánság) élő magyarok mellett külön csoportot alkotnak a székelyek és a moldvai csángók: A székelyek Erdély keleti részén, Székelyföldön élő magyar népcsoport. Létszámuk körülbelül 700 ezer fő. Egyesek szerint feltehetően a hunok leszármazottai. Kultúrájukat és bizonyos mértékű különállásukat mind a mai napig megőrizték. A moldvai csángók a Moldvában élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikuslakosság részét alkotják. Számuk ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak mintegy egynegyede 

Segesvár Ősidőktől fogva fontos, lakott hely, 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A vártemplomot egy 12. századi kápolna helyén kezdték el építeni 1350-ben, de 1428 és 1488 között átépítették. A 14. századtól szabad királyi város. Várát 1438-ban a törökök feldúlták, de a 16. században helyreállították. Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben.

Székelyföld Székelyföld (rovásírással , románul Ținutul Secuiesc (ritkábban Secuimea), németül Szeklerland, latinul Terra Siculorum) alatt az erdélyi történelmi székely székek területét kell érteni. A történelmi Székelyföldhöz tartozott a mai Kovászna(Háromszék) és Hargita megye (Csíkszék, Udvarhelyszék), Maros megye egy része (Marosszék), a mai Fehér és Kolozsmegyék kisebb darabjai (Aranyosszék). Aranyosszék exklávé volt (a többi székkel területileg nem függött össze), és volt a Székelyföldnek enklávéja is (szigetszerűen közrezárt vármegyei terület): Felső-Fehér vármegye peselneki járása Tusnádfürdő ésKézdivásárhely között. A mai értelemben vett Székelyföldnem tartalmazza Aranyosszéket, de magába foglalja Maroshévízet és környékét, illetve az egykori enklávét, a Felső-Fehér vármegye peselneki járását. Székelyföld önrendelkezéssel bírt, az évszázadok folyamán, melyben központi szerepet kapott Székelyudvarhely, majd később Székelyvásárhely, mai nevén Marosvásárhely, mely a régió kulturális, oktatási, gazdasági és ipari központja lett.

Békás-szoros A Békás-szoros (románul Cheile Bicazului) egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegységben, Erdélyben, Hargita megyeészakkeleti részén, a Békás-patak völgyében. A szorost 1971-ben védetté nyilvánították, jelenleg a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Békás-szorost közrefogó hegycsúcsok: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m). Az Oltár-kő nyugati lábánál a Lapos-kanyonon keresztülfolyva a Lapos-patak ömlik a Békás-patakba. A szurdok alsó részén, a Kis-Békás-patak mentén található a Kis-Békás-szoros.

Gyilkos-tó A Gyilkos-tó (románul Lacul Roșu, régi magyar nevén: Veres-tó) egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységbend, a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A tóvisszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 m) sziklája. A környék és a Gyilkostó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik.

Kolozsvár Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, néha Clausenburg, latinul Claudiopolis, szászulKleusenburch, jiddisül: קלויזנבורג, Klojznburg) város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2011-es népszámlálási adatok szerint Bukarest után Románia második legnépesebb városa volt. Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja. Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király ésBocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek aSzent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota.

Torda Torda (románul Turda, németül Thorenburg, szászul Torembrich, római neve Potaissa volt) város, municípium Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.

Marosvárhely Marosvásárhely municípium Romániában, Maros megyében. A székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megyeszékhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. Itt él a legtöbb magyar Romániában; több mint Kolozsvárott. Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első birói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.

Magyar költők Erdélyben Ady Endre- Érmindszent Tamási Áron- Farkaslaka Bajor Andor- Nagyvárad Balázs Imre József- Székelyudvarhely Fodor Sándor- Csíksomlyó Hornyák József- Gilvács

Aba Iván (1923–1982) újságíró, író Aba Iván (Gyöngyös, 1923. március 20. – Budapest, 1982. augusztus 24.) újságíró, író. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1945 után az Erdőgazdaságnál dolgozott. A hatvanas években aTöbbtermelés című lapot szerkesztettte. Tájleírásai a Magyarország írásban és képben c. sorozatban jelentek meg (1960–1966). AMűszaki Élet szerkesztője 1974-től, az Autó-Motor főszerkesztő-helyettese 1981-től.

Balla D. Károly (1957–) kárpátaljai magyar író, szerkesztő Balla D. Károly (Ungvár, 1957. január 17.) József Attila-díjas kárpátaljai magyar író, szerkesztő, blogger. Költőként indult, majd verseskötetei után sorra megjelentek novellái, publicisztikai kötetei, drámái, regényei. Több mint húsz önálló könyv szerzője. Írócsoportok vezetése, folyóiratok és kiadók alapítása, internetes portálok indítása fűződik nevéhez. A 2000-es években fokozatosan felszámolta közéleti és irodalomszervezői kötöttségeit. Meglehetős visszavonultságban él és alkot, azonban sokat publikál, és az interneten is intenzív a jelenléte.

Czipott György (1951–) író, költő, újságíró, szerkesztő Szülei: Czipott Endre és Peterdy Erika. 1968-1974-ig elektroműszerész, 1974-1977-ig fizikai munkás, vízgépkezelő, raktáros, betanított fűtésszerelő, segédmunkás, gépkocsirakodó, adminisztrátor. 1977-1991-ig Lapkiadó (későbbi nevén: Pallas Lap- és Könyvkiadó) Vállalat-nál honorárium számfejtő, rekreációs ügyvivő, korrektor, tervezőszerkesztő, grafikus, újságíró. 1991-1994-ig heti Kis Újság folyóiratnál tervezőszerkesztő, irodalmi rovatvezető. 1992-ben tagja lett a MÚOSZ-nek. 1993-1994-ben C&C Kiadó ügyvezetője. 1994-2010-ig szabadúszóként több heti- és havilap tervezőszerkesztője, informatikus. 2011-től 2013-ig Napkelet Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnöke.

Cs. Szabó László (1905–1984) író, esszéíró Kolozsváron nőtt fel. 1918-ban Budapestre költözött, részt vett Ady Endre temetésén (1919). Közgazdasági tanulmányokat végzett Budapesten. 1925-1926 között Párizsban tanult a Sorbonne-on. 1931-ben gazdaságtörténeti doktorátust szerzett. 1932-1935 között a Magyar-Olasz Bank és a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének titkára volt. 1935-1944 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője volt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékének vezetője volt. 1948-ban emigrált. Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt. 1951-1972 között, valamint 1983-tól a BBC munkatársa volt. Sárospatakon temették el.

Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.

Dénes Zsófia (1885–1987) író, újságíró 1903-ban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1912-től aPesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. Balázs Béla révén 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével, akinek rövid ideig menyasszonya, majd élete végéig barátja volt. Ady feleségül akarta venni, de Zsófia anyja ezt nem nézte jó szemmel és megakadályozta a házasságkötést. 1916-ban anyja egyetértésével hozzáment a török szultán egyik miniszterének orvos fiához Cosma bejhez, és ezután vele Svájcban, Németországban majd Ausztriában élt. 1918-ban Szabó Ervin által bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába a Vörös Újság szerkesztőjeként. 1919-ben aTanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság című baloldali politikai napilap munkatársa lett. Férje halála után 1925-ben tért haza és 1928-ban házasságot kötött Nagy Andorral. Az Esti Kurír és a Reggel című lapokban publikálta egyéni riportjait és 1934 és 1936 között az Ünnep című irodalmi lap szerkesztője volt. 1937-től írásaiból élt, amelynek élményanyaga Adyhoz fűződő kapcsolata volt. Nyolcvanéves korában férjhez ment a nála harminc évvel fiatalabb Szalatnyay József festőművészhez, akivel még több mint két évtizedig élt boldogan, 1987. január 23-án halt meg 102 éves korában.

Fábry Viktor (1884–1940) író, szerkesztő, evangélikus lelkész Tanulmányait 1907-ben fejezte be az eperjesi evangélikus teológiai akadémián. Segédlelkész Iglón, majd 1908 és 1917 között Kolozsváron tevékenykedett. Eperjesen a német-magyar evangélikus egyházközösség lelkészeként munkálkodott. Szerkesztője volt az eperjesi Gyülekezeti Élet (1918–22), a rozsnyói Evangélikus Lap (1923–37, 1937–38 között felelős szerkesztő), a lőcsei Népünk (1922–23), a Rozsnyón megjelent Orgonaszó (1927–38) és a Luther (1934–38) című lapoknak.

Földes Péter (1916–2005) író, esszéista Szülei: Földes Imre és Kaufmann Valéria voltak. 1936 és 1942 között a Színházi Élet, a Szabadság a Képes Családi Lapok újságírója volt. 1945-től 1952-ig a Madách Színház, a Magyar Színház, a Vígszínház rendezője, illetve dramaturgja volt, közben 1948 és 1951 között a Postás Szakszervezet művelődési otthonának igazgatója. 1952-től 1954-ig a Fővárosi Szabó Ervi Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1954–től szabadfoglalkozású író volt. 1967 és 1990 között az Írószövetség gyermek- és ifjúsági szakosztályának titkára volt. 1987-től 1990-ig az Írók Szakszervezeti elnökségének tagja volt.

Útvonal 1.nap - határátkelő:Vállaj, Nagykároly, Érmindszent, Zilah, Sárkányok kertje , Kolozsvár 2.nap - Tordai sóbánya, Tordai Hasadék, Marosvásárhely, Szászrégen, Felsőmaros áttörés, Gyergyószentmiklós, Gyilkos-tó 3.nap - Gyilkos tó, Kis-Cohárd, szabad program, séta a Gyilkos-tó körül, Békás szoros 4.nap - Csíkszereda, Székelyudvarhely, Farkaslaka, Szováta, Kolozsvár 5.nap – Kolozsvár, Körösfő, Bánffyhunyad, Nagyvárad

Vége