Egy csoport sikeres ember, karrierjük csúcsán, mindegyiküknek jó állása, álom autók és házak tulajdonosai, meglátogatták hajdani egyetemi professzorukat.

Beszélgetésük lassan-lassan a mindennapi stresszel teli és fárasztó életre terelődött.

A professzor úr megkérdezte, hogy innának-e kávét? Majd kis idő múlva visszatért a konyhából egy nagy edénnyel, amiben sok csészét hozott, és a frissen főzött kávéval.

A csészék között volt finom porcelánból készült,

volt üvegből készült is,

műanyagból is,

volt hagyományos alakú,

finoman megmunkált és értékes,

egyesek aranyozott berakásokkal,

mások nagyon egyszerűek.

A prof megkérte őket, hogy szolgálják ki magukat.

Amikor mindannyiuk kezében már volt egy-egy csésze kávé, akkor a prof így szólt:

Ha észrevették, akkor mindegyikük drága és értékes csészébe töltött magának kávét, az egyszerű és olcsó csészéket az asztalon hagyták üresen. Ez természetes, hisz az életben is a legjobbat szeretnék. De pontosan ez a mindennapi gondok, a stressz forrása. Nem számít, hogy milyen csészét választottak, a kávénak az íze ugyanaz mindegyik csészében.

A csésze nem változtatja meg a kávé minőségét. A legtöbb esetben csak az árát növeli, vagy, tulajdonképpen eltakarja a benne lévő kávét.

Tulajdon képen amit önök szerettek volna, az a kávé, nem a csésze, de mégis, öntudatlanul is, a drágább és értékesebb csészéket választották. Majd elkezdték méregetni a szomszédjuk csészéit, hogy az nem szebb-e, nem drágább-e mint amit saját maguknak választottak? Az élet olyan, mint a jó kávé: a munkahely, a pénz, a karrier, az autó, a ház, a ruhák, a társadalmi helyzet a csésze. Csak segítenek, hogy éljük az életünket, de nem az ÉLET.

A ruháink, a társadalmi helyzetünk és a pénzünk nem jelenti az életet. Csupán segítenek, hogy éljük az életet. Nem határozzák meg a tulajdonképpeni életet. Ellenkezőleg, az emberek többsége irigy a másik emberre, mert annak esetleg több mindene van, és nem sikerül örömüket lelniük abban, ami a sajátjuk, amijük van.

Néha, akkora fontosságot tulajdonítunk a csészének, hogy elfelejtjük a kávé ízét élvezni. A kávét élvezzék, ne a csészéket! A kávét tessék élvezni, ne a csészéket!

A legboldogabb emberek nem azok, akiknek a legtöbb tárgyuk, dolgaik vannak. A legboldogabb emberek annak örülnek, amijük van, ott ahol van a jelen pillanatban. Ezek teszik széppé az életet.

Fotók: internet Zene : Andre Rieu – Romantikus pillanatok Készítette: Felicia Popescu Február 13. Magyarította :

VÉGE