A Forma-1 világa A Forma-1 kialakulása Szabályai Versenyek Gazdasági háttere Jövője

A Forma-1 kialakulása A Forma-1 elődje, gyökere az európai Grand Prix Motor Racing volt. Az első, Francia Nagydíjat 1894-ben rendezték, Le Mansban. Nyertese a Renault versenyzője, a magyar Szisz Ferenc lett. 1909-től 1911-ig, 1915-től 1920-ig és 1940-től 1945-ig nem rendeztek nagydíjakat. A Forma–1 szabályait 1946-ban, a II. világháború után egyeztették.

1950-es évek Néhány versenyző: Az 1950-es években a Forma-1-es naptár néhány európai nagydíjból és az amerikai 500 mérföldes versenyből állt, amelyet az Indianapolis Motor Speedwayen rendeztek meg. Az évtizedet a gyári csapatok uralták, mint az Alfa Romeo, a Ferrari, a Mercedes és a Maserati, ugyanazok, akik már a háború előtt is versenyeztek. Néhány versenyző: Giuseppe Farina – Alfa Romeo Juan Manuel Fangio – Alfa Romeo Alberto Ascari – Ferrari Mike Hawthorn – Ferrari

1960-as évek Néhány versenyző: Jack Brabham - Cooper Phil Hill - Cooper Graham Hill - Lotus Jim Clark - Lotus John Surtees - BRM Az 1960-as évek elején jelentek meg az első reklámok a Forma–1-ben. Ekkor kezdték pályafutásukat a kisebb, elsősorban brit magáncsapatok, mint a Vanwall, a Cooper, a Lotus és a BRM. Az ekkori versenyautók teljesítménye 220 lóerő körül mozgott. A megengedett legnagyobb hengerűrtartalom a szívómotoroknál 3000 cm³, a turbófeltöltőseknél 1500 cm³ volt.

1970-as évek Néhány versenyző: Az 1970-es években kezdték átépíteni azokat a hosszú, történelmi pályákat, mint a 23 km hosszú Nürburging (Nordschleife), vagy a 14 kilométeres Spa-Franchochamps. Ezek a versenypályák nem voltak biztonságosak, mivel sok helyen hiányoztak a bukóterek, és keskeny volt az aszfaltcsík. Sok versenyző halt meg ezeken a hosszú pályákon. Niki Lauda 1976-os súlyos balesete miatt helyezték át később a Német Nagydíjat a Hockenheimringre. Néhány versenyző: Jackie Stewart – BRM Niki Lauda – Ferrari Jody Scheckter – McLaren Patrick Depailler – Alfa Romeo

1980-es évek Néhány versenyző: 1983-tól domináltak végérvényesen a turbómotorok, melyek 1000 lóerő körüli teljesítményükkel kiszorították a szívómotoros autókat az élmezőnyből. Óriási fogyasztása és megbízhatatlansága miatt mégsem lett sikeres a motor. 1989-től tiltották be a turbófeltöltők használatát, két átmeneti év után, amikor egy párhuzamos bajnokságot (Jim Clark-kupa) írtak ki a turbó nélküli autók részére. Néhány versenyző: Nelson Piquet – McLaren Alain Prost – Ferrari Keke Rosberg - McLaren

1990-es évek Néhány versenyző: Michael Schumacher – Ferrari Az 1990-es évek elején megengedettek voltak az elektronikus segédeszközök, mint a kipörgésgátló és az ABS, valamit az aktív felfüggesztés. Ezeket a segédeszközöket az 1994-re betiltották. 1994-ben, a San Marión-i Nagydíjon történt két halálos baleset (Roland Ratzenberger, Ayrton Senna), amik után előtérbe került a biztonság növelése. 1995-re a motorok maximális hengerűrtartalmát lecsökkentették 3000 cm3-re. Ezzel az autók teljesítménye a 750 lóerőről körülbelül 650-re csökkent. Néhány versenyző: Michael Schumacher – Ferrari Ayrton Senna – McLaren Nigel Mansell – Williams Alain Prost – Williams Damon Hill - Williams

2000-es évek Néhány versenyző: Michael Schumacher – Ferrari Ebben az évtizedben Michael Schumacher és a Ferrari eddig példátlan módon, öt egymást követő évben győzött. Schumacher 2002-ben minden versenyen dobogós helyen ért célba, és pályafutása során 91 nagydíjat nyert meg. Schumacher bajnoki sorozata 2005. szeptember 25-én ért véget, amikor a spanyol Fernando Alonso, a Renault versenyzője, a Forma–1 legfiatalabb világbajnoka lett. Ezévben a finn Kimi Räikkönen egy pont előnnyel nyerte az egyéni világbajnoki címet. A Ferrari konstruktőri bajnok lett. Néhány versenyző: Michael Schumacher – Ferrari Fernando Alonso – Renault Kimi Räikkönen – Ferrari

Szabályok A Forma–1 szabályait az 1904-ben alakult FIA, közelebbről annak egyik alszervezete, a World Motor Sport Council határozza meg. Eleinte csupán a hengerűrtartalom képezte szabályozás tárgyát. Mára a szabályok kiterjedtek az autó felépítésének minden részletére, meghatározzák a versenyek lebonyolításának menetét és szabályozzák a teszteléseket. A szabályok vétkes megsértéséért kiszabhatnak pénzbüntetést, pontlevonást, súlyos esetben versenyző és csapat ellen is alkalmazhatnak kizárást.

Nagydíj Minden szezon több versenyből áll, melyeket Grand Prix-nek, magyarul Nagydíjnak neveznek. Egy nagydíj hivatalos nevét mindig a rendező ország nyelvén tüntetik fel. Az első szezon, 1950 óta 35 különböző nevű nagydíjat rendeztek, 26 országban, 63 Forma-1-es pályán. A Forma–1 történetében legtöbbször az Olasz-és a Brit Nagydíjat rendezték meg, amik eddig minden évadban szerepeltek. Magyar Nagydíjat 1986 óta rendezik meg, megszakítás nélkül. A legújabb versenyhelyszín az idén bemutatkozott Szingapúri Nagydíj, ami a Forma-1 első éjjeli futama volt.

Szabad- és időmérő edzések Minden nagydíj pénteken, két szabadedzéssel kezdődik. 2007 óta mindkét szabadedzés 90 percig tart. Az időmérő edzésen a vasárnapi verseny rajthelyeit döntik el, a versenyzők leggyorsabb köre alapján. Az egy órás időmérő három, egyenként 20, 15 és 10 perces szakaszra oszlik. Az első részben minden, a versenyre nevezett autó a pályára futhat, majd a szakasz végeztével az 5 legrosszabb időeredményt elérő versenyző kiesik. 5 perces szünet után egy, az előbbihez hasonló rész következik, szintén öt kiesővel. Az utolsó szakasznak így már csak 10 autó vághat neki, amelyeket már a versenyre szánt üzemanyag-mennyiséggel kell megtankolni.

A verseny A verseny általában helyi idő szerint 14.00 órakor, a felvezető körrel kezdődik meg, melynek végén a pilóták elfoglalják az időmérőn elért rajtpozíciójukat. A start előtt egymás után felgyullad 5 piros lámpa, majd mikor ezek egyszerre kialudnak, a mezőny elrajtolhat. A futam alatt a versenyzőknek legalább egyszer ki kell állniuk a boxba. Itt tankolhatnak, gumit cserélhetnek és kisebb javításokat is végezhetnek az autón. Egy szabályos boxkiállásnál 20 csapattag van jelen. Kettő az autó felemelését végzi, három ember jut egy-egy kerékre, kettő a tankolásra, szintén kettő a tisztításra és a boxkiállás végének jelzésére. A versenyt azután intik le, hogy az első helyen haladó teljesíti a kiszabott versenytávot.

A Forma-1 gazdasági háttere A Forma–1 a világ egyik legdrágább sportága. Az F1 Racing magazin 2007 márciusában becslést készített a 2006-os Forma–1-es csapatok költségvetéséből. A 11 csapat évi összköltsége 2006-ban 2.9 milliárd dollár volt. A költségek csökkentése érdekében 2008-tól több intézkedés is életbe lépett: beiltották a motorfejlesztéseket, a csapatok csak a 2009-es évadra építhetnek új motort. Komoly kiadást jelent a csapatoknak a felszerelés és a személyzet szállítása versenyről-versenyre. Annak a csapatnak, amelyik szerzett már legalább egy pontot az adott évben, a FOM átvállalja a szállítási költségeit.

A Forma-1 jövője A tervek szerint 2011-re már bioüzemanyaggal mehetnek az autók, és fékezésük közben elektromos áramot termelnek majd, aminek az energiáját a hajtáshoz lehet felhasználni. (A rendszer neve KERS, a Kinetic Energy Recycle System rövidítéséből). Elképzelhető, hogy hamarosan több éjszakai futamot is fognak rendezni a Szingapúri Nagydíj mellett. Az FIA előtérbe helyezi a csapatok minél kisebb költségvetését. (Például a motorfejlesztések, tartalék autó betiltása, egy motornak két, a váltóblokknak négy versenyt kell kibírnia).

Vége