A világháborús válság kezelésének egy lehetséges kormányzati alternatívája: a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium létrehozása 1917-ben Dr. Vizi László Tamás főiskolai tanár, oktatási rektorhelyettes Szeged, 2014. március 7. Társadalmi konfliktusok- társadalmi jól-lét és biztonság Versenyképesség és társadalmi fejlődés (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069)

Az első népjóléti miniszter: gróf Batthyány Tivadar (1859-1931)

Az 1917. június 8-i királyi audiencia Batthyány szerint kissé váratlan módon, „[…] a király a szociális reformokra terelte a szót […]” Batthyány visszaemlékezései szerint […] itt is teljes volt az egyetértés közöttünk arra nézve, hogy azonnal egy nagy hatáskörrel és tetemes pénzbeli dotációval ellátandó népjóléti minisztériumot kell felállítanunk, amely azután a szociális reformokat az állami élet legelső sorába emeli.”

A kormányalakítási tárgyalások gróf Esterházy Móriccal „A kabinetnek természetszerűleg az általános választójog törvénybe iktatása és a népjóléti minisztérium felállítása kellett hogy programja legyen.” A megállapodás lényege: Batthyány tárca nélküli miniszterként fogja megszervezni a népjóléti minisztériumot. Ez utóbbira nézve hamar rendbe jöttem a miniszterelnökkel, hisz mindketten mély meggyőződéssel vallottuk, hogy még a háború alatt olyan szociális reformokat kell megalkotnunk, melyek mellett a harcterekről majdan hazatérő katonáink a jövőre megnyugvást és meleg otthont találhatnak. Ezt pedig csakis egy nagyszabású külön népjóléti minisztérium élén lehet elérni.”

Batthyány Tivadar az Esterházy-kormányban Az1917. június 15-én, a megalakuló Esterházy Móric vezette kormány király személye körüli miniszterének nevezte ki IV. Károly. Gróf Batthyány Tivadar 1917. június 15-i kinevezésétől kezdődően, augusztus 18-ig töltötte be a király személye körüli miniszteri tisztséget, majd ugyan ettől a naptól, tárca nélküli miniszterként felelt a népjóléti és munkaügyekért.

Az 1917. évi XI. törvénycikk elfogadása Négy új tárca nélküli miniszter kinevezésének törvényi keretei teremtődtek meg. Gróf Batthyány Tivadar (népjóléti) Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos (választójogügyi) Földes Béla (átmenetgazdasági) Unkelhäusser Károly (horvát-szlavón-dalmát) Batthyányt Zichy Aladár gróf váltotta a király személye körüli miniszteri poszton.

Kormányváltás 1917. augusztus 23-án Esterházy Móric lemondása után Wekerle Sándor alakít kormányt. (1917. aug. 23. – 1918. okt. 31.) Esterházy „idegrendszere nem bírta el a miniszterelnökséggel járó munka, izgalom és felelősség terheit, egészsége összeroppant és kénytelen volt állásáról lemondani.” Batthyány Tivadarnak erős kétségei és fenntartásai voltak Wekerle szociális érzékéről, s arról, hogy az új miniszterelnök végrehajtja-e elődje szociálpolitikai elképzeléseit.

Batthyány véleménye Wekerle szociális érzékenységéről Wekerle „aki — az egy Wekerletelep építésétől eltekintve — soha mélyrehatóbb szociális érzékéről tanúságot nem tett, [kétséges, hogy] megcsinálja [e] azokat a szociális reformokat, amelyek nélkül a háború végén az összeomlás megelőzésére gondolnunk sem lehet? Kétségbeejtő helyzet, amelyből legjobb lett volna az ellenzéki padokba menekülni.” Batthyány azonban nem távozott a kormányból, hanem tárca nélküli (népjóléti és munkaügyi) miniszteri posztját az új az kormányban is megtartotta, s azt egészen 1918. január 25-éig betöltötte. „a király kívánta, pártom követelte, és így megmaradtam miniszteri állásomban.

A Népjóléti Minisztérium szervezése 1917. júniusától Az ellenzők: a képviselőház munkapárti többsége, élén Tisza Istvánnal; konzervatív agrárius körök (a cselédek és a gazdasági munkások ügyeit továbbra is megtartani a földművelésügyi minisztérium hatáskörében) Wekerle is ide tartozott. Célja: ha már létrejön a minisztérium, minél szűkebb legyen a hatásköre. A minisztérium államtitkára: Dr. Papp Dezső lett. Ő lett a miniszteri szervezet kidolgozója.

A Népjóléti Minisztérium szervezeti felépítése 1. munkaügy; 2. közegészségügy; 3. munkásbiztosítás ügy; 4. gyermekvédelem; 5. lakásügy; 6. közsegélyezés és a közjótékonyság ügye, ideértve a népélelmezéshez, a népruházkodáshoz, a nép fogyasztási hitelének kielégítéséhez: a zálogház ügyéhez, és a jogvédelemhez fűződő problémákat; 7. a hadigondozás, a hadirokkantak árvák és- özvegyek gondozásának ügye; 8. a munkaügyi és népjóléti politika irányelveinek megállapításához nélkülözhetetlen munkaügyi és népjóléti statisztika ügye.

További célok I. mentesítés a napi politikától; állandó, nem politikai vezetése az ügyeknek. (A politikai államtitkári állás törlése) a közegészségügy vezetésével megbízandó szakember, aki mindenkor a magyar orvostudomány korifeusai közül lett volna választandó, lett volna a miniszter állandó helyettese. Önállósítani a magyar közegészségügyet és azt a községi orvostól felfelé államosítani úgy, hogy a községi, járási, megyei, kerületi és országos orvosi állások kivétel nélkül állami kinevezés alapján töltetnének be, s az orvosok valamennyien állami tisztviselőkké válnak, habár illetményeik egy részét nem is az államtólkapnák.

További célok II. Orvosra van szükség a munkásügyek terén, a munkásvédelem, a munkaegészségügy, a gyermekvédelem, lakásügy, közjótékonyság, hadigondozás stb. terén. A munkásközvetítés, munkásbiztosítás, ideértve az időskori (aggkori) biztosítást is, ki kell venni a pártok kezéből és a pártok felett álló állami kezelésbe kell adni. A két legsürgősebb feladat: a lakáskérdés és az emberek élelmezésének a kérdése. (Minél több kisebb, habár csak ideiglenes kislakás építését kell megkezdeni.) Hadikonyha-akciók indítása. Batthyány Tivadar 1918. január 25-én lemondott tisztségéről.

Az új miniszterek Esterházy Móric tárca nélküli (népegészségügyi) miniszter (1918. január 25. – május 8.) Kunfi Zsigmond Munkaügyi és népjóléti miniszter (1918. dec. 12. – 1919. január 19.) Előzménye az 1918. évi IV. néptörvény A munkaügyi és népjóléti igazgatásról. A munkaügyi és népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik a munkaügy egész terjedelmében az összes termelési és foglalkozási ágakra nézve, továbbá a munkásbiztosítás és általában a kisebb jövedelmű néposztályok biztosításának ügye, a közegészségügy, a gyermekvédelem, a lakásügy, a zálogházi ügy, a közsegélyezés ügye, a hadigondozás, nevezetesen a hadirokkantak; a hadiárvák és a hadiözvegyek gondozásának ügye, a munkaügyi és népjóléti statisztika.

A magyarországi Tanácsköztársaság és az átmeneti időszak Bokányi Dezső, Guth Antal (népbiztosok különböző elnevezéssel) Szabó Imre (a központi munkástanács megbízottja) Csilléry András, Peyer Károly, Huszár Károly

És aki az igazi fordulatot hozta a népjóléti politikában Dr. Benárd Ágost 1920. márc. 15. – 1921.ápr. 14. A népjóléti és munkáskérdés következetes keresztényszocialista alapra helyezése.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Társadalmi konfliktusok- társadalmi jól-lét és biztonság Versenyképesség és társadalmi fejlődés (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069)