SPLIT KLÍMÁK CSŐVEZETÉK SZERELÉSE

Az utóbbi években megszaporodtak a split rendszerű klímaberendezéseknél a szerelési hibákra visszavezethető működési problémák. Egyes esetekben komoly károk keletkeztek, a hermetikus motorkompresszorok egy-két idény után tönkrementek. Az alábbiakban néhány fontos szempontot ismerünk meg amelyek betartásával elkerülhetők a lényeges működési problémák.

A meghibásodások elsődleges oka a hűtési csővezetékek hibás nyomvonalvezetése. A hibák néha nem azonnal, hanem egy-két idény működés után jelentkeznek. A split angol szó, annyit jelent: kettéosztott. Ebből következik, hogy egy olyan berendezésről van szó, amely ketté van osztva. Teljesen más fogalom, mint például egy folyadékhűtő és különálló hűtőtest összeállítás. Ennek megfelelően kell tehát a működés összes fázisát végiggondolni. A klímaberendezéseken alkalmazott hűtőkörök főbb elemeinek működését ismerni kell, most csak a vonatkozó részleteket kell átismételni.

A legfontosabb: a hűtőkörökben - szinte kizárólagosan - alkalmazott hermetikus motorkompresszorok olajozását ellátó hűtőgépben az olaj és a hűtőközeg együtt kering az összes elemben, ezt az áramlást kell folyamatosan fenn- tartani. Az áramlást a kompresszor által létesített nyomáskülönbség tartja fenn, a folyadékcsőben nyomott, a gázcsőben szívott üzemben. Ebből következik, hogy minél hosszabb a két cső, annál nagyobb az ellenállás is. Ellenállást okoz továbbá a csövek iránytörése (alaki ellenállás), valamint a függőleges távolság is. Ha a megfelelő működés feltételeit akarjuk biztosítani, a teljes áramlási kört kell méretezni.

A gyakorlatban a gyártók a csőátmérők egyidejű meghatározásával ki szokták kötni, hogy mi az a maximális csőhossz, amivel a berendezéseket szerelni lehet. Kisebb teljesítményeknél 5-15 m a szokásos határ, a függőleges nyomvonal külön szabályozásával. De mi a helyzet nagyobb hűtőteljesítményeknél? Ugyanis az is split kategóriának tekintendő, ha egy külön motorkondenzátor-egység és egy- például építőelemes légkezelőben elhelyezett közvetlen elpárologtatású - hűtési hőcserélőt kell összecsöveznünk. A belső áramlási körülményeket a következő változók befolyásolják: . az alkalmazott hűtőközeg típusa (például R22, R407Cstb.), . a berendezésben alkalmazott hűtőgépolaj típusa (ásványolaj, észterolaj stb.), . a csővezeték nyomvonalának geometriai mé- rete (mérőszalaggal lemérve), . a két egység közötti függőleges távolság, . a hűtőközeg áramlási sebessége, . a hűtőközeg tömege, . a berendezés típusa (csak hűtő- vagy hőszivattyús).

Tapasztalatok szerint a legtöbb probléma a csővezeték függőleges nyomvonalának vezetéséből adódik. A belső áramlási viszonyokat lényegesen meghatározza az úgynevezett öntisztító sebesség. A csatornázásban már régen jól ismert meghatározás azt jelenti, hogy a kör keresztmetszetű csőben csak egy bizonyos, szűk sebességhatár között lesz egy olyan állapot, amikor az áramló hűtőközeg és az olaj oldat formájában együtt fog keringeni. Ha ennél kisebb a sebesség, akkor a berendezés ,elhagyja' az olajat, de elhagyja akkor is, ha a sebesség a határ fölé kerül. A másik nagyon fontos tényező, hogy - különösen a dugattyús kompresszorok - nem szívhatnak be folyadékot a szívó gázcső oldalán, mert ha ezt összenyomják, szeleptörést okoznak, és az egész kompresszor tönkremegy.

A hűtőközeg folyadékállapotban való beszívását tehát a csővezeték kialakításával is meg kell akadályozni. Erre a célra is alkalmazható a csatornázásban használt szifonegység. Az alábbiakban egy meghatározó légkondicionáló gyártó ajánlásait vizsgáljuk, azzal a megjegyzéssel, hogy minden más esetben a gyártó utasításait kell figyelembe venni. A berendezések működése minden esetben ugyanazon az elven történik, azonban a gyártók a saját méréseik alapján adnak szerelési útmutatót, amit azonban más esetben is figyelembe lehet venni.

Gázcső; A vízszintes csőszakaszokon a minimális áramlási sebesség 3,5 m/s, a függőleges szakaszokon 7,5 m/s; Folyadékcső; A maximális áramlási sebesség 1,25 m/s. Háromféle összeállítási mód lehetséges; 1. A kültéri egység magasabban van, mint a beltéri egység. Ebben az esetben 5-6 méterenként (függőleges méret) szifont kell kialakítani, a gázcső lejtsen a kültéri (kompresszor) egység felé. 2. A kültéri egység azonos szinten van, a beltéri egységgel: a gázcső lejtsen egy kicsit a kültéri egység felé, a beltéri egység előtt szifont kell kialakítani. 3. A kültéri egység alacsonyabban van mint a beltéri egység: a cső lejtsen a kültéri egység felé, a beltéri egység előtt szifont kell kialakítani. A lejtések a vízszintes csőszakaszokon 4% nagyságúak.

További fontos részletek: Minden körülmények között meg kell akadályozni a kompresszor esetleges folyadékütését, ezért is kell beépíteni a szifonokat (ki lehet egészíteni mágnes-szelepekkel is). További fontos részletek: A hűtési csővezetékek a lehető legrövidebbek, és lehetőleg egyenesek legyenek. A csővezetékeket rezonanciaelnyelő rögzítő bilincsekbe kell szerelni. A csőkötéseket minimum 15% ezüsttartalmú keményforrasztással kell készíteni, a csővezetékben semmilyen pára, nedvesség nem maradhat. A gázcsövet minden körülmények között párazáró hőszigeteléssel kell ellátni.

A folyadékcsövet csak akkor kell hőszigetelni, ha nem kívánatos a magas hőmérséklet, például ha közvetlenül hozzáérhet valaki. Amennyiben a gyár nitrogén töltéssel szállítja a motorkondenzátor-egységet, először le kell szívatni a nitrogént, és csak a hűtőkör összeállítása után lehet feltölteni hűtőközeggel. A hűtőkör kialakításánál mindig helyezzünk el folyadéknéző üveget, nedvességszűrőt, az elpárologtató elemnél aktív elpárologtató elemet (termosztatikus adagoló szelep), esetleg - a folyadékütés elkerülése érdekében - mágnesszelepet. A csővezetékek kialakításánál használni lehet úgynevezett egyenértékű csőhosszakat, amelyek a nagy átlagot képviselik, geometriai csőhosszakat, 30-40% szerelési ellenállást, alaki ellenállásokat.

Az első táblázat a gázcső, míg a második a folyadékcső kialakításához nyújt segítséget. Ismételt megjegyzés: elsősorban mindig a gyártó ajánlását kell figyelembe venni. Az alkalmazott vörösréz csövek nagyjából egységes átmérővel kaphatók hazánkban. Értelemszerűen a milliméterbe átszámolt átmérőhöz legközelebbi átmérőjű csövet kell választani (a csőátmérőt mindig a külső átmérőn mérjük!). Egy jó tanács: sose engedjük, hogy a megrendelő határozza meg a csővezetékek kialakításának módját, mert mindig az a felelős a berendezés megfelelő működéséért, aki azt tervezte, szerelte. A gyártók sem fogadnak el semmilyen utólagos reklamációt nem szakszerűen méretezett és kivitelezett csővezetés esetén.