A gyermekvédelmi rendszer működése és hiányosságai Solt Ágnes agnes.solt@okri.hu

Előadás vázlata Előzmények – Peremen billegő fiatalok Gyermekvédelmi felmérés ismertetése: a jogszabályi háttér jelzőrendszer intézményi háttér képzés sztereotípiák Konklúzió

Intézményi hiányosságok, diszfunkciók megkésett beavatkozás traumával járó, durva beavatkozás gyermek megkérdezésének hiánya deviáns pályafutás kezdete intézet hiányosságai (specializáció) kötődés hiánya, kapcsolati kudarcok Ez egy pince lakás volt, ahol laktunk. Félelmetes mennyiségű csótány volt. Büdös volt, vizes volt. Ha anyámék melegítettek ugye vizet estére, akkor volt fürdés, ha nem, akkor nem. Úgyhogy ebből voltak is azért ilyen visszajelzések az általános iskolából, hogy koszosak vagyunk. Nevelőapukám igen szerette elővenni a fenyítő eszközöl tárházát, tehát a slagtól, volt gumibotja, vessző, amit el tudsz képzelni. És hát azok meg látszottak rajtunk az iskolában, úgyhogy onnan is voltak visszajelzések. Többször volt kint nálunk rendőri intézkedés a családi perpatvarok miatt, mert a nevelőapukámnak a cigány rokonai gyakran jártak ott, aztán fesztivált csináltak állandóan. Tehát ilyen vérre menő verekedések voltak. Ettől függetlenül minden nap este kijárt nekünk az esti verés. Nem volt ritka, hogy fejszét hajított utánunk vagy akármit. Tehát épp, hogy sikerült elugranom egy alkalommal, hogy a falon szikrázott a fejsze. Hát édesanyámat rendszeresen verte, de valami kegyetlen módon. Ugrált rajta, ütötte-vágta, tehát amilyen eszközt csak talált. /És nem beszéltetek erről senkinek?/ Hát volt egy szomszéd bácsi, ő tudta. Egyszer ki is jött baltával, hogy megvédje anyámat, és amikor kérdezte, hogy bántotta-e apám anyámat, akkor tesóm nem mert megszólalni én meg mondtam, hogy igen. Na akkor bevitt az apám, aztán úgy kikaptam, hogy... Csak arra emlékszem, hogy pisisen ébredtem föl az ágyban. A tesóm meg ezért kapott jutalomba, mert hogy nem mondott semmit, egy kis vonatot. Játékot kapott azért, mert nem árulta be apámat, hogy megverte anyámat. /Nem beszéltél valakinek erről?/ Nem tudom. A barátaim azok tudták, a szüleik tudták. De hát nem tudom, hogy mért nem történt semmi. Nem tudom… /Mi volt legrosszabb gyerekkori élményed?/ Hát, abból sok van, de az az érzés, amikor nem tudtam, hogy hová visznek, és több napon keresztül nem tudtam, hogy meddig leszek ott. . Ez fontos volt, hogy van kaja és tiszta ruha, és váltóruha és váltócipő, és meleg van. De hát ezek mind nem pótolták azt, amennyire hiányzott az anyám. Tehát ha fel lehetett volna cserélni, akkor fölcserélem ezzel. Inkább hazamegyek, és otthon vállalom azt, ami van. /Mikor, hány éves korodban volt ez az éjszakai csoki lopás, amit mondtál, az első?/ Fú! Hát olyan 7-8. Azt hiszem. Nem tudom úgy pontosan. /És mikor kezdtél mást is csinálni?/ Hát a nevelőotthonban. Onnan. Sajnos ott kezdtem el drogozni is. Hát először kezdtük nitro-hígítóval, utána fű, bélyeg, speed. /És a legrosszabb gyerekkori élmény?/ Amikor elvittek otthonról, amikor bevittek az intézetbe az elég rossz volt. Annyiból volt rossz, hogy első nap ugyebár vártuk apuékat, vártuk, hogy jönnek. Azt hittük, hogy mi csak izé addig vittek be, amíg anyuék dolgoznak vagy valami. Nem hallottunk soha olyanról, hogy gyámügy, mi az, ki az? Azt kiderült, hogy anyuék jöttek, csak mi nem mehettünk hozzájuk. Legrosszabb gyerekkorom?… Anyám volt. Édesanyám. Elvittek tőle. Megöleltem anyámat, azt majdnem elbőgtem…. Húztak el. Még így tízéves koromba. Akkor húztak el, mentem volna vissza azt nem engedtek… Szerintem kicsit úgy pszichikailag, lelkileg is sérültem - úgy általában az állami gondozottakra ez jellemző, de nem foglalkoztam vele. Tehát maga úgy a szeretet, amire gondolsz, ami egy családban van, az nem volt soha. Az én életemben nem volt még. Soha nem éreztem azt, nem is nagyon foglalkoztam ezzel. Nem szóltak bele soha. Volt olyan, hogy úgy megvert minket, hogy iskolába mentünk, aztán levetkőztünk tesi órára, akkor tiszta kék-zöld foltos volt a…meg ilyen véraláfutásos sebek voltak, akkor hívták ki a rendőröket, akkor elvittek orvoshoz látleletet venni, minden. Kimentek apámhoz is, aztán mikor mentem haza, akkor kérdezte apám, hogy feljelentettük. Mondtam, hogy nem. Aztán akkor is megvert újra. Olyan nyolc éves lehettem. Tehát amikor olyan kedve volt, akkor kaptunk. Hát volt olyan, hogy éjszaka keltünk arra. Kiabáltak, verekedtek. Meg volt olyan is, hogy fürödtünk, és apám összeveszett anyámmal, bejött, fölkötözte a fregolira, fölhúzta, aztán kész, ledobálta. Meg volt olyan, hogy annyira megvert apám, hogy iskolába nem mehettem egy hétig. /És egyszer sem jött ki hozzátok senki?/ Nem. /Semmi szociáis…?/ /Rendőrség se, se semmi?/ Nem. Hát csak egyszer a rendőrök. Nevelőotthonba is úgy kerültünk el, hogy mi mentünk be a Tanácsra, hogy el szeretnénk menni nevelőotthonba, mert nem bírjuk. Tehát hogyha mi nem megyünk be, akkor nem kerültünk volna nevelőotthonba – szerintem – még egy ideig.

Tipikus életutak A törődés hiánya Beavatkozás nem jellemző, hatásfoka elhanyagolható. Verés és agresszió a családban Beavatkozás gyakoribb, ennek a kriminalizálódástól való megóvó hatása jelentős, de gyermekvédelem szempontjából hatásfoka csekély. Szigorból engedékeny közegbe kerülve Gyors beavatkozás esetén a fiatal veszélyeztetettsége megszüntethető, a beavatkozás hatásfoka jó. Engedékenyből szigorú közegbe kerülve Beavatkozás jellemző, hatásfoka rossz. A családi ártalmak hatására magatartászavarossá vált kiskamasszal szemben már eszköztelen a szakellátás. A család, ahol a gyermekre nem jut figyelem. A szülők munkája miatt, a szülők közötti feszültségterhes kapcsolat miatt, nehezítve a rossz anyagi helyzettel, egyéb feszültségekkel és az alacsony iskolai végzettséggel, alkoholproblémák és pszichés betegségek következtében. A gyermek iskolába megy. Az iskola megkövetel bizonyos dolgokat, amelyeket vagy elsajátított korábban, vagy nem. Kudarcélmények érik, mert a feszültségek, esetleg a kevés figyelemből adódó visszaigazolás vágya az iskolában nem elfogadott viselkedést vált ki a gyerekből, amely ezen keretek között kudarcokhoz vezet. A kudarcok feldolgozásában a család nem segít, a teljesítmény romlik, a kudarcok újabbakat szülnek: gyenge teljesítmény, esetleg osztálytársakkal való konfliktusos viszony vagy kapcsolathiány. A figyelemhiány miatt a gyerek fölötti kontroll zöme az iskolára koncentrálódik, ahol csak fegyelmezni próbálják. A feszültség forrásának újabb helyszínévé elsősorban az iskola válik. A gyermek a kudarcok elől menekül, s mivel figyelemből nem jut sok számára, sokáig észrevétlenül és büntetlenül csavaroghat. A tanítás ideje alatt otthonról elmegy ugyan, de az iskolába nem ér. Az utcán és egyéb helyeken olyan hasonló korú, gyakran néhány évvel idősebb gyerekek társaságához csatlakozik, akikkel olyan kapcsolata alakul ki, amilyet sem a családban, sem az iskolában nem talált. Biztonság, összetartozás, pozitív megerősítések legfontosabb bázisává válik az ilyen haveri kör. Időtöltésként csínytevésekkel szórakoztatják magukat, kialakul saját, közösen megalkotott ideológiájuk a társas közegekről. Ha ezt a fiatal elsajátítja, - márpedig jól felfogott érdeke ez -, kezdetét veszi a társadalomból és annak normáival való szembehelyezkedés és kiilleszkedés. Kisebb garázdaságok, bolti lopások, egyéb csínytevések kezdetben, majd idősebbé válva az éjszakai élet ízlelgetése, ami az esetek döntő többségében magával hozza a kábítószerek és egyéb tudatmódosító szerek használatát. A szórakozás és járulékos költségei (ruházkodás, alkohol, kábítószer, stb.) jócskán megnőnek, ehhez fedezet az egyre komolyabb bűncselekmények elkövetéséből származik.

A jelzőrendszerről A jelzőrendszer tagjai körében nem volt olyan, aki minden fenntartás nélkül állt hozzá jelzési kötelezettségéhez. Bizalmatlanság, félelem, kételkedés Tájékozatlanság A veszélyeztetettség fogalmának különböző értelmezése Felelősségre vonhatóság hiánya Kellemetlenség kiküszöbölése A jelzőrendszer akkor válhat hatékonnyá, amikor az alapellátás hatékonnyá válik. A jelzőrendszer nem működik hatékonyan. Különféle megfontolásokkal és hozzáállásokkal találkoztam a jelzőrendszer tagjai körében, de egyel sem, aki minden fenntartás nélkül állt volna hozzá jelzési kötelezettségéhez. Az a kétely merül fel, hogy a gyermeknek valóban segít-e az, ha tudomást szerez róla a gyermekvédelem. Hiszen ha tudni lehet előre, hogy az alapellátásban nincsenek adekvát alternatívák a legsúlyosabb probléma a rendszerrel szembeni bizalmatlanság: a jelzőrendszer akkor válhat majd hatékonnyá, amikor az alapellátás hatékonnyá válik.

Szakma és ember – értelmezési problémák Sztereotípia: „A legrosszabb család is jobb, mint az állami gondoskodás.” Nem jár pozitív hozadékkal. Okai: a gyakorlatban sokszor passzív be nem avatkozást igazol az alapellátás szűkös feltételrendszere miatt a félreértelmezés következményei megsokszorozódnak A veszélyeztetettség fogalma a veszélyeztető tényezők beazonosítása hozzárendelt toleranciaszint milyen típusú veszélyeztető tényezők esetén milyen szintű toleranciának kell érvényesülnie Sztereotípia: „A legrosszabb család is jobb, mint az állami gondoskodás.” ma a jelmondat nem jár pozitív hozadékkal. egyrészt a kommunikációs csatorna problémái miatt: ahogyan értelmeződik a gyakorlatban, másrészt az alapellátás szűkös feltételrendszere miatt: Mindez egy téves, passzív be nem avatkozásba, a jelzések megtételének elmulasztása felé hajlamosítja az ott dolgozókat. differenciálni és definiálni kellene a különböző veszélyeztető tényezőket, és a veszélyeztető tényezők beazonosítása után minden egyes tényezőhöz hozzá kellene rendelni egy olyan szakmailag alátámasztható toleranciaszintet, így az illetékes szakemberek egységes döntést tudnak hozni arról, hogy a gyermek a családban tartható-e milyen típusú veszélyeztető tényezők esetén milyen szintű toleranciának kell érvényesülnie Roma-ügy, szegregáció – integráció

Konklúzió Nincs harmóniában a magyar társadalmi helyzet és az ideológia. Ez a szakemberre hárítja a problémákkal való megküzdést a segítő személyének leértékeléseként, a megbecsülés hiányaként jelenik meg. Hatékonyságnövelés érdekében: képzés, érzékenyítés, mentálhigiéné. továbbképzések szupervízió A koncepció és a valóság viszonyáról A felső vezetés felvállalta azt a kezdetektől nyilvánvaló problémát, hogy nincs harmóniában a magyar társadalmi helyzet és az ideológia. Azonban e hiányosság következményei valószínűleg előre nem látott és fel nem mért problémákat generáltak. a szakemberekre hárítja a problémákkal való megküzdést burkolt üzenetet közvetít a gyermekvédelemben dolgozók felé, amely könnyen nyer olyan értelmezést, amelyben a segítő személyének leértékelése, komolytalansága fogalmazódik meg. Képzés. Azt gondolom, a gyermekvédelmi gyakorlat működését a leghatékonyabban és a legrövidebb idő alatt fejleszteni a továbbképzések és a szupervízió minőségi javításával lehetne. Mindez képes előidézni egy olyan fokú érzékenyítést és valamiféle mentalitásváltozást rövidtávon a szakemberek körében, amely munkájuk során azonnal érzékelhető változásokat okozhatna.

Vitakérdések ● Milyen nem kívánt hatásai annak, hogy a gyermek családban maradásának fontosságát ilyen mértékben hangsúlyozzák a szakmabeliek? ● Vajon a negatív vagy pozitív hozadéka-e több ennek a sztereotípiának?