A japán etikettre jellemző az ösztönös udvariasság. Sem nyelvük, sem kultúrájuk nem teszi lehetővé az udvariatlanságot. Ha például egy autós elé bevág egy másik, a sofőr így fejezi ki nemtetszését: „Tisztelettel, menjen a fenébe!”
Teával a nap bármely szakában megkínálnak. Fül nélküli csészében, tej és cukor nélkül adják. A japánok saját környezetükben térd magas asztalok mellett, földre helyezett párnákon foglalnak helyet. Az étkezés általában akkor kezdődik, amikor mindenki enyhén meghajtja a fejét. Az ételek az esetek döntő többségében friss és nyers alapanyagokból készülnek. Étkezés után zöld teát isznak.
A népmese műfaji konvenció szerint szerző nélküli, szájhagyomány útján elterjedt történet. Eredeti célja az oktatás, a népi bölcsességek megőrzése és továbbadása a következő generációnak – ez áthatja stílusát, és megmutatkozik a szereplők, valamint a helyszín kiválasztásában is. A népmesék nagy többsége egyszerű karakterekről szól, és a természetben, vagy vidéki közegben játszódik.
A szegények tolvaja Az öt babosgombóc A japán tükör A foghíjas eszterhéj
Január 15.: Felnőtté válás ünnepe (Seijin- no hi) Ezen a napon ünneplik a 20. életévüket betöltő, nagykorúvá lett fiatalokat. Japánban a jogi értelemben vett nagykorúvá válás 20 éves kortól van. Ekkor nyeri el a választójogot, válik szabaddá dohányozni és szeszesitalt fogyasztani.
Május 5-én a Kodomo no hi ( こど もの日 ), vagyis a gyermeknap zárja, amikor is a családok a gyermekek egészséges fejlődését és boldogságát ünneplik.