Az empirizmus két dogmája Labádi Tibor QUINE Az empirizmus két dogmája Labádi Tibor

A két dogma Alapvető különbség van analitikus és szintetikus igazságok között. Redukcionizmus: az a hiedelem, hogy minden egyes értelmes állítás ekvivalens olyan terminusok logikai konstrukciójával melyek a közvetlen tapasztaltra vonatkoznak.

1.Az analiticitás háttere Hume: ideák vs tények Leibniz: észigazságok (minden lehetséges világban igazak) vs tényigazságok Analitikus állítás – melynek tagadása önellentmondás Kant: mely nem tulajdonít többet az alanynak, mint amennyit az már fogalmilag tartalmaz; jelentésénél fogva igaz, függetlenül a tényektől. Frege: jelentés és jelölet; jelentéselmélet és referenciaelmélet megkülönböztetése  a jelentés elvethető – marad a nyelvi formák szinonimitása és az állítások analiticitása. Extenzió: azon entitások osztályát, amelyekre egy általános terminus igaz, a terminus extenziójának nevezzük. Az általános terminus jelentése és extenziója között különbség van, az extenzió azon elemek halmaza, melyekre igaz az állítás. Vannak kijelentések melyek extenziójukban azonosak, mégis különböző a jelentésük. (Ezt Quine a felcserélhetőségi érv kivégzéséhez használja fel).

2.Az analitikus állítások két típusa Egyetlen nőtlen férfi sem nős. [logikailag igaz] – igaz marad a nem logikai kötőszavak interpretációja után is. Egyetlen agglegény sem nős. [átalakíthatóak logikai igazsággá] – de hogyan is? Szinonimitás/felcserélhetőség Carnap: Valamely állítás analitikus ha igaz marad az összes állapotleírás esetén. Extralogikai szinonim párok előfordulásával a carnapi analiticitás akár szinteticitás is lehet! Quine: Ez csak akkor használható, ha a nyelv elemi állításai függetlenek egymástól, nem úgy, mint a „John agglegény” és a „John nőtlen”. Melyek a szükséges és elégséges kapcsolatok ahhoz, hogy két nyelvi formát szinonimként írjunk le? Carnapi állapotleírás: bármely olyan felsorolás, amely a nyelv valamennyi elemi vagy nem-összetett kijelentéséhez igazságértéket rendel. Bármely összetett állítás igazságértéke meghatározható logikai törvények által rögzített, minden egyes állapotleírás esetén. leibnizi „igaz az összes lehetséges világban”

3.1. Szinonimitás – a definíció Definíció - az „agglegény” definíciójából ered szinonimitása? – nem más, mint korábbi, inherens szinonimitás alkalmazása. Carnap: explikáció – a definiendum jelentésének finomítása és kiegészítése (magyarázat) Quine: kétségtelenül támaszkodik más eleve fenálló szinonimitásra. Marad: új jelölések pusztán konvencionális bevezetése az egyetlen, mely nem utal vissza korábbi szinonimitásokra.

3.2. Szinonimitás – felcserélhetőség Leibniz – salva veritate: két nyelvi forma szinonimitása abban áll, hogy minden szövegösszefüggésben felcserélhetőek egymással az igazságérték megváltozása nélkül. Quine: elég erős feltétel-e ez? Heteronim v metaforikus kifejezések is felcserélhetőek. kognitív szinonimitás: ez a szinonimitás annyit tesz, mint azt állítani, hogy (3) analitikus. (3) Minden agglegény nőtlen férfi. De: a salva veritate felcserélhetőség nem működik: (4) Szükségszerűen minden agglegény agglegény. (5) Minden agglegény szükségszerűen nőtlen férfi. Körkörösség: a „szükségszerűen” értelme már csak akkor nyer érvényt, ha megértettük az analiticitás fogalmát ha (5) igaz, (3) analitikus állítás, és a két entitás kognitív szinonima. Quine: a felcserléhetőség alkalmazása a szinonimitás megalapozásához körkörös: valójában az extenzió és az analiticitás összekeverése. Hogy a két nyelvi forma felcserélhető az az adott kijelentés (3) igazságát biztosítja, és nem annak analitikus szükségszerűségét. A két forma extenzionális megegyezése vajon a tények állásán nyugszik vagy csupán intenziójukon (jelentésükön).? Ha (5) igaz, akkor (3) analitikus, tehát kognitíven szinonimek. (4)(5): a „szükségszerűen” modalitás bevezetése: mely szintén csak akkor jelent analiticitást, ha az már előre lefektetett metanyelvileg/modálisan. A salva veritate felcserélhetőség mindaddig értelmetlen, amíg nem olyan nyelvre vonatkoztatjuk, melynek a terjedelmét releváns vonatkozásokban megadtuk. A kognitív szinonimitás

3.3. Szinonimitás – szemantikai szabályok Mesterséges nyelvben, mely rendelkezik explicit szemantikai szabályokkal az analiticitás: S állítás analitikus L nyelv viszonyában Carnap: Lehetséges L0 mesterséges nyelv véges és specifikált analitikus állítással, szemantikai szabályok mondják meg mely állítás analitikus. Quine: már eleve értenünk kell az „analitikus … viszonyában predikátumot S és L változóval. Maximum sejtjük: az analitikus állításokat „igaznak tartják” igazság-szabály: nem jelent nehézséget az „igaz” állítások kiszűrése analiticitás egy szemantikai szabályokkal teljesen leírható nyelvben: egy állítás analitikus ha (nem csak igaz, hanem) a szemantikai szabálynak megfelelően igaz Quine: de ez a „szemantikai szabálynak megfelelően” az „analitikus”-hoz hasonló relatív terminus, tisztázatlan! „Egy mesterséges nyelv szemantikai szabályok által meghatározott analitikus állításai csak annyiban érdekesek számunkra, amennyiben már megértettük az analiticitás fogalmát; és ezek a szabályok nem segítenek ebben a megértésben…”

3.4. Analiticitás feladása Egy kijelentés igazsága a nyelven kívüli tényezőktől függ. „Brutus megölte Caesart” – állítás igaz lenne, ha a világ más lett volna, vagy a perdikátum más értelemmel rendelkezne. „Az ember ezért hajlamos arra, hogy azt feltételezze állítások igazsága szétválasztható egy nyelvi és egy faktuális összetevőre. Amikben a minimális a faktuális tényező, analitikusnak tűnnek. – ez az empiristák hitének metafizikus mozzanata.”

4. Verifikáció és redukcionizmus A konfirmáció/infirmáció fogalma alapján az analitikus állítás az a határeset, amely minden esetben konfirmált: csak akkor szinonimak az egyes nyelvi formák, ha konfirmáció vagy infirmáció vonatkozásában egyformák. ha a verifikáció marad, akkor marad az analiticitás is. Radikális redukcionizmus: minden igaz állítás lefordítható egy állításra (I/H), mely közvetlenül a tapasztaltra vonatkozik. Locke, Tooke, (Carnap): redukcionizmus a terminus szintjén: az értelmesség kritériuma – ahhoz hogy egy terminus értelmes legyen, egy érzéki adat nevének kell lennie (v ilyenek összetétele). Frege, Russell: a jelentés hordozója már nem a terminus, hanem az állítás – mint egész feleltethető meg a tapasztalatnak. Carnap: Der Logische Aufbau der Welt: érzetadat-nyelv specifikálása: akár a téridőbeli pontpillanatok, mint valós számok négyes csoportba rendezése is lehetséges: „Az x;y;z;t pont-pillanat q minőséggel rendelkezik.” Quine: a „rendelkezik” konnektívum hogyan fordítható le érzet-adat nyelvre? Sehogy  a tudomány „egységes testként” szerepeljen a tapasztalati ítélőszék előtt

5. A két dogma újrafogalmazása A redukcionizmus dogmája szoros kapcsolatban áll az analiticitás dogmájával: „Mindaddig, amíg értelmesnek tartják általában véve egy állítás konfirmációjáról és infirmációjáról beszélni, értelmesnek tűnik az állítások olyan határesetének emlegetése is, amelyek ipso facto konfirmáltak, bármi történjék is; és az ilyen állítás számít analitikusnak.” A hiba forrása: a nyelvi és faktuális összetevők szétválasztása. A tudomány nyelvi és tapasztalatbeli függősége ugyanis nem mutatható ki állításonként! Az empirizmus fejlődése tehát: Locke; Hume: terminusonkénti empirizmus Frege óta kijelentés alapú empirizmus Quine: Az empirikusan szignifikáns egység: a tudomány egésze.

6.Empirizmus dogmák nélkül - holizmus Tudomány – „egésze hasonló egy erőtérhez, aminek a határfeltételeit a tapasztalat adja. A tapasztalattal a széleken történő összeütközés az erőtér belsejében új rendet hoz létre; kijelentéseinek igazságértéke új elosztást nyer.” Értelmetlenné válik egy individuális állítás esetén az empirikus tartalom emlegetése, főleg ha az a „peremterületek”-től messzebb van. egyetlen állítás sem immunis a revízióval szemben, még a kizárt harmadik „logikai” törvénye sem (kvantummechanika). Periféria: tapasztalathoz „közeli” partikuláris állítások a tudomány egészében. Ezek az állítások szigorúbb empirikus referenciával rendelkezhetnek, mint a teoretikusabbak. Ezzel szemben vannak a központi helyzetű állítások, melyek kevesebb kapcsolatban állnak az egyes partikuláris érzéki adattal. A tudomány a józan ész meghosszabbítása, az elmélet egyszerűsítése érdekében felduzzasztja az ontológiát. Fizika: atomikus szint fogalmait azért tételezik, hogy egyszerűbbé tegyék a makroszkopikus és a tapasztalat szintjének törvényeit. A szövet egyetlen elemének átértékelésével azonnal át kell értékelni másokat is.

7. Pragmatizmus A rendszer a peremén érintkezik a tapasztalattal, és ami a határon belül van, az a törvények egyszerűségére tart igényt. Az ontológia problémái egy szinten vannak a természettudomány problémáival. „A fizikai tárgyak fogalmilag vannak csak belehelyezve ebbe a tudományos szövetbe, nem tapasztalati definíció által, hanem mint redukálhatatlan feltételezések, amelyek ismeretelméletileg Homérosz isteneihez hasonlók. A magam részéről, mint laikus fizikus inkább a fizikai objektumokban hiszek, és nem Homérosz isteneiben.” Pragmatizmus: A tény-állítás vagy logikai igazság különbsége csupán fokozatbeli  a pragmatikus beállítottságunkon múlik az, hogy a tudomány szerkezetében inkább az egyik szálat, mint egy másikat igazítjuk hozzá az egészhez. Carnap, Lewis pragmatizumusa (a nyelvi formák, tudományos keretek kérdésében) megtorpan az analitikus és szintetikus állítások közé hitt határvonalon. The edge of the system must be kept squared with experience; the rest, with all its elaborate myths or fictions, has as its objective the simplicity of laws.