Antoni Rita (SZTE) és Gál Attila (DE): A magyar goth szubkultúra sajátosságai az amerikai és a nyugat-európai színtérrel való összehasonlításban Szeged, 2010

A szubkultúrakutatás hagyományos útjai 50-es évektől 80-as évekig, esetenként napjainkban is: szubkultúra = anyakultúrával való szembehelyezkedés, lázadás, normaszegés, deviancia (Cohen, Rácz József) a tagok cselekedetei a társadalmi folyamatokba integráltak, a tagok személyes megnyilatkozásai háttérbe szorulnak, vagy hiányoznak Új megközelítések: 2000-től napjainkig középpontban a kulturális autonómia fenomenológiai megközelítés fő hangsúly a tagokkal készített interjúkon (őket hiteles ágensnek tekintve – noha egyidejűleg a társadalmi hatások továbbra is a figyelem fókuszában maradnak) pl. Amy C. Wilkins, Carol Siegel + újszerű jelenség az „insider”, a „bennfentes” kutató, pl. Paul Hodkinson (Anglia), Joshua Gunn (USA), Dr. Katarzyna Ancuta (Lengyelo.)

Viktoriánus goth

A goth szubkultúra számomra a romantika feltámadása XX-XXI. században A goth szubkultúra számomra a romantika feltámadása XX-XXI. században. Csupa olyan fogalommal tudnám körülírni, melyek a romantikához is kapcsolódnak:”elvágyódás az ismeretlenbe, misztikumok, rejtélyek kedvelése, szabadság, kötetlenség, lázadás, minden szabállyal, konvencióval szemben, személyes intimitás, érzelmek szenvedélyes kiélése (…) a művészet tárgykörétől addig idegen, különleges élmények megragadása”(Dobák Pál: A romantikus zene története) (Szahmet, 21N) „A romantikának nincs vége, elvágyódók mindig lesznek.” (Ultraturul 31F) „A huszadik század végén a Gothic átvette annak a kulturális paradigmának a helyét, mely korábban társult a lázadáshoz és a fiatalsághoz: a romantikáét. Szemlátomást az utóbbi évtizedekben néhány fiatal az által fejezte ki a késő-kapitalista posztmodern nyugati világgal szembeni ellenérzéseit, hogy újra felfedezték maguknak a Gothic központi gondolatát, és gótikus (azaz, felforgató) életmódot vettek fel.” (Sara Martin, „Gothic Scholars Don’t Wear Black”, p. 38.)

“egyszerűbb együtt mosni az egyszínűeket :-)” (Lorretine 34N) “A fekete vonzza legjobban a hőt, a fényt, de az is fizikai tény, hogy a fekete is adja le legjobban. Szerintem mi érzékenyebbek vagyunk, de többet vissza is adunk az energiáinkból. Elsősorban a pozitívakból.” (Krupcheck, 20F) “Szerencsére ritkán tesznek fel ilyen kérdéseket (ti. hogy miért járok feketében). Egyszer valaki megkérdezte, hogy sátánista vagyok-e. Azt feleltem "igen" erre, szerencsére faképnél hagyott.” (Edeneye, 22F) “Mert nincs más. És ez igaz is.” (v. Birken 30N)„Védelem, kívülállás.” (Krupcheck, 20F) “Mert elegáns, letisztult és szép” (Girl 23N) “Komfortérzetet nyújt” (Holló, (17F) “én nem negatív jelentést tulajdonítok a fekete színnek (keresztény kultúrkörben a gyász színe /negatív/, természetvallásokban a termékeny föld szimbóluma /pozitív/).” (Kárhozottak Királynője 20N) „Mert ez vagyok én. A színes ruhákban kellemetlenül érzem magam.” (BloodGoth 17N.) “egyszerűbb együtt mosni az egyszínűeket :-)” (Lorretine 34N) “Ez tetszik, ebben érzem jól magam. Nem tudnék magamra venni egy cukimuki rózsaszín felsőcskét.” (Lady88, 21N)

„És mi a helyzet a külsővel, az öltözködéssel „És mi a helyzet a külsővel, az öltözködéssel? Fekete selymek és bársonyok, komor csipkék, jéghideg ezüstök, a fekete szivárvány minden árnyalatában... Olykor elegáns, olykor korabeli, sokszor groteszk, baljós és dekadens... Miért is? A testünk olyan, mint egy szoba, amiben mi vagyunk az albérlők: a főbérlőnk - talán egy felsőbb hatalom, talán a természet - kialakított egy végleges, megváltoztathatatlan alapberendezést, s miután beköltöztünk, igyekszünk azt a lehető legmegfelelőbben átalakítani a saját ízlésünk szerint; s minden szobán tükröződik a benne lakó ember mivolta.” (Von Birken, 30N)

Gyakran olyan emberek ítélnek meg a ruhám alapján, akik nem is ismernek, csupán egy jelképrendszerre támaszkodva ide-oda sorolnak be, anélkül, hogy megismernének. (Béla, 15F) „Anyukámat a gimi osztályfőnök megkérdezte, hogy nem beteg-e ez a gyerek, hogy feketében jár” (Sanyi, 26N, kiemelés tőlem) „Tanszékvezetőm: – Szóval még mindig nem nőtte ki a stílusát a nyáron?.” (Vika, 23/N) „Szerintem akinek munkahelye van, az már rég túl van ezeken a gyerekes "stílus"-okon (ahol mindenki tök egyforma, de egyik nagyobb egyéniségnek tartja magát mint a másik). Ezek inkább a középiskolás, max. főiskolás, egyetemista korosztályra jellemző dolgok. Amúgy engem nem zavarna, ha lenne így öltözködő kollegám, de szerintem semmi értelme felnőttkorban a zenei ízlést kimutatni a ruházatban. Nem ez a fő meghatározója valakinek.” (internetes fórumhozzászóló, nem adott meg nemet és kort)

„[A goth szubkultúra] kifejezésmód, amihez némi exhibicionizmus elengedhetetlen. Jelenléttel tüntetni, az arctalanság, szürkeség, a hajszoló-hajszolt élet ellen.” (Fenan, 19N) „Nagyon fontos momentum még a szellemiség és a hasonló lelkivilág is. Hogy bebizonyítsuk, a megjelenés egy igen magas intelligenciát és fontos erkölcsi értékeket takar.” (Dark Heart, 21F) „Ez az egész egy életérzés... a gothnak nem az a lényege hogy feketében járj (…) Gothnak lenni az jelenti hogy átérzem a dolgok lényegét és tisztában vagyok a stílussal, és a személyiségem kivetítem a külsőmre.” (Luna Aeternus, 18F)

Köszönjük a figyelmet. antoni.rita@gmail.com galatt@gmail.com