Etika Az etika mint filozófiai diszciplína Az ember (koncepciók) Az erkölcs gyökerei

Etika a világvallások szerves része kínai (konfuciánus) hindu filozófiai gondolkodás gyakorlati filozófia része (Arisztotelész tudományfelfogása) első megjelenési formája: preszókratikus töredékek: önismeret fontossága közösségi mivolt hangsúlyos szerepe Etika mint önálló filozófiai diszciplína: Arisztotelész /Nikomakhoszi Etika/ a világvallások szerves része kínai (konfuciánus) hindu buddhista iszlám zsidó-keresztény Isten-és ember viszonya ember közösségi kapcsolatrendszere etikai kódexek

Etika Alapja: az adott korszak emberről alkotott felfogása (emberképek, filozófiai antropológia a XVIII-XX. században) Tárgya: erkölcs, erkölcsi norma természete emberi cselekedetek az erkölcs szempontjából erkölcsi értékek természete (axiológia) premodern időszakban a társadalom minden területére kihat: társadalmi berendezkedés, politikai rendszer, jogszemlélet, gazdaság

Erkölcs „mos” /szokás kifejezés (morál) = valamely nagyobb társadalmi csoport erkölcse egyes ember erkölcse: erkölcsiség (moralitás) ethosz: erkölcsi jellem, a helyes értékelés és a döntés megszilárdult képessége, szokásokban és cselekvési mintákban ölt testet.

Az erkölcsi norma jellemvonásai társadalmi normák egyik meghatározó csoportja egyéni magatartás fokmérője a csoport, vagy társadalmi ideálhoz mérve (kritérium) a jó és rossz, helyes és helytelen diemnziójában általános közerkölcs stabil, lassan változó társadalmi norma állami szankció, kikényszeríthetőség hiánya egyéb, un. társadalmi szankciók

Az erkölcsi értékek jellemvonásai kölcsönös tulajdonságok, relációk értékhordozók köre változatos értékmonizmus ↔ értékpluralizmus értékek összehasonlíthatóak értékek forrása: belső motiváció: az ember vágyainak és szükségleteinek a kielégítése (alap-és másodlagos szükségletek) külső motiváció: környezeti hatások

Az erkölcsi értékek történetileg változó képződmények görög filozófia: bölcsességgel összefüggő értékek kereszténység: hit és a szeretet újkor: individuum önkibontakozása, önmegvalósítása, evilági boldogság, közösségi együttélés(?) Szélsőséges álláspontok. teljes értékabszolutizmus (minden érték örök és változatlan) teljes értékrelativizmus (minden érték helyi és változó)

Értékosztályok Az értékek az ember szükségletei és vágyai alapján sorolhatóak egy adott osztályba: bioértékek (hedonista morálfilozófia) gyönyör – fájdalomérzet vitális értékosztály (eudaimonizmus) öröm – bánat szociokulturális értékosztály (közösségi etika) jólét - balsors

Antik (görög) emberkép I. klasszikus kori polisz polgár képe önmagáról „zoon politikon” = a szabadság alapja a törvény (nomosz) nomosz: jog és kötelesség alapja: a racionalitás nem a történelmi hagyomány szabadság és rend dialektikája politeizmus testkultusz (kalosz) jelentései görög tudomány és filozófia emberképe (Szókratész, Platón, Arisztotelész) logosz + ethosz = kiváló ember vita contempletíva / a bölcs az igazságot keresi igazság alapja nem a történelem, nem a hagyomány, hanem a logikus gondolkodás egyén és a kozmosz viszonya arché, legfőbb jó ideája, első mozdulatlan mozgató ↔ösztönök, akarat, vágyak

Antik (görög) emberkép II. Közös vonások nem rendelkezik történelem értelmezéssel – mítoszok, narratív elbeszélések = történelemfilozófia hiánya akaratszabadság hiánya nevelés (paidea) fontossága, amely racionális és erkölcsös lényt nevel ki. hétköznapi élet fontossága egyén boldogságának alapja a közösségi lét és az igazság megismerése, nem a túlvilági életben keresendő a közösségnek való megfelelés = dicsőség bűnértelmezés hiánya – hübrisz megsértése, vagy a megvetés szókratészi erények, önismeret fontossága

Bibliai emberkép I. Isten – ember viszonyából értelmezhető Isten kép: abszolút tekintély, vele szemben az ember az alávetettség pozíciójában emberkép: esendő, véges, bűnös történetiség /Szent Ágoston: Vallomások bűn radikális értelmezése – eredendő bűn – megváltás lehetősége

A bibliai ember II. lényege: akarat (nem a racionális műveltség eszméje) a jó és rossz cselekedetek kiváltója. jóság = Isten iránti engedelmesség rossz = elfordulás Istentől, ember önértelmezése Istentől függetlenül más típusú erények: jog, igazságosság, engedelmesség, könyörületesség, alázat, szeretet erények alapja: isteni tekintély és a történelmi hagyomány szabadság = bűntől való megszabadulás Alapproblémák az isten és ember viszonyából következően hit és tudás viszonya akarat szabadsága – predesztináció periférikus jellegű tanítás közösség = kiválasztódás, vagy univerzalizmus

Idealista emberkép XVIII. század felvilágosodás, amely az antik ember „folytatása” előzmény: a reneszánsz és a reformáció Mirandola: Az ember méltóságáról Rotterdami Erasmus: pacifizmus, személy méltósága Luther Márton: „sola fide” elve – hit központú keresztény élet, intenzív vallásosság

Mirandola: Az ember méltóságáról Az emberi lét alapja a szabadság, amely a létformák közötti választás képességében ölt testet. A választás racionális és hiten alapuló. élet lényege: etika dialektika teológia Nem kérdőjelezi meg a hívő létmód jogosságát.

Az idealizmus emberképe szellem primátusa: elméleti ész és gyakorlati ész: önálló alappal bír, lelkiismeretben van az erényesség és a kötelesség – kategorikus imperatívusz nevelés fontossága esztétikum szabadság és rend dialektikája (Goethe, Lessing, Schelling)

A kanti emberkép Immanuel Kant: Antropológiai írások Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit remélhetek? Mi az ember? Az ember kettős természete: heteronómia (Sinnlichkeit) – autonómia (Geist) – érzékiség, fizikai test impulzusai, hajlam – kötelesség, jó akarat Az emberben megvan a rosszra való hajlam - ténykérdés

Herder A nyelv eredetéről (1772) Eszmék az emberiség történelmének filozófiájához Alap: ember és állat különbsége Mängelwesen (hiánylény) ész és szabadság (önkibontakozás és önmegvalósítás lehetősége) nyelv mint eszköz, funkciói tökéletesíthetőség, 2. individualizáció, 3. kommunikáció Az ember a „természet első felszabadult rabszolgája”

Realizmus emberképe XIX. század / francia regényirodalom „olyan szellemi magatartás, amely az érzékekkel felfogható és szerkezetében az ész által megismerhető valóságot tekinti” vizsgálódás alapjának hétköznapiság ész mellett ösztönök (naturalista) Az ember a természet terméke, fiziológiai sajátosságának egyik része a szellem. történelmi relativizmus, válságtudat, hanyatlás, az európai civilizáció bírálata alapja a szociológiának, közgazdaságtannak és társadalomelméletnek természeti törvényszerűségek, kauzalitás

XIX. századi antropológia változatai Karl Marx: homo faber, munka Darwin: biológiai fejlődés csúcspontja, de az emberben rejlő ösztönök, agresszió az „állati” jellemvonás – Ernst Hackel: Világproblémák Nietzsche: az ember meghatározatlan állat Schopenhauer: önfenntartás ösztöne, öntudatlan életakarat (Wille zum Leben) Kierkegaard: döntés szabadság, vallási stádium

Max Scheler 1922-28: „Az ember helye a kozmoszban” (TK) Értékfenomenológiája komoly hatással van a katolikus egyházra Értékek = abszolút, változatlan létezők Értékek rangsora: bioértékek, szociális értékek, lelki-szellemi értékek Személy fogalmának megalapozása/ értelmi teljesség, szellemi nagykorúság, választás hatalma kettősség: állattól származik, de istenkereső lény –metafizikai meghatározatlanság szeretet – elmélet

Gehlen: Az ember természete és helye a világban (1940) M. Scheler alapján az ember és állat viszonyából eredő sajátosságokat veszi alapul. fogyatékosság ↔ világra nyitottság természet ↔ mesterséges mű (kultúra) „Az ember nemcsak él, hanem életvitele is van”: munkaeszköz, jog, gazdaság, társadalom, állam, család, házasság, tulajdon Az ember ragaszkodása a társadalmi rendhez (fészek) technika tehermentesítés - nyelv

Az erkölcs gyökereit vizsgáló elméletek

Approbációs elméletek Az erkölcs mint a helyeslés, (megerősítés) eredménye teológiai (Isten tekintélye szerződéselméletek (jogi aktus) szociális közmegegyezés, szokások

A teológiai approbáció elméleti megalapozása XIX/XX. század fordulója megújulás az egyházi tanításokban 1879. XIII. Leó pápa: „Aeterni patris” neoskolasztika a katolikus egyházban protestáns tanítások: Karl- Barth féle teológia perszonalizmus (J. Maritain, Karl Rahner) 1925. stockholmi konferencia

A teológiai approbációs elmélet tézisei és képviselői Az isteni kinyilatkoztatás, az Isten mint külső tekintély az erkölcs alapja az embereknek Istennek tetsző életformát kell választani, modern kor emberének szüksége van a hitre Képviselői: Emil Brunner (1889-1966) Reinhold Niebuhr (1884-1962) II. János Pál (1920-2005)

Emil Brunner és Reinhold Niebuhr elmélete etikai nihilizmus: az autonóm, pusztán az emberi természetre hivatkozó és az észre alapozott morál etikai normák nem alapozhatóak pusztán a hatalmi kényszer alapján (lsd. totális diktatúrák) Az emberi jogok, a személy méltósága az emberi méltóság kantiánus etikai kategóriái ellen tiltakozik. (60.) moralitás értelme a szeretet forrás: Isten mint a legfőbb jó a szabad lény alapja a szeretetben rejlik, előfeltétele: önzetlen egyenlőség, és a jóindulat

II. János Pál Hit Isten tekintélyében Hit: erkölcsösségre kötelez Etikai elméletének előzményei: egzisztencializmus, scheleri értéketika, neoskolasztika II. vatikáni zsinat emberi természetről vallott nézetei perszonalizmus irányzatának kidolgozása („Átlépni a remény küszöbén”) Hit Isten tekintélyében Hit: erkölcsösségre kötelez emberi méltóság (62.o) igazság (62.o.) keresése szabadság(62.o) lelkiismeret közösségi mivolt

A stockholmi világkonferencia 1925 I. világháború utáni válságtudat (társ-i, pol-i, szociális, gazd-i, kult-, erkölcsi, civ.) legyőzése válság oka: ember gondolkodás-és érzésvilága ateizmus, materializmus, individualizmus elutasítása erkölcsös cselekedet kizárólag hívő életmóddal, Isten elfogadásával, közösségi kapcsolatrendszerben a krisztusi szeretet állt a középpontban emberi kapcsolatok fontossága: családi-rokoni, baráti

A szociális approbáció elmélete és képviselői szociológus, etnográfus nemzedék a (19/20. század fordulóján): Emile Durkheim (1858-1917) Lucien - Levy Bruhl (1857-1939) az erkölcsi szabályok valamilyen közösség (nép, nemzet, osztály, csoport) elismerését vagy elutasítását váltják ki. az egyén alkalmazkodik a közösség által elfogadott normákhoz, külső kényszer belső kényszerré válik

Emile Durkheim elmélete „A társadalmi munkamegosztásról” az etika alapja: a morális tények kimunkálása olyan szabályok és előírásokkal való foglalkozás, amely a társadalomban ténylegesen hat - erkölcsszociológia Mi az erkölcsi tény? a kérdés megválaszolása biztosítja az erkölcsi valóság megismerését

Az erkölcsi tény természete és jellemvonásai Magatartási szabályok (66 o.) tekintély kötelező erejű hatással bír az egyéni érzékenységre erkölcsi cselekedet parancs jellege „jó”, „kívánatosság”

Az erkölcsi tudat összetevői Durkheim erkölcsszociológiájában Nem minősíthető erkölcsi cselekedetnek, ami kizárólag az egyén érdekét szolgálja, az egyénnek önös alapon szerzett tökéletességét biztosítja. én, mint egyén (közösség nélkül) nem erkölcsi tulajdonságokkal felruházott lény Erkölcs a társadalom vonatkozásában értelmezhető (67.o.) A társadalomban található: tekintély és a jó jellege az erkölcsi – magatartási – szabályoknak.

Lucien-Levy Bruhl „A morál és az erkölcs tudománya” Vizsgálódás kiindulópontja: erkölcsi tények (természeti törvények) erkölcsi tények eredete és társadalmi szerepe (erkölcsszociológia) Az erkölcsi ítéletek értelmét az adott társadalom valóságában kell keresni. Az erkölcsi jó és helyes az uralkodó tetszéseket és nemtetszéseket fejezi ki lelkiismeretben a társadalom erkölcsi ereje érhető tetten

Bruhl: szociális approbáció elmélete társadalom fejlettségi foka a döntő tényező (69. o) - az erkölcs három fejlődési foka vallási hiedelmek, intézmények, gazdasági helyzet, környező feltételek (partikularitás)- kötelességek, tilalmak megfontolások- erkölcsi elvek egyetemessé tétele, elméleti morál, erkölcsi rendszerek - elvek kritikai és tudományos beállítódás (70.o) - önreflexió

A szerződéselméletek szerződéskötés, mint jogi aktus három formája: (emberi természettel összhangban) Hobbes Locke (Spinoza) Rousseau az erkölcs gyökerei a szerződés utáni időszakból származnak. természeti állapotban nincs különbség jó és rossz, helyes és helytelen között.

Az erkölcsi érzelem (érzék) mint az erkölcs gyökere az erkölcsi cselekedet alapja az érzelmi motívumokban kereshető, az érzelmi érettség foka: az erkölcsi érzék Képviselői: Shaftesbury: „Értekezés az erényről és az érdemről” (1699) Adam Smith: „Az erkölcsi érzelmek elmélete” E. Westermarck: „Etikai relativitás” (1932)

Shaftesbury erkölcs hierarchikusan elrendezett rendszer, harmonikus egész morális jó: hajlam, mi összhangban áll az emberi természettel (metafizikai optimizmus) hajlam: egoista – altruista (saját és mások javainak szolgálata) egyensúly megteremtése → egyetemes emberi érzék a jóra (common sense) erkölcsi készség egy önálló lelki készség, nem függ a hasznosságtól (Mandeville)

Adam Smith erkölcsi érzelmek nem pusztán individuális és pszichológiai jelenségek, társadalmi jelleg erkölcs: az a mozgástér, ahol az emberi cselekedetek kölcsönösen korrigálják egymást (másik ember nézőpontja) szimpátia, másik érzelmeivel való azonosulás

Westermarck történeti módszertani megközelítés: társadalmi csoportok és egyének morális ítéleteinek nagyfokú változatossága erkölcsi eszmék: retributív érzés jellegűek Vizsgálat alapja: vizsgált csoport nagysága vizsgált csoport tevékenységi módja csoporton belüli és csoportközi érdekkonfliktusok tagadja az erkölcsiség objektív mércéjét Oka: különböző élethelyzetek, amelyek formálják a morális cselekedetekről vallott nézeteket

Az evolucionista etika fejlődéselmélet és viselkedéselmélet eredményeinek az átültetése Charles Darwin Herbert Spencer Thomas és Julian Huxley Pjotr Kropotkon Albert Schweitzer etikai fogalmak objektív kategóriák természet folyamataiból vezethetőek le az ember természeti lény, törvényei a természeti törvények mintái testi és szellemi erő, alkalmazkodás, rugalmasság, érzelmi gazdagság és akarati szilárdság erkölcsileg rossz?

Thomas és Julien Huxley „Fejlődés és etika” a társadalmi etika nem a kozmosz, a természet fejlődésének utánzata, nem a létért folytatott harcból fejlődik ki etika különbözteti meg a civilizációt a természettől (51. o) „Evoluciós etika” erkölcs forrása: az egyén és a világ kapcsolata gyökerek: biológiai eredetűek, de a társadalmi nyomás meghatározó szerepet játszik Érési és racionalizációs folyamat, emberi nem tökéletesedése

Pjotr Kropotkon és Albert Schweitzer „A kölcsönös segítség mint természettörvény” realisztikus etika, amely a közösség fejlődését és boldogulását szolgálja fejlődés fő tényezője: a kölcsönös segítség, nem a darwini létért folytatott harc erkölcsi érzés forrása: segítség (állatvilágban is megfigyelhető) jó és a rossz fogalma erkölcsi absztrakció, a természetből vetítik le „Kultúra és etika” új etika megteremtése élet akarása, minden élőlény tisztelete mint erkölcsi parancs (56.o)

Darwin és Spencer „Az ember származása” társas ösztönökből eredezteti az erkölcsi tulajdonságokat természetes kiválasztódás segítségnyújtás, rokonszenve méltánylás, hibáztatás Erkölcsi képesség alapja: az értelem fejlettsége (48.o) „Az etika adata” fejlődés utilitarizmus erkölcsi jó: viszonylag fejlett életmód erkölcsi rossz: fejletlen, primitív életmód

Az etika és a társadalomtudományok kapcsolata Alkalmazott etika

Alkalmazott etika I. Politika és etika kapcsolata közösségi mivolt uralom /hatalom emberi cselekedetek

Politika és etika Az ember közösségi mivoltából és a hatalom természetéből eredő etikai problémák: Létezik erkölcsös politika? Szükséges- e az erkölcsös politika? Az adott politikai rendszeren belül hogyan valósítható meg a szabadság? Az adott politikai rendszeren belül hogyan valósítható meg az egyenlőség? Mit jelent az igazságosság (joggal is érintkezik)? Mit jelent a közjó? erőszak, háború létjogosultsága (Igazságos- e a háború?)

A politika és erkölcs viszonyából adódó etikai problémák ókor és a középkor: erényes és bölcs uralkodó, illetve politikai rendszer kidolgozása Etika és politika egymást kiegészítő filozófiai diszciplínák (un. gyakorlati filozófia) közösségi ember szabadsága, amely a társadalom egy adott rétegét illeti meg (privilégium) közjó minőségileg más kategória, mint az egyéni boldogság, (alá-és fölérendeltség) emberek közötti egyenlőtlenség a természet mintájára háború megengedhető a jó cél érdekében?

Etika és politika különválása Machiavelli: A fejedelem uralkodás, hatalom szükségszerű a közösségi együttélés szempontjából eredményesség a döntő kritérium Erkölcsileg helytelen cselekedetek is alátámaszthatják az uralom szükségességét „machiavellizmus”

A modern kor jellemvonásai Etika és politika autonóm filozófiai diszciplínák hatalom evilági, racionális legitimációja (felvilágosodás) jogszerűség (felvilágosodás, demokrácia) béke a racionális és erkölcsös egyén természetes állapota, konfliktusok feloldása egyén, individuum szabadsága mindenekfelett utilitarizmus

Erkölcs és politika határán a XX. században totális diktatúrák tapasztalata: egyéni szabadságjogok diadala után a modern kor diktatúrák sorozatát hozta létre tömegtársadalom korszaka, amely nivellálja az egyéni különbségeket MacIntyre J. Rawls

MacIntyre: Az erény nyomában(1981) kommunitárius etika kidolgozása célkitűzés: premodern etikai koncepciók felelevenítése (arisztoteliánus etika (ker-ben és az iszlám vallásban is tovább élt) bírálta a marxi szocializmus és a liberális individualizmus eszmerendszerét. premodern és modern kor különbsége

A modern kor sajátosságai MacIntyre koncepciójában kortárs viták jellegzetességei: fogalmak összemérhetetlensége személytelenség (objektív normák hangoztatása) történelmileg különböző eredetű premisszák végeredmény: emotivizmus (szubjektív érzések, beállítottságok, puszta akarat és önkényes döntés) értékpluralizmus: erkölcsi értékek kaotikus volta

Az arisztoteliánus etika előnyei teleologikus: „az ember ahogyan éppen van” „az ember, amivé válnia kell, ha meg akarja valósítani lényegét” közösség meghatározó volta: a polisz polgár felelős a közügyekért, nem mentes a közösség döntéseiért való felelősség vállalásban tevékeny ember: tudomány, politika, művészet, sport

Alkalmazott etika II. Gazdaság és etika viszonya Arisztotelész: „Nikomakhoszi etika” I. gazdálkodás két típusa: családok közötti termékcsere kifejezetten haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenység középkor: haszonra törekvő gazdálkodás alantas foglalkozás protestantizmus: evilági puritán életmód célkitűzése tőkés gazdaság: Adam Smith „A nemzetek gazdagságáról…” ha mindenki az önérdeket követi egy szabad piaci rendszerben, akkor a közjót szolgálja

Gazdasági etika Modern irányzat, 1960-as évek USA, Nagy-Britannia (Institute of Business Ethics – (50 gazdasági etikai probléma) racionális, önérdekkövető, hasznosságmaximalizáló ember (gazdasági ember) A tőkés gazdaság alapmotívumai: termelési eszközök magántulajdona profit mint a gazdasági cselekvés alapmotivációja piac mint a gazdaság működésének színtere

Gazdaságetika emberképe Kritika: (empirikus kísérletek – fogoly dilemma típusú élethelyzetek) 10 dolláros játék elveszített levél két számla esete 15 dollár esete végeredmény: gazdasági emberkép fikció

„Fogolydilemma” típusú helyzetek 2 tettes Alapstruktúra 1950-es évek 2 egymás irányában idegen játékos játékszabályok ismerete adott szimmetrikus játszma (azonos helyzet és azonos feltételek) egyszeri alkalom Eredmény: 40-60% együttműködik, 42-66%) vall – nem vall 0-10 év vall - vall 5 – 5 év nem vall – vall 10-0 év nem vall – nem vall 1 - 1 év 1. tettes

Személy a közösségben paradigma „szocio – ökonómia” ember döntései és cselekvései mindig egy adott közösségi kontextusban játszódnak le: egyén és közösség feltételezi egymást Emberi motiváció forrásai: hasznosság általános értékek (esztétikai, morális, vallási) egyensúlyi helyzet megteremtése a kísérletek által igazolt alaptulajdonság

Hasznosság és morál viselkedés etikussága: erős morális karakter cselekvő morális karaktere etikus cselekvés relatív költségei hasznosság ↔ morál viselkedés erős morális karakter etikus cselekvés relatív költsége kicsi gyenge morális karakter etikus cselekvés költsége kicsi etikus cselekvés etikátlan cselekvés

A tőkés gazdaság etikája etikus cselekedetek a gazdaságban: csökkentik a gazdaság működésének a társadalmi költségeit, mivel etikai normák alapján cselekszenek figyelembe veszik az érintettek érdekeit és elvárásait.

Etikai konfliktushelyzet a gazdasági életben három tényező együttes jelenléte: adott helyzetben mérvadó etikai norma döntéshozó érdeke, célja érintett által elérni kívánt jó (lsd. Ford esete az 1970-es években) Soros György: „piaci fundamentalizmus” értékek?: közjavak, természeti környezet, jövő generációja

Alkalmazott etika III. Jog és etika viszonya emberi cselekedetek: jogok és kötelességek jogok katalógusa első- másod és harmadik generációs jogok jog ↔ jog jog↔ kötelesség kötelesség ↔ kötelesség

Jogfelfogások természetjogi: isteni eredetű, vagy az ember alkotta törvényektől független magasabb rendű normák (erkölcsös, ami megfelel ezen normáknak) utilitarista: az tekinthető jogosnak, ami előnyös kantiánus: az ember mint racionális és értelmes lény önmagának ad törvényt (erkölcsi törvény – ebben áll a szabadság, jogrend biztosítja a szabadságot és az ember méltóságát)

Az igazságosság típusai kommutatív (kölcsönös): az emberek egymáshoz való viszonyában disztributív (osztó): az állam, a kisebb közösség és az egyén vonatkozásában realizálódik: a nagyobb közösség megadja a kisebbnek a közjóból megillető részt kompenzatív (kiegyenlítő): a közjóból minden egyénnek érdemeitől függetlenül juttat valamit

J. Rawls igazságosság felfogása „fair” vagy méltányos eljárás minden személynek egyenlő joga van az alapvető emberi jogokhoz, ha összeegyeztethető mások jogaival társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek: legkevésbé előnyös helyzetben lévők legnagyobb nyeresége olyan pozíciókhoz és hivatalokhoz kapcsolódjék, amely egyenlő eséllyel elérhető mindenki számára méltányosság: mindenkivel jogai és érdemei függvényében bánnak

Etika (3) Etikai irányzatok A görög filozófiától a modernkori etikai koncepciókig

Mitikus világkép – a mítoszok, archaikus görög embere Az emberi személy méltósága, egyedisége és megismételhetetlen valósága Az ember a természet szerves része Az emberi és isteni világ metafizikai egységének lehetünk tanúi A mítosz a görög vallásosság korai formája, amely az ember létéről és létezésének rendeletetéséről árul el lényeges információkat. Az emberi lét végső kérdéseire adott válaszok.

Az archaikus ember jellemvonásai intuitív, spontán cselekedetek sorozata. A felismerést azonnal cselekvés követte. paideia = nevelés fontossága, amelynek középponti eleme a rend, azaz a szélsőségektől való mentesség, túlzásokat elkerülő kiegyensúlyozott magatartásforma. ebben az összefüggésben a vágy, a pozitív cselekedetek előmozdításának eszköze. mintakép: hős, amely ember és isten között helyezkedik el. areté / erény = isteni normáknak megfelelő magatartás

A racionális görög ember etikai koncepciói preszókratikus filozófia a racionális és mértéktartó magatartást állítja középpontba. az isteni szférától való elkülönülés, az ember világára koncentrál. Thalész és Hérakleitosz töredékei az önismeret parancsáról szólnak.

Arisztotelész etikája Platon – Szókrátész követője Fő műve: Nikomakhoszi Etika Etika helye a tudományok között: Gyakorlati filozófiai diszciplína „Jellem meghatározása”, „jó jellem kimunkálása” Érintkezik a görögök emberfelfogásával

A Nikomakhoszi Etika szerkezete az emberi élet célja (teleologikus szemlélet) jó jellem minősége: hogyan jön létre a jó jellem? szándékos tett és az elhatározás (intencionalitás) erkölcsi erények észbeli erények igazságosság fegyelmezettség és fegyelmezetlenség élvezet barátság tökéletes élet

Az arisztotelészi etika szerkezete az ember cselekvő lény, tevékenysége valamilyen célra (telosz) irányul cselekvéseink célja a jó, ám a legtöbb cselekvés csak eszköz jellegű egy magasabb rendű cél elérésére (pozitív emberkép) végcél: eudaimonia (önmagáért, nem másért kívánjuk elérni) boldogság szerencse, gazdagság jól - lét

Életformák élvezet (állatok, rabszolgák) kitüntetés (államférfiak) gazdagság szemlélődő élet, tudomány szolgálata eudaimonia (funkció, munka) aktualitás teljes élet során jelen van szándékos cselekvés erényes „helyes közép” „to logon ekhon” – „szabályt megértő és annak engedelmeskedő” külső javak

Az erények „katalógusa” Lélekrészek vegetatív akarat, vágy értelem önfenntartás erkölcsi erények észbeli erények igazságosság bölcsesség bátorság becsvágy mértékletesség okosság ész

Az erkölcsi erények bátorság: félelem fölötti uralkodás Típusai: politikai (államférfi) tapasztalaton alapuló (katona) haragból fájdalomból táplálkozó vérmes vérmérsékletből fakadó tudatlanságból eredő mértékletesség: élvezetek, fájdalom feletti önuralom becsvágy (büszke ember)

élvezetre alkalmas dolgok semleges jó elkerülendő táplálkozás szexualitás győzelem kitüntetés gazdagság

Barátság típusai: haszon, önérdek végett élvezet végett jó: érdekmentes és rokonszenv alapú a barátság előfeltétele az erénynek élethez szükség van rá.

Tökéletes élet elmélkedő, szemlélődő életforma hétköznapi élet: „Az erkölcsi erények és az okossággal berendezett élet, amely a testi természetünkből fakadó érzéseinkkel összhangban valósul meg.”

A hellenizmus etikája etikai program kettőssége: epikureizmus: hedonizmus (ataraxia) sztoicizmus: szenvedélymentesség (apatheia)→ kereszténységben tovább él szkepticizmus: kételkedés az etikai princípiumokban

A sztoikus etika elemei természetnek megfelelő élet: értelmes élet: egyetlen erény és egyetlen boldogság közömbösség (külső és múlandó dolgok) affektusok az észhasználat korlátait jelentik, szenvedélyektől meg kell szabadulni Bölcsesség: szabadság állapota igazságosság emberszeretet kozmopolitizmus

Az epikureizmus etikája etika feladata: képessé tenni az embert a földi élet valódi élvezetére élet célja: boldogság, derűs lelki nyugalom ész irányítja a szenvedélyeket különbség: test és a lélek örömei között lelki béke fontossága

A természetjog mint az etika alapja középkori keresztény vallás (ókori hagyományokra támaszkodva) Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae emberi természet az isteni természet lenyomata (örök törvényben való részesedés) ember erkölcsi kötelessége természetének megfelelően cselekedni emberi természet szociális

Descartes és a természeti törvény Értekezés a módszerről: ideiglenes etika iránti igény Engedelmeskedj az országod törvényeinek és ragaszkodj a katolikus hithez Cselekedj szilárdan és határozottan, ha valamibe belekezdtél Győzd le inkább magadat mint a külső dolgokat vagy a szerencsét Evilági boldogság: gyakorlati tudás: Isten, lélek természete, világegyetem, társadalom

deontológiai (kötelességmodalitás) elméletek kötelesség az erkölcsi cselekedet alapja Fő képviselője: Immanuel Kant Művei: Antropológiai írások A gyakorlati ész kritikája Az erkölcsök metafizikájának alapvetése Kiinduló probléma: Mi határozza meg cselekedeteinket? törvények: heteronómia - autonómia

A gyakorlati ész és az erkölcsi cselekedet

A kanti etika alapfogalmai maxima: egyetlen ember cselekedetét határozza meg gyakorlati törvény (imperatívusz): minden ember cselekedetét meghatározza típusai: feltételes: ha…akkor kategorikus: feltétel nélkül érvényes kötelesség és kötelességszerűség különbsége Alaptétel: „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal egy általános törvényhozás alapjául szolgáljon.” (nem materiális, hanem formális definíció) ↔ értéketika forma: tartalmazza az akarat meghatározási alapját! Előnye: bármely tartalommal feltölthető

A szabadság fogalma Kant etikájában lelkiismeret felismerése a kategorikus imperatívusz követelményének jó: erkölcsi akarat: belső beállítottság problémája kötelesség: cselekedet motorja (akaratszabadság alapja) kötelességek szintjei: önmagunkkal mint fizikai lénnyel önmagunkkal mint morális lénnyel lelkiismeretünkkel (morális önmegismerés) más emberek iránti kötelesség: szeretet, tisztelet, barátság

Az utilitarizmus Történelmi gyökerek: szofizmus: erkölcsi normák gyökerei az egyén érdekeiben és élvezetében. Epikureizmus: élvezettre való törekvés, fájdalomtól való menekülés, lelki béke 1-2: hedonizmus: utilitarizmus individualizált változata utilitarizmus: hedonizmus univerzális változata: mások boldogságára tekintettel

Újkori utilitarista gondolkodók Helvétius (1715-1771) Cselekedeteink erkölcsi értéke attól függ, hogy a boldogság létrejötte szempontjából mennyire hasznosak. Társadalom boldogulásának prioritása J. Bentham (1748-1832) élvezetek „kalkulusa” számítás alapja: intenzitás, tartalom, biztosság, közelség, termékenység, tisztaság nagyobb élvezetértékkel rendelkező öröm: erkölcsileg magasabbrendű

Mill és az utilitarizmus élvezetek minőségi különbsége közösségi mivolt elsőbbsége az egyénnel szemben: „emberiség java” cselekedeteink minősége attól függ: mennyire mozdítják elő a boldogságot. boldogság: élvezet, szenvedés hiánya

Etika és a marxizmus Karl Marx – Friedrich Engels: erkölcs: a gazdasági javak termelési módja határozza meg. társadalmi osztályok érdekeit fejezték ki: ideológiai jelentőséggel bírnak etikai fogalmak és tartalmak történelmi változása ateizmus

Értékelméletek jó, helyes, kötelező stb. fogalmak jelentésüket önmagukban hordozzák intuíció módszere Képviselői: Moore Scheler Hartmann

Moore értéketikája utilitarista a cselekedet helyességét következményeinek jóság határozza meg. „jó” nem definiálható helyesség olyan magatartás, amely a jóhoz vezet

Scheler: materiális értéketika kanti formalizmus legélesebb hangú bírálója cselekvés→célok→értékek értékek jellemvonásai: abszolút változatlan értéktartományok: értékek nem izoláltan jelennek meg értékosztályok: magasabb és alacsonyabb rendű értékek

Hartmann értékelmélete Platón hatása érték, vagy generikus jó (idea) intuíció módszere értékek objektivitása (nem a fizikai létezés tartományában foglalnak helyet) „lenni kell”→”tenni kell” szubjektum értéket megvalósító természete