A spanyol uralkodópár megjelenés rituális és diszkurzív szintereken Készítette: Nákó Zsejke Témavezető: Dr. Oláh Szabolcs, egyetemi docens Debreceni Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány szak I. MA

Mivel a király döntési kompetenciái nem befolyásolják Kutatási kérdésem: Bizonyos médiumötvözetek miként járulnak hozzá a spanyol uralkodópár kulturális jelenséggé válásához? Célom tehát, hogy láthatóvá tegyem a formakölcsönző médiumötvözetek szerepét, kommunikatív teljesítményének ebben a folyamatban Mivel a király döntési kompetenciái nem befolyásolják a mindenkori spanyol politikai közéletet, ezért a napi sajtóban nem vagy csak nagyon ritkán foglalkoznak a király személyével. Magyar nyelvű szakirodalom , amely kifejezetten a spanyol királyi család médiában betöltött szerepével, identitásképzésével foglalkozna NINCS! A dolgozat terjedelmi határai csak mikro-betekintések felmutatását engedte meg.

A kutatás részterületei 1975-1981 A monarchia újjászületése La movida A spanyol országimázs Rituális és diszkurzív színtereken A királyi reprezentáció Bikaviadal és Sport A spanyol ceremóniák Társasági lapok, politikai-közéleti napilapok A királyi család és a (bulvár) sajtó viszonya Mindezek identitásmintaként szolgálnak a spanyol alattvalók számára a saját identitásuk megalkotásához. Ugyanakkor az Európai Unión belüli önmegkülönböztető tevékenység alapját is ezek képezik.

A monarchia újjászületése 1975 ( Franco halála) utáni újrapozícionálás A spanyol nép elfogadására várni kellett egészen 1981. február 23-ig. Antonio Tejero alezredes jobboldali katonai puccsot kíséreltek meg a kormány ellen. A király elsőként ekkor szólt a TVE-n keresztül élőben a népéhez. Sokan ezt az eseményt a mai napig úgy kommentálják Spanyolországban (saját személyes beszélgetéseimre alapozom ezt a megjegyzést), mint egy olyan médiaeseményt, melyet a király „emberei” előre megszerveztek, megterveztek „(…)elszántságom, hogy a zászlóra tett eskümet megtartsam, nagyobb, mint valaha” „Esküszöm, hogy nem mondok le a trónról, és nem fogom Spanyolországot elhagyni.” /Juan Carlos üzenete Milans del Bosch tábornoknak, aki Tejero puccskísérletén felbuzdulva Valenciában rendkívüli helyzetet hirdetett, Meyer-Stabley 2005:147/

A spanyol országimázs „Az országimázs egyben jelenti az adott népről, országról, az adott nemzetről kialakított képünket. Lehetnek ezek tapasztalatok, vélemények, vagy hírek, melyek egyben pozitív vagy negatív érzéseket közvetítenek akár objektív, akár szubjektív- komplex- pszichológiai megközelítésből.” Országszlogen: „Todo bajo el sol” (Minden a nap alatt) Országimázs-építőcsapat tagjai: Adolfo Dominguez divattervező, Pedro Almodovar filmrendező, Santiago Calatrava építész. Az újrapozícionálás időszaka a spanyol művészetben a „la movida”-nak (megmozdulás) nevezett időszak, ide tartoznak Almodovar filmjei, és olyan színésznők ismertté válása, mint Penélope Cruz.(Papp-Váry) Spanyolországnak az Európai Közösséghez való csatlakozása (1986) előtt hozzánk hasonló gazdasági, sőt politikai problémákkal kellett szembenéznie. Franco egykori diktatúrája után mégis sikerült a bor, a napfény és a fejlődés országává újrapozícionálni Spanyolországot. (Papp-Váry)

Spanyol embléma Joan Miró-féle nap 1982-es VB-logo „[…]amiben a spanyolok a többi ország előtt járnak: a Miró által készített embléma a mai napig szerepel az összes anyagukon, szóljon akár a turistáknak, tőkebefektetőknek vagy a spanyol termékek vásárlóinak.” (Papp-Váry)

A királyi reprezentáció Durkheim szerint a rítus a modern társadalmakban sem válik feleslegessé, mert mindig is szükség volt és lesz a társadalom egészét érintő, differenciálatlan „mechanikus integrációra”. Ezek pedig nem mások, mint a közösség alapértékeihez való visszatérés. A spanyol társadalomban ilyen a bikaviadal, a szentek ünnepek a fiestákkor, a futballesemények, királyi megjelenések, egyházi ünnepek (Semana Santa Sevillában), és ezek az események úgy fognak eljutni és hatni az egész társadalomra, ha a modern média közvetíti is azokat. Dayan és Katz szerint a fontos társadalmi ceremóniák jelentőségüket azáltal nyerik el, hogy azok is résztvevőivé válhatnak, akik fizikailag vagy az események idején nincsenek jelen. Így válhatnak a képernyő előtt ülő spanyolok is részeseivé a viadalnak

James Carey az értékek közvetítésének két formáját különböztette meg: a „transzmissziós” és „rituális” formát (Carey 1989). Míg a transzmissziós modellnél a közvetítésen és annak sebességén van a hangsúly, addig a rituálisnál a részvételen, a közös hit birtoklásán. Ez teszi lehetővé, hogy a kommunikáció eggyé váljon a közösséggel, és viszont. Dayan és Katz a „ceremoniális politikát”, mint amit a spanyol uralkodó pár folytat, rituálisnak, emocionálisnak, homogenizálónak tehát egységesítőnek találja.

Spanyol ceremónia: A bikaviadal A bikával való küzdelmet a mór uralom alatt gyakorolták először a spanyolok, de akkor még csak lóhátról, később alakult ki a bikaviadalok máig ismeretes formája: a torreador versus bika. A bikaviadalok nagy szerelmese I. Juan Carlos is, aki, ha teheti, mindig részt vesz Spanyolország legnagyobb és legimpozánsabb viadalán, amit a madridi Plaza de Toros Monumental de las Ventas-ban rendeznek meg.

A királyi reprezentáció egyik fontos, országos szinten is nagy figyelmet keltő megjelenése az, amikor az Aréna VIP részlegében ott „olé”-zik a királyuk és királynéjuk. (Mindez megosztja a spanyol társadalmat) /Constructing identity contemporary in Spain, Oxford University Press, 2002/

A sport mint médiaesemény Fontos reprezentációs helyszín a politikai elit számára . A közvetítések elején, közben és a végén a kamera rendszerint végigpásztáz a díszpáholyon, ahol államfőket, régi nagy sportembereket és nem utolsósorban királyokat és királynőket, hercegeket és hercegnőket láthatnak a televízió előtt ülő szurkolók. /Miquel de Moragas Spá-Rivenburgh-Larson:Television in the Olympics, John Libbey & Company Ltd., 1995/

A királyné és a sport 2008-as Pekingi Olimpiai játékok idején a királyné és a korona hercegei, hercegnői is végig szurkolták a legjobb meccseket a spanyol csapat melegítőiben! és pólóiban!. Mintha ők maguk is a csapat részét formálták volna. Rafael Nadal olimpiai aranyának nem más örült a leghangosabban, mint maga Doña Sofía, a királyné, aki majd leesett a lelátóról örömében, és a hozzá felfutó, izzadt fiút úgy ölelte magához, mintha egy lenne az unokái közül

„A Királyné drámája, hogy szerelmes a Királyba”. A király és a sport Egy különös eset ismertetése: a 2008-as Európa-bajnokság döntőjében (a győztes gólnál, amit Torres rúgott) Juan Carlos, mint király „megszűnt létezni”, és ő is egy lett, azon spanyol férfiak közül, akik önkívületi állapotban szurkoltak fiaikért. Jaime Peñafiel kritikája a „¡Qué me dices!” magazinban Spanyol temperamentumról árulkodik, ahogy ezután a királyi udvarban bennfentesnek számító újságíró, mindezt kikérte magának Doña Sofía nevében, a nem kevésbé meghökkentő mondatával: „A Királyné drámája, hogy szerelmes a Királyba”.

Ez az a pillanat amikor, a királyné meg akarja puszilni férjét, aki eltolja magától. A „fintorogva” nézés

Szabályozott-e az uralkodóról szóló beszéd? Íratlan szabályok vonatkoznak az uralkodóról szóló diskurzusokra Az ország megosztott. Az autonómiát követelő tartományok: Katalónia, Galícia, Baszkföld monarchia ellenesek, de a többi tartományban a „Vagy jót vagy semmit”-törvény lép életbe. Vannak tabu témák, amikről senki nem beszél, ilyen a király magánélete (házasságán kívüli). Politikai fekete foltok, amikről csak suttogva beszélnek pletyka szinten az alattvalók, de leírni még egy újságíró sem merte. (lefizetési ügyek stb.) Sofía királynénak megjelenhetett az önéletrajzi írása, Letizia hercegnőjét viszont a királyi család cenzúrája nem engedte megjelenni.

A megerősítő -pozitív ceremóniák és a tabloidok egyik közös tulajdonsága, hogy a „varázstalanított világot újra elvarázsolja”. „A tömegmédia <pletykarovatainak> jelenlegi népszerűsége abból ered, hogy az intimitás társadalmi kifejezésformáira épít. Azt sugallja, hogy az olvasóközönség eléggé közel áll a média sztárjaihoz és a közéleti figurákhoz ahhoz, hogy a nemzeti elit privát életéről bennfentes információkkal rendelkezhessen” (Merry 1984:277) Nagyon keveseknek adatik meg az a kiváltságos helyzet, hogy személyesen ismerheti, vagy akár személyesen láthatta a spanyol uralkodóház bármelyik tagját, de a médián keresztül mégis egyfajta „ismertség” alakul ki. Ezt nevezi Thompson „nem kölcsönös távolsági intimitásnak”.

Juan Carlos „botrányos viselkedése” a Youtube-on! Változott-e és ha igen, hogyan a királyi pár médiamegjelenése az internet színre lépésével? A politikai/közéleti témák tárgyalását megváltoztatja az, hogy már nem csak és kizárólag professzionális közlők alakítják a diszkurzusokat. A kommentek révén mindenki részt vehet. Az anonimitás által nyújtott szabadság. A legnézettebb video a király neve alatt. 12.800 hozzászólás! A király hallgatásra inti Hugo Chavez-t, Venezuela elnökét. Miközben Jose Luis Rodriguez Zapatero, Spanyolország miniszterelnöke próbálja elmagyarázni Chaveznek, hogy José Mari Aznar az előző miniszterelnök nem volt fasiszta, Chavez folyamatosan közbeszól. (latin-amerikai csúcstalálkozó) „Por qué no te callas?”- Miért nem fogod (már) be a szádat? Forrás: redsolsur.blogspot.com

A királyi család és a (bulvár) sajtó viszonya Felipe herceg a házasságával egy vérbeli médiaszemélyiséget tett hercegnővé. Választottja Letizia Ortiz, aki újságíróként, később bemondónőként dolgozott a TVE-n. Talán ezért is, a királyi család jó a kapcsolatot ápol a sajtó munkatársakkal, szívesen adnak interjút, készségesek. Itt természetesen azt is meg kell említenem, hogy a spanyol bulvár médiának merőben más a megítélése, mint a magyarnak. Sokkal exkluzívabb és igényesebb híreket tálalnak mind a televízió-csatornák bulvár műsorai, mind pedig a bulvárújságok. A hírérték más, magasabb szinten kezdődik, mint nálunk, ez talán annak is köszönhető, hogy Spanyolországban nagyobb a kínálat a lehetséges témák terén. Valamint mindig „kéznél van” a királyi család, akikkel mindig történik valami, amit érdemes leírni, és amire az emberek mindig kíváncsiak.

Áttekintett spanyol nyelvű folyóiratok Az események bemutatásának emberi, érzelmi oldalára koncentrálnak Társasági lapok: Átmenetet képzeznek a bulvár és a politikai/közéleti lapok között A magyar piacon nincs rá példa. Német: Gala magazin Francia: Paris Match

Spanyol politikai/közéleti napilapok El País: baloldali (a kormányon lévő PSOE párt támogatója) ABC: konzervatív, Monarchia párti El Mundo: botrányokra fókuszál Linda Lee Kaid, The Sage handbook of political Advertising, Sage Publications Ltd. , 2006

Regionális napilapok a három autonómiát követelő tartományban La Vanguardia (katalán) : Nem hozta címlapon a király és Chavez esetét Gara, El diario Vasco (baszk): - El Correo Gallego (galíciai):-

Az uralkodópár kétséget kizáróan a legmarkánsabb spanyol kulturális jelenség. Kultúraképző és imázsformáló erőnek számít Spanyolországon belül és kívül. egyaránt „Juan és én útitársak vagyunk, akik egyazon cél irányába haladnak: Spanyolország boldogulása felé.” Doña Sofía

Köszönöm a figyelmet!