1848 Március 15

Himnusztöredék: Emeld föl fejedet büszke nép, Viselted a világ szégyenét Emelkedj magasba, kis haza Te, az elnyomatás iszonya Emeld föl szívedet, nemzetem, Emeld föl szívedet, nemzetem Emeld föl szívedet, nemzetem Lángoljon, lángoljon a világegyetem

Ady Endre: Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szívű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk.

József Attila: Nem, nem, soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,  Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!  Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!  Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!  Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,  Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,  Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,  Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!  Majd nemes haraggal rohanunk előre,  Vérkeresztet festünk majd a határkőre  És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -  Szembeszállunk mi a poklok kapuival!  Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,  Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ  Teljes egészében, mint nem is oly régen  És csillagunk ismét tündöklik az égen.  A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,  Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!  Felhatol az égig haragos szózatunk:  Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.  Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,  Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!  Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:  Nem engedjük soha! soha Árpád honát! 

A 13 aradi vértanú

Wass Albert: hontalan vagyok Kinek nem jó itt lenn lakni, Menjen mennyországba lakni, Kinek nem jó itt lenn lakni, Menjen mennyországba lakni. Építsen az égre házat, Ott nem éri semmi bánat. Építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle. Olyan házat csináltatok, ablakot rá nem vágatok. Olyan házat csináltatok ablakot rá nem vágatok. Elmegyek a földbe lakni, hogy ne taszigáljon senki. Elmegyek a földbe lakni, hogy ne taszigáljon senki. Hontalan vagyok,  Mert vallom, hogy a gondolat szabad,  Mert hazám ott van a Kárpátok alatt  És népem a magyar.  Hontalan vagyok,  Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,  S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer  Mindenki, aki jót akar.  Hontalan vagyok,  Mert hiszek jóban , igazban, szépben.  Minden vallásban és minden népben  És Istenben, kié a diadal.  Hontalan vagyok,  De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,  És maradok ez úton, míg csak élek  Töretlen hittel ember és magyar.