Az élet értelméről mint metaforikus kifejezésről Mráz Attila CEU, Budapest Metafora Konferencia május 28.

„Van-e az életnek értelme?” •Rossz kérdésfeltevés: (a) nem világít rá a minket igazán érdeklő problémákra, (b) trivializál nem triviális kérdéseket, így (c) kizár megnyugtató és nyugtalanító válaszlehetőségeket is. •Hogyan értelmezhetjük a kérdést? (1) Szó szerint: ha nincs neki, az se gond (rossz a kérdés) (2) Metaforikusan: ha nincs neki, pláne nem gond (rossz metafora)

1. Az élet értelméről – szemantikai megközelítés Minek van értelme, jelentése? •Szavaknak, kifejezéseknek, mondatoknak •Konvencionális nem nyelvi kifejezéseknek, amelyek egy kommunikációs egység propozícionális tartalmához járulnak hozzá. Szó szerint „az élet értelme”: kategóriahibás. Nincs az életnek a részeiből konvencionálisan meghatározható összjelentése. – És ha lenne? Metaforikusan: „Az élet egy mondat.” •Rövidség mint közös tulajdonság? DE: ami rövid, az még lehet értékes.

2. Pragmatikai megközelítés •Vmilyen nyelvi vagy nem nyelvi aktus révén kifejezek vmit. (Ld. pl. Grice 1989) Pl. irónia •Jelen esetben: vkinek az élete révén •Ki lehet a „beszélő”? Csak az, aki (i) szándékában áll kifejezni valamit az életünk egészével, (ii) irányítja életünk legalább egyes meghatározó elemeit. (a) Isten vagy bárki rajtunk kívüli cselekvő (b) Mi magunk (akié a kérdéses értelmű élet)

3. Az élet értelméről – metaforikusan A metafora: az élet egy elbeszélő irodalmi műalkotás. Pl. egy 19. századi realista regény. Közös tulajdonságok: (a metafora alkalmazásához szükséges és elégséges feltevések) (1) Van cselekmény. (2) Koherencia: A cselekmény koherens, a főszereplő története „összeáll”. (3) Szerzőségi feltétel: Van egy szerző, aki (vélhetőleg) szeretne és tud is vmit mondani a regény egésze révén: ez a cselekmény értelme (a mű „üzenete”). (Vö. Carroll 2001)  Egyben az értelmesség feltételei: szigorúbbak a szó szerinti, pragmatikai megközelítésnél: ott (3) önmagában elégséges volt.

4. A szerzőségi feltétel Tegyük fel: létezik az előbbi feltételeket kielégítő „beszélő” / „szerző”.  Az életünknek van értelme (a szó szerinti, pragmatikai értelmezésben) Ki a beszélő / szerző? (a) Isten stb.  Az értelem / „üzenet” lehet, hogy (i) nem felfogható (ii) nem számít nekünk (cf. Nagel 1979) (ii) triviális („Az életem egy tézisregény, tehát értelmes”?) (b) Aki az életet éli  Az értelem / „üzenet” (i) felfogható (ii) számít nekünk, DE: lehet, hogy (iii) objektíve / másnak nem számít (cf. Nagel 1979), (iv) triviális: túl általános az „üzenet”

5. Az élet értelmének jelentéktelensége (1) Ha a szerzőségi feltétel teljesül, az életnek van értelme: vki vmit kifejezett az életünk révén. DE: a válaszból kiderül: az értelemre vonatkozó kérdés célt tévesztett. Ami érdekel minket: van-e az életünknek értéke? (1) Az élet értelmessége önmagában nem elégséges az értékességéhez.  Ha van értelme, a trivialitás, objektív jelentéktelenség még fenyegeti az értelem értékét. DE: Bizonyos fajta (objektíve értékes) értelem elégséges lehet. (2) Az élet értelmessége nem szükséges az értékességéhez.  Ha nincs értelme, attól még lehet más,nem expresszív értéke. Vö.: Az értékes regény értékéhez sem szükséges, hogy legyen világos, propozicionális „üzenete”.  Ha nincs a feltételeknek megfelelő „szerző” / beszélő, attól még nem szükségszerűen értéktelen az életünk.

6. Az élet értelmének jelentéktelensége (2): A regényes élet A metaforikus pragmatikai értelmezésben az élet akkor értelmes, ha: (1) Van cselekmény. (2) A cselekmény koherens, a főszereplő története „összeáll”. (3) Van megfelelő szerző, aki ezzel a koherens cselekménnyel tud és akar mondani valamit. Értékes-e az élet? (1) és (2) akár külön vagy együttesen is elégséges lehet a pozitív válaszhoz. Néhány felmerülő kérdés: (1) Kell-e, hogy mozgalmas legyen? Elég-e, ha csak mozgalmas, de nem állt össze? (2) Kell-e, elég-e, ha mozgalmas és egységet képező életünk van, vagy vmi másra (is) van szükség az értékességéhez? Az igazán érdekes kérdések a regény és az élet esetében ugyanúgy értékre és nem értelemre irányulnak.

7. Az érdekes kérdések – búcsú a metaforától (1) Miért kell az élet egészének sajátos értékét keresnünk? Ha nem áll össze, a részei lehetnek értékesek.  Egész értéke = részek értékének összege •Koherencia: lehet hozzáadott érték DE: más értékekkel konfliktusba kerülhet (pl. tapasztalatok sokfélesége)  a koherens élet összességében nem szükségszerűen a legértékesebb élet •Miért kell feltétlenül értéket maximalizálnunk? (2) Kell-e, hogy az élet ne csak a megélője számára legyen értékes? •Ha igen, még kinek a számára kell értéket képviselnie? (cf. Nagel 1987) •Milyen értéket és miért? (3) Mi teszi igazzá vagy hamissá a fenti kérdésekre adott válaszainkat?

8. Konklúzió •Az élet „értelmére” vonatkozó kérdés: (a) felszínesebb, mint amilyennek tűnik. (b) a szkeptikus válasznak alaptalanul kedvez. •Ha az élet értékére kérdezünk rá: (a) kevésbé triviális, (b) potenciálisan megnyugtatóbb válaszok. •Módszertani tanulság a hétköznapi filozofáláshoz egy probléma metaforikus megközelítése (1) Tisztázzuk, miért érdekes pont az adott metafora,valóban érdekes-e; (2) csak ha valóban az, akkor oldjuk meg az eredeti problémafelvetést a metafora alapján.

Köszönöm a figyelmet! Mráz Attila Metafora Konferencia május 28.

Hivatkozások •Carroll, N. (2001). Art, Intention and Conversation. In Beyond Aesthetics: Philosophical Essays (pp. 157–180). Cambridge: CUP. •Grice, H. P. (2011 [1989]). Társalgás és logika. Ford. Bárány T. In Tanulmányok a szavak életéről (pp. 11–135). Budapest: Gondolat. •Nagel, T. (1979). The Absurd. In Mortal Questions (pp. 11–23). Cambridge: CUP. •Nagel, T. (1987) The Meaning of Life. In What Does It All Mean? (pp. 96–101). Oxford: OUP.