A jóléti rendszerek fejlődése Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

Alapfogalmak jóléti (vagy: gondoskodó) állam: az állam felelősségvállalása polgá-rai jólétének egy meghatározott szintjéért, amit a jövedelmek újrael-osztása és a szociális szolgáltatások rendszere útján biztosít társadalombiztosítás: a munkahelyi balesetbiztosítás, egészségügyi, nyugdíj-, és munkanélküli-biztosítás összefoglaló neve. Általában valamiféle járulékfizetés alapján valósul meg szociális biztonság: a társadalombiztosítás négy fő ága + közegész-ségügy, szociális segélyezés, háborús károsultak segélyei, illetve a családok segélyezése (ezek nem kötődnek járulékfizetéshez) (ILO) szociális közkiadások: ide tartozik az egészségügy, a különféle nyugdíjak, a munkanélküli segély, az oktatásra, s más szociális szolgáltatásokra (pl. az anyasági juttatásokra, a rokkantak segélye-zésére, a családtámogatásra, a minimális jövedelmek garantálására, lakástámogatásra) fordított minden kiadás (OECD) szociális védelem: ld. az előbbit az oktatás kivételével (EU)

A jóléti rendszerek fő sajátosságai 1. rendszerint az ipari balesetbiztosítást vezették be legkorábban, majd a betegség-, a nyugdíj-, és legvégül a munkanélküli-biztosítást a kezdetben szűk körű szolgáltatások sajátos „érésen” mentek ke-resztül: egyre szélesebb körnek adtak egyre nagyobb juttatásokat az állam szerepe eleinte csekély (egyes csoportok számára kötelező-en választható magánbiztosítók), később megjelent az állami támogatású magánbiztosítás is a II. világháború után terjedt el az egész lakosságot átfogó, államilag ellenőrzött általános biztosítás néhány szolgáltatást már csak az állam finanszírozott (családi pótlék) a jóléti kiadásokat a GDP-ben elért arányuk szerint hasonlítjuk össze (a 20. sz. első felében csak a társadalombiztosítási kiadásokról van adat, később a szociális biztonságról, szociális közkiadásokról is, amelyek lényegesen nagyobb arányúak)

A jóléti rendszerek kezdetei időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa 19. század első két-harmada önkéntes biztosító egyesületek állami részvétel nélkül (ezek túl kicsik voltak, szűk körű és alacsony szintű szolgáltatást adtak) a család, a rokonság, az egyházak látták el a szociális gondoskodás szerepét 1880–1914 a modern állami szociális politika kezdete az 1880-as évek Németországában; 1914-re szinte minden államban volt valamilyen ba-leset-, betegség-, nyugdíjbiztosítás egyaránt. Ezek nem nagyvonalúak, a dinamikus növe-kedés lehetősége azonban megvolt. Fő célja a kiszolgáltatott helyzet megelőzése; állami szerepvállalással, kötelező (néhol viszont önkéntes) tagsággal; járulékfizetésre alapult. Eleinte csak a férfiak vettek részt benne. Kisebb arányban a rászorultsági elv is jelen volt. A GDP legnagyobb részét Németország fordította társadalombiztosításra (1–2,5%) Csehország (Ausztriá-val) a második, Magyar-ország pedig a harmadik európai ország, ahol bevezetik a betegség-biztosítást. A jóléti intézmények fejlődése a nyugati trendeknek megfelelő

A gondoskodó állam létrejötte időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Skandinávia 1918–39 a kötelező biztosítás lassan kiszorította az önkéntest; el-terjedtek az általános biztosí-tások. Németo., Anglia és Ausztria tb-kiadása a leg-több (4–5%) 1929 után terjed a munkanélküli-biztosítás. Nyugdíj: kb. a fizetés 12%-a a biztosítottak száma Csehszlovákiában gyor-san nőtt, Lengyelország-ban és Magyarországon viszont alacsony maradt; ám ezek esetében a juttatás színvonala elérte a nyugatiét a tb-kiadások szerények (Dániát kivéve 1%); a lefe-dettség terén viszont itt a leggyorsabb a bővülés 1945–60 NSZK, Franciao., Belgium, Ausztria tb-kiadása a legna-gyobb (8–10%); a költségek növekedése lelassult. Elterjed a családi pótlék. A bismarcki tb-modell mellett elterjed az Beveridge-típus (állampolgá-ri jogon járó juttatás; a jogo-sultak köre ugrásszerűen nő. Nyugdíj: a fizetés 20–30%-a A hagyományos szegény- politika megszűnt. A tb-jogosultak aránya gyor-san nőtt, de osztályszem-pontú diszkrimináció valósult meg (a juttatások lefelé nivellálása révén is). 1990-ig a szociálpoli-tika része az ártámogatás, de ennek hatása kétes tb-kiadásai még mindig kisebbek (1960-ban 5–8%)

A jóléti rendszerek kiterjedése időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Skandinávia 1960–75 a jóléti kiadások látványo-san növekednek; az eddig az élcsoportban lévő Ang-lia a sereghajtók közé ke-rült. A nyugdíjakra fordí-tott összeg lett a legna-gyobb tétel, de az egész-ségügyi kiadások növeke-dése volt a legnagyobb a jogosultak köre gyor-san nőtt, a jogosultság feltételei egységesül-tek, a diszkrimináció megszűnt. A lefedett-ség előbb érte el a 100%-ot, mint Ny-on. A juttatások relatív szintje viszont elmaradt felzárkózik, majd élre kerül a szociá-lis kiadások aránya terén (20–25%); leghamarabb itt válik közel 100%-sá a társadalmi lefedettség 1975–90 a tb-kiadások aránya 10–20%, a szociális közkiadá-soké 1980-ban 25–40% körül tetőzik; a gazdasági recesszió és az elöregedés lefékezte/megállította a jóléti programok bővü-lését. A nyugdíjak összege a fizetések 55–60%-a itt is gyorsan nőnek a kiadások; a nyugdíjak összege a fizetések 30–45%-a (Mo.-on 57%). A juttatások mértékét a fizetések nagyságából számították ki, ám egyre több juttatás állampolgári jogon járt a szociális közkia-dás tovább nő (35–40%); a nyugdíjak összege több, mint a fizetések 2/3-a, a táppénz mértéke majdnem megegye-zik a fizetésével

A jóléti államok fő vonásai a jóléti kiadások 1945–50 között bővültek először (élénk szociális törvénykezés) 1960–75 között ismét dinamikus bővülés. Ennek okai: egyre többféle jóléti program (pl. lakástámogatás, családi pótlék) nőtt a programok lakossági lefedettsége (közelíti a 100%-ot) egyre több alkalmazott, majd az önállóak, végül a családtagok is biztosítottak országonkénti eltérések: rászorultsági elven (Bismarcki, konzervatív típus) vagy állampolgári jogon (Beveridge-típusú, szociáldemokrata modell) jár a biztosítás a politikai jogokkal szemben a szociális jogok alulról felfelé (a szegényebbektől a gazdagabbak felé) terjedtek el ahol a juttatások kevésbé terjedtek ki a középosztályra, ott a rendszer társadalmi támogatottsága kicsi; válság esetén a kiadásokat vissza is fogták (pl. Angliában) nőtt az ellátások színvonala is (közelíti a fizetések nagyságát) az oktatási és egészségügyi rendszer fejlődése is költséges 1973 után pedig újra megjelent a tömeges munkanélküliség is a jóléti rendszerek az olajválságok után válságba kerültek: a gazda-sági növekedés lassulása nem tette lehetővé a kiadások növelését. Kialakult az „új szegények” rétege, akik „állami függésbe” kerültek

A jóléti rendszerek alaptípusai 1. Szociáldemokrata Konzervatív Liberális A szociális jogok alapja alanyi, állampolgári munkavégzés, státusz rászorultság Szervezési elv állampolgári garanciák és társadalombiztosítás társadalombiztosítás segélyezés és magánbiztosítás Adminisztráció állami korporatív alapú önkormányzati központi és helyi állami, ill. a piac A piac szerepe a jóléti szektorban kicsi korlátozott jelentős A magánbiztosítás szerepe A jövedelemigazo-láshoz kötött juttatások szerepe A szolgáltatások szerepe a jóléti szektoron belül

A jóléti rendszerek alaptípusai 2. Szociáldemokrata Konzervatív Liberális A teljes foglalkoz-tatottságra irányuló politikák szerepe jelentős korlátozott kicsi Az állami újraelosztás mértéke közepes alacsony A jóléti intézmé-nyek szerepe egyenlősítő státuszt megőrző piackorrigáló Társadalmi jelleg középosztályos a társadalom kettészakadása A szegénység mértéke mérsékelt magas Példák Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország kontinentális Nyugat-Európa (pl. Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország) Egyesült Államok, Nagy-Britannia (korlátokkal)

A jóléti fejlődés mozgatói diffúziós folyamat (a jó példa ragadós) szocioökonómiai okok: az iparosodás társadalmi hatása igényelte, a gazdasági következményei pedig lehetővé is tették a bevezetését demográfiai okok (pl. az elöregedés, gyerekszám csökkenése) politikai okok (pl. a választójog kiterjesztése, Angliában a szervezett munkásság nyomása, 1929 után a válságok elkerülésének szándéka is) nem mutatható ki közvetlen összefüggés a kormánypártok politikai iránya és a jóléti rendszer bevezetése között autoriter államok gyakran előbb vezették be (legitimációs okokból) Ez jellemző Németo.-ra is (felülről bevezetett reformok) a már kialakult állami beavatkozást nehéz is lett volna visszafejleszteni egyik ok sem emelhető ki abszolút mértékben, mindegyik ellen számos ellenérv hozható fel a szocioökonómiai elmélet magyarázza legjobban a jóléti rendszerek összeurópai elterjedését az országok közötti különbségek viszont főleg politikai okokkal magyarázhatók