Mi közünk a történ(e)tekhez? Lélek és irodalom 2.

A hermeneutika alapkérdése Hermeneutika: a megértés tudománya Hermeiosz – „magyarázó”. Így hívták a görögök a delphoi jóshely papját. Ő magyarázta el az embereknek a másik világ, a halhatatlanok világának üzenetét. Így lett Hermész az istenek követe, aki elment az emberekhez. Ő közvetített a két világ között.

A hermeneutika alapkérdése a megértés Értelmezői horizontok Érintkezési felületek A felülemelkedés szüksége A belehelyezkedés szüksége Hans Gadamer szerint az ilyen módon való megértés egyik alapszabálya, hogy legyen megfelelő mértékű érintkezési felület a szerző és az olvasó, az előadó és a hallgatóság „értelmezői horizontja” között.

A narráció mint világértés: a narratív megismerés (Jerome Bruner) Paradigmatikus megismerés: tényekkel, következtetésekkel, ok-okozati viszonyokkal számol. A világ adott, állandó, objektíven megismerhető, az emberen kívül áll. Az ember a világtól való elválasztottságát a megismerő tevékenység által kíséreli meg áthidalni.

A narráció mint világértés: a narratív megismerés (Jerome Bruner) A „narratív megismerés” definiálása posztmodern jelenség A tapasztalatoknak különböző értelmezései léteznek és létezhetnek. Amikor elbeszélünk valamit, értelmezzük is. A jelenségeket sajátos módon rendezzük el. Nem az egyetlen lehetséges valóságot írjuk le, hanem azzal együtt annak egy értelmezését is. Narratívákat hozunk létre Az irodalmi művek, az elbeszélő szövegek világából vett tapasztalatra épít.

Példa Amikor érvelünk, magyarázunk, bizonyítunk, tehetjük ezt adatokkal, számszerű bizonyítékokkal, vagy elmondhatunk egy történetet. Az Újszövetség jellemző műfaja a példázat. Jézus a tanítványok és a farizeusok kérdéseire gyakran történettel válaszol (narratív módszer). A „Ki az én felebarátom?” – kérdésre az egyik törvénytudónak az irgalmas samaritánus történetét mondja el. Az Isten országa sajátosságainak bemutatására ugyancsak példázatokat használ. A magvető példázata vagy a tékozló fiú története „működés közben” mutatja be a kérdéses dolgot. A narratív megismerés sokak szerint éppen ezért áll közelebb a valósághoz, mert képes azt változó, dinamikus voltában megragadni.

A narráció fogalma Elbeszélés, beszédtevékenység Narratíva: az elbeszélés (a létrejött szöveg) Értelmezés, értelmező tevékenység Narratíva: értelmezés, magyarázat, amely létrejön a narrációban Értelmezési keret

A narratív fordulat a XX. század végén (Martin Kreiswirth) A társadalomtudományok vizsgálati módjukban és eszköztárukban közeledtek az elbeszéléstudomány eszköztárával dolgozó tudományágakhoz, mint például az irodalomtudomány. A történelem: konstrukció vagy rekonstrukció? (Hayden White)

Narratív fordulat a neurolingvisztikában és az orvostudományban A jelenségek és azok észlelése nem tekinthető állandó, objektív „képződménynek”. Az emlékezet az emlékeket a tudat egy sajátos fajta jelenségeként szintetizálja az érzékelés folyamán. Tehát az emlékeket nem „előhívjuk”, hanem létrehozzuk. Újratapasztaljuk őket, teljes valóságismeretünkkel újrafogalmazzuk. Vagyis a múlt nem egy létező valami, hanem szellemi konstrukció. Az emlékezet segítségével érzéki és mentális tapasztalatainkat egységes rendszerbe próbáljuk elrendezni.

„Az elbeszélés nehézségei” Ottlik Géza Iskola a határon (1959) Kísérlet a múlt történetté alakítására. Önéletrajzi regény, fiktív elemekkel. Both Benedek, Medve Gábor és Szeredy Dani – három újonc, 1923- 26 között tízévesen kerülnek be a kőszegi katonai iskolába. A visszaemlékezés felnőttként történik, 1957-et jelöl meg az elbeszélő. Innen próbálkozik Bébé azzal, hogy leírja az ott együtt eltöltött három évet.

Miért nehéz a múltat történetté alakítani? Medve Gábor kézirata Bébé személyes emlékei Az iskolai évek - két nézőpontból Bébé eleinte azt gondolja, hogy a múlt hiteles felidézése egyszerű, de hamarosan rá kell döbbennie az elbeszélés nehézségeire. Rájön, hogy az emlékezet szelektív, és mindenkinél másként működik. (részlet) „minden kis mozzanathoz és minden részlethez előzmények hosszú sora fűződött, sőt folyományok, következmények, később történt dolgok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, visszahatólag egészítették ki a jelentését, tették teljessé az értelmét.”

Miért kell mégis történetté formálni? „Valaha, amikor valami baj, rosszízű kitolás, megaláztatás ért bennünket, éppen Szeredy találta ki a megoldást rá: elmesélte. Délután a tanteremben, ha tíz percre kiment a felügyelő altiszt, vagy este az árnyékszéken, ahol mindig összegyűltünk, Dani elmondta újra, eljátszotta egy kicsit, hogy hogyan is volt a dolog. S mint egy keleti sámán, afrikai varázsló, ezzel a ráolvasással, vajákolással, egyszerű elmeséléssel elvarázsolta, ártalmatlanná tette, átformálta az egész rosszat, s szinte a szemünk láttára semmisült meg a mérge, szinte érzékelhetően szakadt le lelkünkről gonosz nyomása.” (Ottlik Géza Iskola a határon)

A narráció mint az észlelések rendezésének egy formája A narráció során szavakba öntjük észleléseinket. A látás nem passzív befogadás, inkább értelmezés. Meghatározzák az előzetes tapasztalataink, azok a forgatókönyvek, hipotézisek, sémák, melyek alapján feldolgozzuk az adatokat. A látás konstrukció.

A nézőpont mint történetképző elem A látás nézőponthoz kötött Az észlelő szubjektum térbeli helyzete egyben meg is határozza a látás „horizontját”. Nem rendelkezünk a „teljes képpel”, csupán részleges vizuális információink vannak róla.

Látószög/nézőpont Esemény szemlélő 4  szemlélő 2  szemlélő 3   A szemlélő térbeli helyzetétől függ, hogy mit lát. Esemény A szemlélő horizontja korlátozott 1, 2 és 3 külső szemlélők. Mivel mást látnak, az ő „történetük” is más lesz.

Móricz Zsigmond Rokonok (1932) 1929-es gazdasági válság Magyarország a hárommillió koldus és az úri panamák országa lett. Ezek a tapasztalatok érlelték meg Móriczban a Rokonok című regényt. A főhős, Koppjáss István származásánál fogva az úri osztályhoz tartozik, de életkörülményei folytán az úri társadalom legszélén helyezkedik el.

Arra ébredt, hogy a felesége a másik szobában telefonál. Te Juliska szívem, mi volt abban a pácban, mikor a múltkor nyulat ettünk nálatok?... Az akkor nagyon ízlett Pistának. A szívét valami forró melegség és meghatottság öntötte el. Hát a felesége?... Telefonál... megkérdi, a nyulat hogy kell elkészíteni, hogy neki jólessen... Még könnyféle is szivárgott a szempillái közé. Mikor orosz fogságban feküdt, akkor senki sem telefonált át egyik barakkból a másikba, hogy... - Édesapám nyulat küldött... Nagyon panaszkodik szegény, sokat kell szenvedni most a népekkel a háború óta, egész megváltozott a világ, és ő már öregedik... Szerette volna, ha Pista átvette volna a birtokot... Nahát, Pistával most... Fiam, úgy udvarolnak neki... mindenki a protekcióját lesi... Még alszik, mert az este reggelig tartott ez a városi bankett... Felkönyökölt az ágyban, úgy leste a felesége hangját, nincsen-e benne valami félelmes... Hogy nem kritizálja, nem csúfolja, nem ítéli-e meg. De nem. Lina olyan édes volt, olyan bizakodó, annyira boldog, hogy nem hallotta ilyennek nagyon-nagyon régen... Minden tud csalni, de a hang színe, az nem... Az őszinte és leleplez minden érzést. Linából most kicsordult valami anyás büszkeség, úgy szólott őróla, mintha a nagy fiáról beszélne, akire büszke, mert kitüntetéssel tette le az érettségit, vagy megnyerte a versenyét, vagy pénzt hozott a házhoz valamiképpen.(..) Kábultan süllyedt vissza az édes félálomba.

Móricz Zsigmond Rokonok (1932) Az elbeszélő (E/3) nem azonos a főszereplővel, de az ő szemével lát. Felesége hangja elbeszélő Kopjáss István szereplő „Te Juliska szívem” Képe a feleségéről „Lina olyan édes volt, olyan bizakodó”, Emlékei „Hát a felesége?... Telefonál...” „Mikor orosz fogságban feküdt”

Fokalizáció és narráció Ki lát? Ki beszél? Honnan látjuk az eseményeket? Milyen látószögből? Kinek a nézőpontjából? Ki mondja el a látottakat?

A nézőpont mint történetképző A nézőpont megválasztása együtt jár a történet megváltozásával. A különböző narrátorok nem ugyanazt a történetet mutatják be másként, hanem más-más történetet hoznak létre az alapján, amit látnak. A történetek összeállításakor tehát más-más információk állnak rendelkezésre.

A fokalizáció hatása a befogadóra Szabó István Rokonok (2006) A film megváltoztatja az elbeszélői nézőpontot. A szereplő helyett (belső fokalizáció) egy külső nézőpontot vesz fel. Az előzményeket nem a szereplő ébredező mámorán keresztül érzékeljük. (Lásd a regény kezdő jelenetét, a korábban idézett első bekezdést!)

Az elbeszélő mindent lát, kívülre helyezkedik (Kamera) Városvezetés szándéka Tanácskoznak a városházán, K. nem látja Kopjáss szereplő koldus Akkor is látjuk, amikor K. már elhaladt mellette Hátulról látjuk, fölfelé-lefelé a lépcsőkön Szimbolizálja a jövőt Az elbeszélő már ezt is tudja gyerekek

Narráció és fokalizáció a mindennapokban Életünk epizódjainak elmesélésekor vagy mások történeteit hallgatva ugyanezt tesszük. Megválasztjuk a nézőpontot. Állandósítjuk vagy váltogatjuk ezt. A kívülállás és a „benne lét” helyzete A nézőpont megváltoztatása katartikus felismeréssel járhat. A narratív pszichológia ezen alapszik.

Ki mondja el? Hogyan? A narrátor pozíciója Benne volt Saját nézőpontjából Nem tudtam, mi vár rám. Valamelyik szereplő nézőpontjából Vágyakozva nézett az ablaküveg mögött sülő kenyerekre, szinte érezte az illatot. Kívülállóként Mindenki rémülten futkosott. Épp egy mentőautó személyzete ugrott ki a járműből. Kívülről látta Saját nézőpontjából (korlátozott) Láttam, amikor befordult a sarkon. Nem tudtam, hová igyekszik. Valamelyik szereplővel azonosulva Jane meglepetten vette tudomásul, hogy az ő sapkáját viseli. Vajon hogy került hozzá? Fiktív nézőpontból, mindentudóként A férfi elhaladt a ház előtt, a nő követte. Az utca minden irányból kihalt volt. A sarkon túl egy magas férfi intett a közeledő taxinak.

A családállítás - mint narratíva Bert Hellinger német pszichoterapeuta nevéhez fűződő terápia A térben létrejövő helyzetek a szereplőket gyakran egészen új módon pozícionálják. Számukra új, szokatlan, eddig nem tapasztalt nézőpontból látják a megszokott személyeket, eseményeket, önmagukat. Az új nézőpont újfajta értelmezési lehetőséget ad számukra. A kívülállás pozíciója könnyíti saját helyzetük értelmezését .

A családállítás - mint narratíva A hagyományos narrációban az idő fontos struktúraalkotó elem Az elbeszélők újabban a tér narratívaképző szerepével kísérleteznek (Mészöly Miklós Az ügynök és a lány) A tér hozza össze a szereplőket, szervezi az eseményeket A családállítás során is a térben megjelenő információk jelölik ki az alakzatokat

A narráció mint identitásképző Miért beszélgessünk? „Ha ki tudjuk együtt mondani, ha megtaláljuk a szavakat arra, ami akkurátusan leírja azt, ami van, tehát nem hazudunk, ha le tudjuk írni, mi történik, ki csinál kivel mit, akkor minden megváltozik. Olyan, mintha egy fátyol fellibbenne, és valami más mutatja meg magát. Az, hogy miről beszélünk vagy miről nem, hogyan fogalmazzuk meg, ami történt, az határozza meg, hogy én boldog vagyok vagy sem, szeretem az életet vagy sem, hogy mi az én történetem.” (Feldmár András)

       Köszönöm a figyelmet! Készítette: Tóth Péterné Retkes Irén Elhangzott: Aba Novák Kulturális Központ, Szolnok, 2012.05.10.