Giorgio Vasari (Arezzo, 1511. július 30.(?) – Firenze, 1574. június 27.) olasz építész, manierista festő, művészeti író. (önarckép)

Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo római falfestményeinek a másolásával képezte ki magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Tevékenykedett Arezzóban, Bolognában, Nápolyban, Velencében, Rómában, Riminiben, Ravennában, Urbinóban. Michelangeloval közelebbi kapcsolatba került, festett képeket is a kartonjai szerint és az ő tanácsára építészeti tanulmányokat is folytatott.

A Palazzo Vecchio udvarának, nagytermének és melléktermeinek nagy freskóképeiben főleg a Medici-család történetének egyes jeleneteit ábrázolta. Rómában, a Vatikán Sala regiáját a pápák történetéből vett festményekkel díszítette, a római Cancellaria nagy termének falaira pedig III. Pál pápa történetét festette. Számos függő képe közül a legnevezetesebbek: Az utolsó vacsora (Firenze, Sta Croce kolostor); Keresztelő Szent János lefejezése (Róma, S. Giovanni Battista); Ahasvérus lakomája (Arezzo, Akadémia); Krisztus föltámadása (sienai akadémia); Szt. Gergely (bolognai képtár); Caritas (madridi muzeum); Lorenzo Magnifico és Alessandro de'Medici, valamint saját képmása a firenzei Uffizi-képtárban stb. Jellemző módon, ha nem is éppen előnyösen mutatja be a Budapesten található két képe: A kánai menyegző és A három grácia. Festőként nem volt a legnagyobbak között. Festményeiben vajmi kevés az igazi érzés és rendkívüli ügyessége a kompozícióban és rajzban sem elégít ki.

Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti. Az olasz művészek életrajzainak nagy gyűjteménye, amelyet Le vite de'piu ecellenti pittori, scultori ed architetti címmel 1550-ben Firenzében és második javított, bővített kiadásban 1568-ban kiadott (magyarul: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Magyar Helikon, 1978), hibái és hiányai dacára a művészeti irodalom mindmáig egyik legjelentősebb forrása. A munka több mint ezer oldal; felbecsülhetetlen forrása a művészettörténet-írásnak. A reneszánsz szót valószínűleg ő használta először.

A képek a Vatikánban a 19. század közepéig voltak a helyükön, majd amikor az 1800-as évek közepén beköszöntöttek az "új idők", a középkori, illetve reneszánsz alkotásokat eltávolították, a freskókat lemeszelték. A főoltár Livornóba került, a négy tondó azonban eltűnt. Ezek egyikéről mostanra bebizonyosodott, hogy Szegedre került, a három másik holléte azonban egyelőre nem ismert. A múzeum egy nagyszabású biblikus tárlat fő elemeként vette elő a képet a raktárból, akkor még Agnolo Bronzino Angyali üdvözleteként. A későbbi restaurálás során azonban felmerült a lehetősége, hogy a festmény talán Vasari alkotása.

Bizonyíthatóan Michelangelo tanítványa, Giorgio Vasari festette az Angyali üdvözlet című táblaképet, amely a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik legféltettebb kincse. A titokzatos remekmű 1925-ben került a szegedi múzeumba, ahol évtizedekig egy iroda falát díszítette, majd raktárba került. Két évvel ezelőtt restaurálták, akkor merült fel először, hogy az addig másnak tulajdonított képet Vasari festhette. Most már biztos, a kép Giorgio Vasari képe, tudjuk, hogy 1570-ben készült, mégpedig V. Pius pápa megrendelésére az akkor újonnan felépített vatikáni magánkápolnájába a Szent Mihály kápolnába.

Angyali üdvözlet Restaurálás közben, a későbbi átfestésektől és lakktól megszabadítva. (olaj, fa, átmérő: 156 cm)

Vasari és tanítványa 1570. december másodikán érkezett a pápai magánkápolna festésére. 1571. június 30-án átadta az elkészült a munkával, a mester előkerült elszámoló könyvéből pontosan lehet tudni, hogy hány aranyat, milyen díjazást adott a pápa, pontosan tudható az is, hogy mi volt a megrendelés, mit teljesített Vasari. A szakértők szerint egy kisméretű Vasari tusrajz az egyik leghatározottabb bizonyítéka, hogy a táblakép a mester műve, mert csaknem teljes az egyezés. A New York-i Morgan Könyvtárban találta Waldman professzor, a világhírű művészettörténész, aki egyértelműen igazolta, hogy az Angyali üdvözlet Michelangelo tanítványától, Vasaritól származik.

A festmény rövid időre Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba kerül a Botticellitől Tizianóig című kiállításra.

Csaknem megoldódott a Leonardo da Vinci elveszett remekművét, az Anghiari csata című freskót övező rejtély, jelentette be a kutatást irányító Maurizio Seracini művészettörténész. Az Anghiari melletti ütközetben Firenze, Velence és a Pápai Állam egyesített seregei csaptak össze Milánóval 1440. június 29-én. A hármas szövetség győzelme alapvető fontosságú volt Firenze politikai és katonai hatalommá válásához.

Miután 1503-ban Piero Medici lemondott, s kikiáltották a Firenzei Köztársaságot, a város vezetése megbízta Leonardót, hogy a katonai győzelmet egy remekbe szabott műalkotással örökítse meg a Palazzo Vecchio Ötszázak termében. A freskót, amely háromszor nagyobb, mint Leonardo Utolsó vacsorája Milánóban, Benvenuto Cellini itáliai szobrász átütő erejű remekműként jellemezte. A falfestményhez készült néhány vázlat és másolat mindmáig fennmaradt. Maurizio Seracini professzor bejelentése szerint forradalmian új technológiával derítenék ki, hogy a freskó, amelyet 1563 óta senki sem látott, valójában egy fal mögött rejtőzik-e a firenzei Palazzo Vecchióban. Seracini professzor, több mint három évtizede keresi az Anghiari csata című freskót. A tudós meggyőződése szerint a remekművet Giorgio Vasari rejthette el, hogy megóvja azt.

A Mediciek az 1560-as években visszatértek a hatalomba, Giorgio Vasari pedig azt a feladatot kapta, hogy újítsa fel az Ötszázak termét és fesse le Leonardo da Vinci freskóját. Vasari új freskót alkotott, amelyet a Marcianói csata ihletett. "Biztos vagyok abban, hogy Vasari nem volt képes megsemmisíteni da Vinci remekművét" - vélekedik Seracini professzor. Meggyőződése szerint Giorgio Vasari ehelyett a freskó előtt új falat emeltetett, 1-3 centiméteres rést hagyva, hogy megvédje Leonardo alkotását. Maurizio Seracini utalt arra is, hogy Vasari alkotása felső részében egy aprócska nyomot hagyott: egy zászlót, amelynek felirata szerint Aki keres, az talál. A zászlócska egyébként a földről láthatatlan, s mindmáig lehetetlen a második fal mögé bepillantani.

Seracini professzor neutronaktivációs analízist kíván alkalmazni, mivel a két alkotó különböző festékeket használt. Leonardo ásványi alapú festéket alkalmazott, Vasari pedig olajfestéket. A neutronsugarak a falon áthatolva visszaverődnek, megmutatva, hogy van-e valamilyen festékanyag mögötte. A tudósnak speciálisan erre a célra kifejlesztett készüléke 450 ezer fontba (csaknem 154 millió forintba) kerül, míg a projekt összköltségét 750 ezer fontra (256 millió forintra) becsülik. A munkát októberben kezdik el és januárra fejezik be.

A különbözõ neutronaktivációs módszerek fizikai alapja, hogy a neutron, mint elektromosan semleges részecske, kellően meg tudja közelíteni az atommagot, ezért nagy valószínűséggel befogódik a magba. A felszabaduló, átlagosan 8 MeV kötési energia következtében a végmag gerjesztett állapotba kerül, amelyből rendszerint, sugárzás kibocsátásával jut vissza az alapállapotba. Ezt a folyamatot (n, γ ) magreakciónak nevezzük. A prompt-gamma módszer elvben valamennyi kémiai elem kimutatására alkalmazható. -Régészeti alkalmazások (MTA Régészeti Intézet) A Hegyeshalom közelében 1996-ban feltárt római kori temetőből származó bronz és ezüst fibulák vizsgálatánál az elemi összetételbõl a leletek származási helyére és idejére következtethetünk.

Vasari, Giorgio Self-Portrait Movement: Renaissance (Late, Mannerism) Date: 1566-68

Vasari, Giorgio Deposition from the Cross Movement: Renaissance (Late, Mannerism) Date: c. 1540

Vasari, Giorgio The Nativity Movement: Renaissance (Late, Mannerism) Date: c. 1546

Vasari, Giorgio The Garden of Gethsemane Movement: Renaissance (Late, Mannerism) Date: c. 1570

Vasari, Giorgio Portrait of Alexandre de Medici Movement: Renaissance (Late, Mannerism) Date: 1534

Giorgio Vasari A kánai menyegző című képét Magyarország 1964 óta próbált sikertelenül visszaszerezni a montréali szépművészeti múzeumtól. Vasari remekművét 1815 és 1819 között II. Eszterházy Miklós herceg vásárolta meg Itáliából, majd 1870-ben került a magyar állam tulajdonába. A festményt 1961-ben egy magyar állampolgár 944 forintért vette meg a Bizományi Áruház Vállalattól, és szállította kiviteli engedély nélkül Kanadába. A képet egymillió kanadai dollárra, azaz mintegy 170 millió forint értékűre becsülik.

A kánai menyegző (olaj, fa 40x28 cm, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 172 )

Giorgio Vasari: Lorenzo Medici

VÉGE < Dr. Spissák Lajos, 2009 >