Jogharmonizáció az Európai Unióban Az EU hatáskörei A hatáskör- és a hatalommegosztás elvei az EU-ban Az EU jogforrási rendszere Dr. Simon Károly László (2018. 02. 06.)

Az Európai Unió Hatáskörei

Az EU célkitűzései Béke Belső határok nélküli térség Szabadság, a biztonság és jog érvényesülésén alapuló térség Európa népei jólétének előmozdítása Gyermekek jogainak védelme Nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása EGYSÉGES BELSŐ PIAC Fenntartható fejlődés Nemzedékek közötti szolidaritás Gazdasági és monetáris unió Tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása Árstablilitás, versenyképesség Tudományos és műszaki haladás

Európai és nemzeti jogok kapcsolata Tagállami

A hatalommegosztás elvei az EU és a tagállamok között Lojális együtt- működés Hatáskör-megosztás elve Szubszidiaritás Arányosság elve

A hatalommegosztás elvei az EU és a tagállamok között Az EU akkor léphet fel egy szakpolitikai területen, ha ez a fellépés az EU-ra ruházott hatáskörök közé tartozik (hatáskör-megosztás elve); az uniós szint a legmegfelelőbb a célkitűzés megvalósításához (szubszidiaritás); a fellépés sem formailag, sem tartalmilag nem lépi túl a Szerződések által biztosított mértéket (arányosság elve).

A hatáskör-megosztás elve Tagállami szuverenitás tiszteletben tartása Lojalitási klauzula

Lojális együttműködés elve EUSz. 4. cikk (3) bek. az EU és a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában; a tagállamok megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket; a tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében; a tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.

A tagállamok és az EU kapcsolata Hatáskör-megosztás Lojalitási klauzula Végrehaj-tási federaliz-mus

Szubszidiaritás és arányosság Szubszidiaritás [EUSz. 5. cikk (3) bek.] Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. Arányosság [EUSz. 5. cikk (4) bek.] Az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

Szubszidiaritás és arányosság 2. sz. jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság alkalmazásáról a Bizottság széles körű konzultációt folytat a jogalkotásra irányuló javaslatok esetében; a jogalkotási tervezeteket továbbítják a nemzeti parlamenteknek; a tervezeteket külön indokolni kell a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megfelelés szempontjából; a nemzeti parlamentek indokolt véleményt küldhetnek az indítványozónak 8 héten belül; a nemzeti parlamenteknek tagállamonként 2 szavazata van.

A hatáskörök csoportosítása Kizárólagos Megosztott Támogató Gazdaságpolitikai Speciális (KKBP)

Kizárólagos hatáskörök Vámunió A belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása Monetáris politika Tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika területén Közös kereskedelempolitika Egyes nemzetközi megállapodások megkötése

Megosztott hatáskörök Belső piac Szociálpolitika Regionális politika Mezőgazdaság és halászat Környezetvédelem Fogyasztóvédelem Szállítás Energia Szabadságon biztonságon és jog érvényesítésén alapuló térség Közegészségügy Kutatás, technológiafejlesztés és űrkutatás

Támogató hatáskörök Emberi egészség védelme és javítása Ipar Kultúra Idegenforgalom Oktatás, szakképzés, ifjúság és sport Polgári védelem Közigazgatási együttműködés

Az Uniós Jogforrások

Elsődleges jogforrások

1. A „Szerződések” 1.1. Alapító szerződések ESZAK (1951) Euratom (1957) EGK (1957) EUSZ (1992) 1.2. Az alapító szerződések módosításai Egyesítési szerződés (1965) Grönland-szerződés (1984) Egységes Európai Okmány (1986) Amszterdami Szerződés (1997) Nizzai Szerződés (2001) Lisszaboni Szerződés (2007)

2. A csatlakozási okmányok Dánia, Írország, Egyesült Királyság (1972) Görögország (1979) Spanyolország és Portugália (1985) Ausztria, Finnország, Svédország (1994) Csehország, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia (2004) Bulgária és Románia (2005) [Kremikovtzi, C‑262/11] Horvátország (2012)

Másodlagos jogforrások (Ld. külön diasor!)

Tagállamok együtt-működése Európai polgárok és identitás Integrációs szférák Tagállamok együtt-működése Egységes belső piac Európai polgárok és identitás

Negatív és pozitív integráció Jogi integráció Pozitív integráció - Jogközelítés (harmonizáció) 70/157/EGK irányelv a gépjárművek megengedett zajszintjéről és kipufogórendszereiről Negatív integráció Tipikusan: korlátozások tilalma A 4 szabadság, uniós versenyjog Negatív rendelkezések csak harmonizációs rendelkezések hiányában alkalmazhatók

Negatív és pozitív integráció kapcsolata A Szerződések rendelkezései egyre szűkebb körben érvényesülnek közvetlenül 73/241/EGK irányelv – kakaóvaj 2000/36/EU irányelv – bármely növényi zsiradék (max. 5 %) Korlátozott harmonizációs lehetőségek – Továbbra is jelentős szerepe van a szerződéses rendelkezéseknek Adózás 2011/96/EU irányelv – anya- és leányvállalatok adózása 2009/13/EU irányelv – összeolvadás adózási kérdései Az EUB esetjoga a másodlagos joghoz hasonló funkciót tölt be Közbeszerzés

Integrációs technikák az uniós jogban Egységes jog 2157/2001/EU rendelet – Societas Europaea 207/2009/EU – EU védjegy Harmonizáció Tagállami jogok közelítése Differenciálás lehetséges Kölcsönös elismerés Nem alkotnak közös anyagi jogi szabályokat 2006/126/EU irányelv – vezetői engedélyek Koordináció Tagállami szabályozók összhangjának javítása harmonizáció nélkül (pl. TB rendszerek) Standardizáció Többrétegű rendszer CEN / CENELEC / ETSI

A harmonizáció szabályozási aspektusai Formális Hatáskör Eljárás EUMSZ 114-115 Aktus típusa EUMSZ 153 (2) b Tartalmi A harmonizáció hatálya Harmonizációs aktus Más aktus A harmonizáció foka Abszolút védzáradék Opcionális Alternatív Minimum