Paulay Ede Csongor és Tünde
Paulay Ede törekvése, hogy a magyar drámaírás múltját nagy kínálatban jelenítse meg, rendkívülien jelentőssé és fontossá vált. Úgy gondolta, hogy drámai hagyományunk tartalmaz olyan műveket, amelyek nélkülözhetetlenek színházkultúránkban. Paulay igazgatásának második évadában olyan dologra vállalkozott, amire előtte még senki: Vörösmarty Csongor és Tündéjének színházi előadásként való bemutatásával. Döntését a következőképpen indokolta: „lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz.”1 1 - Paulay Ede, Csongor és Tünde (Fővárosi Lapok, 1879). In: Paulay Ede írásaiból 202.
A bemutatóval kapcsolatban viszont akadtak gondok: a tagolás és a színpadra vihető szöveg mennyisége állandó problémát jelentett. De Paulay sikeresen megoldotta ezeket: öt felvonásból hármat csinált, Mirigy bosszúját pedig egy szálra fűzte fel.
A Csongor és Tünde ősbemutatója 1879 A Csongor és Tünde ősbemutatója 1879. december elsején volt, a Nemzeti Színházban. A bemutatót a mű keletkezése után 49 évvel tartották, az időpont pedig Vörösmarty születésének 79. évfordulójára esett.
Szereplők: Csongor: Nagy Imre Tünde: Márkus Emília Mirigy: Jászai Mari Ledér: Helvey Laura Kalmár: Újházy Ede Fejedelem: E. Kovács Gyula Tudós: Bercsényi Béla
Paulayt – ahogyan a Nemzeti Színház többi igazgatóját is – támadta a sajtó azzal a váddal, hogy a régi magyar művek helyett könnyű, komolytalan drámákat játszik. A kritikát elfogadta, majd rá jellemző módon (ha a vádnak egy kicsi igazságtartalma is volt) változtatott ezen, és egymás után kerültek színpadra a régi, hazai színdarabok. Az ember tragédiája(1883)
Köszönjük a figyelmet!