1860-ban hagytam ott a nagykőrösi református gimnáziumot 1860-ban hagytam ott a nagykőrösi református gimnáziumot. A tanári lét rendkívül megviselte a mindennapjaimat. Az állandó dolgozatjavítások és tankönyvírás sok időmet elrabolta a poétaságtól. Testileg, lelkileg belebetegedtem. 1
Hosszas gondolkodás után elfogadtam a Kisfaludy Társaság vezetését, és felköltöztem Pestre. Elindítottam a Szépirodalmi Figyelő hetilapot. Nagy szomorúságomra, egyre kevesebb időm jut verseket írni a saját kedvtelésemre. 2
Éreztem, egyre növekedik vállamon a nyomás Éreztem, egyre növekedik vállamon a nyomás. Miután barátom, Petőfi Sándor elesett a temesvári csatában, a nemzet elvesztette irodalmi vezéralakját. Így hát nekem kell irányt mutatnom, csinosítanom az olvasók ízlését és a költők szemléletét. 3
Elszaporodtak a Vojtina Mátyás- féle rímfaragók, hangos kocsmai rigmusokkal fertőzik a magyar költészetet, s poéta szerepben tetszelegnek. Cselekednem kell! Új ars poeticát kell megfogalmaznom! Kísérletet teszek az irodalmi ízlés reformálására. És ki tudja, talán akkor tudom elérni a legnagyobb hatást eme fűzfapoéták körében, ha Vojtina Mátyás nevében fogalmazok. Igen, szerepjáték.
Feszít a kóranyag, a zagyva táp Feszít a kóranyag, a zagyva táp... Költőtársak, nem tehetjük meg, hogy a versben hamis pátosszal szóljunk, költeményeinkbe nem emelhetünk mocskot! Az eszményített valóságot kell ábrázolnunk, de csak óvatosan, hisz meg kell találnunk az egyensúlyt közte és az igaz alapok között. A hazugság megengedett a költőnek. Erre lépten-nyomon példát találunk a természetben is: az ég kék és boltozatos, a délibáb a szemet csalja. Fontos, hogy ne a múltnak, hanem a jelennek és a jövőnek írjunk, összhangot teremtve idea, valóság és modor között.