Festőnövények

A festőnövények házi használata Kb. 2000 növényfajt használnak festésre a világon Minden növény tartalmaz színanyagokat, de csak azok alkalmasak festésre, amelyeknek tartós a színezéke XIX. sz. végétől jórészt szintetikus festékek faluhelyen is a szintetikus festékek lettek népszerűek XX. sz. elején festőnövény használat már csak elzárt falvakban (leginkább Erdélyben)

közvetlen környezetük növényeit használták minden falusi asszony értett hozzá a gyűjtögetés az életmód része „ráérős” munka, akkor festettek, amikor más munka nem akadt, szárított növényeket használtak

pontos mennyiséget nem mértek (marok, csipet, mogyorónyi), tapasztalat szerint festettek fortélyok (pl. sötétítés, fényesítés, tartósítás) rögzítőként régen csak természetes anyagok (pl. patakmederből rozsdaföld, vasrozsda, fahamu, éretlen gyümölcsök) később: rézgálic, vasgálic

A festés tárgya a test festése bőrök színezése faanyagok festése képek festése, tinták húsvéti tojások, ételek festése csont, szaru, lóbőr festése textilfestés

A test festése őskor óta mágikus erő, rituális szerep, rang kifejezése összezúzott bogyók, levelek, virágok nedvéből, színes ásványi földdel, agyaggal v. állati eredetű kötőanyaggal keverve

brazilfa, henna → vörös színű hajfestés (utóbbi ma is) henna (Lawsonia inermis) → körömfestés, test festés (keleti asszonyok)

Henna (Lawsonia inermis)

szeder → fekete színű hajfesték dió zöld burka → barna haj- és arcfesték báránypirosító → piros arcfesték répa leve, sáfrányos szeklice virága → piros arcfesték vöröshagyma buroklevele → hajszőkítő

Új-Guinea: vörösre festett arc: a nők termékenységét szimbolizálja

Brazília: urucu-magokból főzött festékkel festik a hajukat az indiánok

Kolumbia: indián asszony tánchoz festi ki magát

Bőrök színezése őskorban: kultikus célok + tartósság cseranyagok valamennyi növényben (saját szövetek védelme) nagyobb mennyiség → bőrcserzés

már a bőrcserzés is enyhe színt ad, de a cserzett bőrt még tovább is színezhették puha, vörös keleti szattyánbőrök: szömörcelével cserzették, állati eredetű skarlát festékkel festették ásványi cserzés is létezik: timsó, konyhasó, ezt általában hidegen színezték

Bőrcserzőműhely Marokkóban 2001-ben

Bőrfestéshez használt növények: berzsenyfa + tölgygubacs + vasgálic (fekete) tölgygubacs + taplógomba (eperfa, diófa, szilvafa, almafa) + diófakéreg/égerkéreg (fekete) varjútövis benge timsóval (sárga) indigó timsóval (kék) zöldre, először sárgára, majd kékre sóskaborbolya kérge, gyökerének kérge (sárga) cserszömörce kérge, gyökerének kérge (sárga) szurokfű (vöröses) vörös- és kékberzsenyfa, szantálfa, sárgafa Szantálfa

Faanyagok festése háznál készült falusi bútorok égerfakéreg főzete → tompa vörös szín fenti alapra cserlével fekete mintázat cifrább festett bútorok (XVII. sz-tól): asztalosmester, földfestékek használata de: fényezésre kenceolaj, enyhe szín: kökénybogyó, vöröshagymahéj

Kipróbálható receptek: fekete fapác: tölgygubacs főzete vasgáliccal barna fapác: dióburok vörösbarna: égerfa kérge és tobozkái sárga: benge éretlen termése

Képek festése, tinták régi festők: sokféle növényi festék, saját maguknak állították elő, bonyolult receptek könyvek festése: ásványi festékanyagokhoz növényi kivonatokat kevertek

Képek, festmények növényi festékei: kék: indigó, festő csülleng, bodzabogyó vörös: festő buzér zöld: „spanyolzöldet (réztartalmú festék) keverj tiszta borral, és ha árnyékot akarsz festeni, keverj hozzá kevés kardvirág-, káposzta- vagy póréhagymalevet” rózsaszín – piros: buzérgyökér + hamuzsír + timsó sárga: sáfrány, bengefélék éretlen bogyói

Tinták régi kéziratos könyvek barna tintái alapanyag: tölgygubacsok, kéreg, egyéb magas csersavtartalmú növényi részek III. sz. óta a tintakészítés külön mesterséggé vált, de házilag is

Alapanyagok: tölgygubacs égerfa kérge és tobozkái fentiekhez vasgálic + mézga búzavirág, rózsa, dália, sáfrányos szeklice szirom, mályva szirma bodza, áfonya, fagyal, benge, sóskaborbolya termése almafa, sóskaborbolya háncsa fentiekhez timsó + mézga

Húsvéti tojások, ételek festése vöröshagyma héja (sárga) festő rekettye virága (timsóval) (sárga) vadalmafa háncsa (timsóval) (sárga) berzsenyfa (piros) festő zsoltina (piros) eperfalevél (sárga) szőlőlevél (sárga) sáfrányos szeklice (sárga)

ételek borfestő szer: fekete bodza,földi bodza, áfonya, fagyal, fekete mályva pörkölt makkal ételek, likőrök, édességek festői: sáfrány, sáfrányos szeklice sajt- és vajfestő: dél-amerikai orleánfa (Bixa orellana) maghéja (piros és sárga) Nem mindegyik használható biztonságosan

A textilfestés története színezés ősi módja: a szövetek bedörzsölése festékanyagokkal, agyaggal, mésszel kevert földfestékkel ehhez vér, tojásfehérje, fagyanta a tartóssá tétel miatt bogyók, gyümölcsök, fakéreg összetörése, majd a szövetre kenése áztatás, főzés a növényi lében a tartóssá tétel miatt Egyiptom (i.e. 2500), Kína: sáfrányos szeklice, indigó, festő csülleng, buzér bronzkori svájci cölöptelepek: festő csülleng, festő rezeda, bodza

Plinius (i.sz. I. sz.): 12 féle festőanyag leírása a gyapjú, pamut és lenvászon színezésére: sárga: festő rezeda, festő rekettye kék: festő csülleng barna: dió zöld burka fekete: tölgygubacs vörös: festő buzér gyökere bíbor: bíborcsigák mirigyváladéka

középkori európai nemesi viselet színei: vörös: festő buzér kék: festő csülleng narancs: sáfrány skarlát: magyaltölgyön élő kermesz(karmazsin)tetvek

XIII-XIV. sz. európai festőcéhek alakulása később külön: a vászon-, a gyapjú- és a posztófestők + a festőiparos Amerika + Kelet + India → új trópusi növényi festékek Európába (indigó, vörösfák, sárgafák, kékfa stb.)

magyarországi textilfestők céhesedése XVI-XVII. sz. fordulóján főként külföldi színezékek festő csülleng, cserszömörce, tölgygubacs, égerfa

festőfák: festék a gesztben egészben v. nagyobb darabokban a kikötőközeli festőmalmokba: aprítás, őrölés népszerűség: olcsó + egyszerű használhatóság (bár nem a legtartósabbak)

Vörösfák Brazilfa, berzsenyfa, börzsönyfa (Caesalpinia echinata)

már a középkor elején fontos kereskedelmi áru (India, Ceylon, Amerika) Brazília neve innen forgácsából: rózsapiros, sötétvörös, karmazsin, bíbor színek gyapjú, selyem, pamut vörös tinta

Vörösfák Szantálfák (Pterocarpus santalinus, P. indicus) India, Dél-Ázsia, Nyugat-Afrika, Amerika trópusi vidékei kéregben vörös nedv: a kino, a gyógyászatban is porrá őrölt fából erjesztéssel a festék kelmefestéshez más növényi festékkel keverve bőrfestés bútorfény

(Haematoxylon campechianum) Kékfa, kékberzsenyfa (Haematoxylon campechianum) mexikói Campeche-öböl (neve is innen) bíbor hematoxilin levegőn kékre, majd feketére változik gyapjúfonál, gyakran más növénnyel együtt, pl. indigóval ma: mikroszkópi metszetek