Vojtina ars poetica-ja Készítette: Arany János
Vojtina mátyás Vojtina a fővárosba keveredett, szlovák származású versfaragó, írók kollégájának hiszi magát. Egy híres újságíró-humorista, Bernát Gáspár inasa volt, annak révén terjedtek el rigmusai. Kocsmákban adta elő a verseit, egy ilyen alkalom adtán ismertem meg jómagam is.
Életem az 1860- as években 1860-ban Pestre költöztem, ahol a Szépirodalmi figyelő című hetilapot kezdtem el szerkeszteni. Szerkesztői pályafutásom alatt tömérdek negatív kritikával találkoztam, amelyek szintén segítették a mű megírását. Később a lapot Koszorú néven üzemeltettem.
Ars poetica-nak szánom ezt a művet, így összehasonlításképp egy korábbi ars poeticámból idézek: “Letészem a lantot. Nyugodjék. Tõlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belõlem a jobb rész kihalt.” “Tele vagyok, dallal vagyok tele, Nem, mint virággal a rét kebele, Nem mint sugárral, csillaggal az ég: De tartalmával a „poshadt fazék”, Vagy mint csatorna, földalatti árok, Amelybe nem csupán harmat szivárog. - Tele vagyok. Nincs tûrni mód tovább: Feszít a kóranyag, a zagyva táp.”
Drága barátom, mélyen tisztelt írótársam! Remélem költeményem majd elnyeri tetszésedet, és látni fogja mindenki a változást! Bármilyen kritikát szívesen fogadok, válaszodat előre is köszönöm!