Kína regionális folyamatai napjainkban dr. Jeney László egyetemi docens jeney@elte.hu A világ regionális földrajza I. Regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak 2017/2018, II. félév BCE GGF Intézet Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

Kína népességföldrajza 2

Népesedési folyamatok „Középső birodalom” az ókorban is a legnépesebb Időszámítás kezdetén: 60 mó (Föld ¼-e) – Han dinasztia XVI. századig alig változott XVI-XX. század elejéig: 7X-es növekedés (400 mó) Művelt terület csak 2X-es növekedés Élelmiszertermelés/fő csökkent, éhínség 1810-1850 (45 mó áldozat) 1877: (10 mó áldozat) 1921, 1942, 1959–1961 1953: első általános népszámlálás: 583 mó 1964, 1982, 1990, 2001 1990-től már 1 mrd felett Népesség: 1,31 mrd fő (Föld 1/5-e) 3

Mao: demográfiai robbanás Mao alatt: ahogy a többi fejlődő országban 1949: egészségügyi helyzet javulása Születéskor várható élettartam: 70 év Halálozási ráta lecsökkent Születési ráta 1970-es évek végéig magas Sokgyermekes családmodell 1965: magas természetes szaporodás: 3% Nagyhatalmi törekvések, potenciális munkaerő „Az embernek két karja, de csak egy szája van.” 4

Ping: új népességpolitika az 1970-es évektől Eszközök Születési arányszám csökkentése 1,5 mrd-os népesség stabilizálása Egygyermekes családok anyagi és erkölcsi támogatása Szociális kedvezmények megvonása a 2. gyermeknél Házasságkötés korhatárának felemelése Családtervezés propagálása, fogamzásgátló szerek ingyenes szétosztása Nemzetiségi területeken, falvakban szelídebben 1983: természetes szaporodás 1% alatti Negyedik demográfiai ciklus Kínai társadalom fegyelmezettsége, szervezettsége Egészségügyi hálózat Korösszetétel: még mindig a demográfiai robbanás lenyomata (20 mó munkahely, később nyugdíj) 5

Nemzetiségek Lakosság túlnyomó többsége: han (kínai nemzetiség) 55 etnikai csoport (100 mó fő, 8%) Autonóm területek: csuangok, hujok, ujgurok, tibetiek, mongolok számára Autonóm prefektúrák, megyék: kisebbek számára Hanok migrációja Hanok többsége (kiv. Tibet, Xinjiang Uygur) 25 mó kínai külföldön (Tajvan nélkül) Számos eltérő nyelvjárás (hivatalos a pekingi v. mandarin dialektus – iskolákban) De: írás egységes: Pinyin átírás 6

Népesség egyenlőtlen térbeli eloszlása Népsűrűség: 130 fő/km2 DK: ter 1/3-a, népesség 85%-a 10 tartományban 300 fő/km2 felett Tengerparti síkságok, medencék 1000 fő/km2 felett 7 tartományban 100 fő/km2 alatt Tibet: 2 fő/km2 Erős összefüggés a népsűrűség és a mezőgazdasági potenciál között Csapadékmennyiség Fagymentes időszak hossza Utal az agrárjellegre és az önellátásra Kína népsűrűsége 2006 (fő/km2) 700 felett 350–700 között 125–350 között 125 alatt 7

Hagyományos településhálózat 82000 falu és a hozzájuk tartozó központi helyek hálózata Városok: közig funkciók + kereskedelmi is XIX. sz. 2. fele: ipari funkció (kikötőkben) XX. sz. 2. fele: ipari funkció (belső területeken) Alacsony a városi lakosok aránya 1953: 13%, 1982: 21%, 1995: 30% 1970-es évek vége: városi lakásépítés (8 m2/fő) 1980-as évek: falusi nincstelenek városba áramlása Ma már a városi lakások 4/5-ében van színes tv, mosógép, hűtőszekrény 8

Zsúfolt metropoliszok 30 db milliós város Sanghaj (15), Peking (11,5), Tiencsin (9,5) Elővárosokkal együtt Újra előtérbe kerül az élelmezési kérdés Még van esély a fenntartható fejlődésre 9

Napjaink feltörekvő kelet-ázsiai óriásgazdasága: Kína 10

Korlátozott mezőgazdasági potenciál Ország területének fele terméketlen (még legelő, erdő sem) 2000 m felett 37%, 500 m alatt (16%) Termőfölddel egyik legrosszabbul ellátott ország (92 mó ha, 10% művelt terület) Termőterület bővítése 1950–1960-as évek: sírhelyek, szűzföldek (Mandzsúria, észak-kínai löszterületek) feltörése Max 20 mó ha-ral bővíthető (drágán) Földek többszöri hasznosítása (Közép-Kína 2X, D 3X) Rövid tenyészidejű növényfajták Ötletes vetésforgók (vetésterület 150 mó ha) Termésátlagok növelése Öntözés (régóta elválaszthatatlan a kínai mg-tól) Talajerő-utánpótlás (sok évszázados hagyományok – Indiától eltérően) Talajművelés korszerűsítése 11

Korlátozott mezőgazdasági potenciál Legfontosabb gabonafélék termésátlaga megduplázódott (Japánhoz hasonló) Területhasznosítás intenzitása már nemigen fokozható Szigorú népességpolitika kell (ezen múlik az élelmezési helyzet) Keresők 60%-a mg Alacsony termelékenység Agrotechnikai fejlődés Falusiak ¼-e ipari és szolgáltató szektorban 12

Növénytermesztés VR1 VR2 Iparnövények Gyümölcsök Gabona Egyéb Rizs 33%: élelmezésben a legfontosabb (exportra is) Búza (import kell) Dohány 42 % Repce 27 %: Jangce Gyapotszál 23% VR2 Földimogyoró 30% (Shandong) Tea 23 %: ősi kultúrnövény (Közép és D) Iparnövények Len, kender Rami Juta Kenaf Gyümölcsök Alma, körte Szőlő Citrusfélék Ananász Gránátalma, fahéj Szubtrópusi gyümölcsök (licsi, jujuba, mangó) Gabona Kukorica Köles Árpa Egyéb Burgonya, batáta Táró, jamszgyökér Hüvelyesek, zöldségfélék, fűszerek Szója Szezám Tungaolaj Cukornád, cukorrépa 13

Állattenyésztés 3 területi típusa Nomád, félnomád pásztorkodás (1/3): Xinjiang, Belső-Mongólia, Tibet Ló, teve Juh, kecske: mongol, ujgur Jak: Tibet Télen istállózó, nyáron legeltető-pásztorkodó: Középső-Kína Istállózó állattenyésztés: K (csupán szerény kiegészítő) Szarvasmarha: ÉK Bivaly: Jangcétól D-re Sertés- és baromfi (VR1) Kacsa, liba: D-Kína Selyemhernyó-tenyésztés, halászat (VR1) – 20 mó t! Erdőgazdálkodás 14

Bányászat, energiagazdaság Antracit és feketekőszén (energia ¾-e), (VR1): ÉK (Fushun, Fuxin) Kőolaj 150 mó t: Gansu, ÉK, parti self Földgáz 20 mrd m3: Szecsuani-medence, Ordosz-fennsík Uránérc: Belső-Ázsia, Jangce középső szakaszától D-re Elektromosáram-termelés 1/6-a vízerőművekből Gezhouba, Lanzhou, „Három Szurdok” (VR1) Vas- és színesércek: energiaforrások mellett Volfrám, higany, antimon, ón Foszfát, magnezit: Anshan Kősó: tengervíz lepárlása, belső-ázsiai sós tavak, sós források 15

Ipar Keresők 22%-a, GDP fele Két lábon járás: ósdi-korszerű, kicsi-nagyüzemi Utóbbi négy évtizeden keresztül óriási fejlődésen ment keresztül Területi elhelyezkedés: Forradalom előtt: textil- és élelmiszeripar (kikötővárosok), japánok által felfuttatott kohászat (Mandzsúria) Szocialista iparosítás első három évtizede: regionális kiegyenlítődés (belső országrészek fejlesztése) Nyitási politika (1979-től): legkorszerűbb iparágak (kikötővárosok), regionális különbségek újra nőnek 16

Négy meghatározó iparág Gépgyártás (30%) – gyorsan fejlődő Főváros, kikötővárosok, különleges gazdasági övezetek Textil- és ruházati ipar (16%) – hagyományos Tengerpart (Sanghaj), belső országrészek Élelmiszeripar (10%) – hagyományos Nyersanyagtermelő körzetek, tengerparti kikötők Vegyipar (10%) – gyorsan fejlődő Szénbányák, kőolajfinomítók közelében (Daqing) Egyéb iparágak Vas- és acélipar (Anshan, Sanghaj) Színesfémkohászat (Shenyang, Sanghaj) Építőanyag-ipar, kerámiaipar (jingdezheni porcelán), papíripar 17

Közlekedés Vasút Belföldi vízi út Közút Autópályák (90-es évek): Kanton-Hongkong, Shenyang-Dalian, Peking környéke Gyors fejlődés Nem tart lépést a gazd. igényeivel 3 vasútvonal Oroszo. felé (1 Mongólián), É-Korea, Vietnám felé, Kazahsztán-Európa (1992) Vasútépítés Belső-Ázsia Tibet felé Fejlett infra. nélkül nem lehet „négy modernizálás” programja 18

Két élesen különböző rész (400 mm-es izohiéta mentén) K, DK: ősi kínai civilizáció magja Kedvező éghajlat Nagy népességkoncentráció, politikai centrum Ter. 1/3-a, népesség 85%-a, termelés 90%-a Ny- és Belső-Ázsia Sivatagok, magashegységek Politikai függőség Növekvő han népesség Elmaradottság 19

Regionális különbségek Területfejlesztés 3 régiója Kelet: fejlett iparágak, magas technológia Középső: félkész-termékek, üzemek korszerűsítése, infrafejl. Nyugat: nemzetiségi oktatás, erőforrások feltárása Ez a struktúra nem csökkenti az egyenlőtlenségeket 20 HDI: Humán fejlettségi index

„Koncentrált decentralizáció” Területi különbségek éleződése 1980: különleges gazdasági övezetek (Shenzen, Zhuhai, Shantou, Xiamen) 1988: Hainan 1984: 14 nyitott kikötőváros 1990 Jangce melléke, 1992 határvárosok 1992: 13 vámszabad terület Különleges igazgatási körzetek 1997 Hongkong (NBr) 1999 Macau (Port) „Egy ország két rendszer”  alapja lehet Tajvannal egyesülésnek 21