Madách Imre: Útravaló verseimmel

1860-as évek 1861-ben Arany felolvassa az első négy színt Az ember tragédiájából a Kisfaludy Társaság előtt. 1862: Kiadták a főművét és a Kisfaludy Társaság tagja lesz. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz, de ekkor már légzés és szívproblémái egyre jobban felerősödtek. 1864-ben halt meg Alsósztregován. A vers az 1860-as évek elején íródott. Lírai költeményeinek tervezett gyüjteményes kiadása elé írta, bár a kötete soha nem jelent meg. A vers utolsó szakasza főművének, Az ember tragédiájának is az összegzése lehetne.

A versről Az emberi lét célja foglalkoztatja (Az ember tragédiájában ) Van-e fejlődés? Az első versszak kiemelt dölt betűvel van írva, itt írja le, hogy sok rossz történt vele, de mindig volt remény. A második versszakban a múltat idézi fel (Szabadságharc) A következő három versszakban a szeretetről beszél, amit feleségétől nem kapott meg, továbbá arról is beszél, hogy a sok rosszat szó nélkül tűrte és a börtönben töltött időről sem feledkezett meg (1851). 6.-7. versszakokban kifejti, hogy az emberek csak a sikerét látják, ő pedig magányos. Műveinek fontos szerepe van (ezzel tisztában van). A következő versszakokban a tervéről beszél, mert a célja, hogy művei örökké fent maradjanak és általuk ő is halhatatlan legyen, mert számára a teljesség akkor következik be, ha lesznek még olyan emberek akik érdeklődnek alkotásai iránt.

Vers előtti gondolatai Amikor a verset írta, kettős gondolatok kavaroghattak a fejében. Karrierje ekkor ért a csúcsára, egy ország ismeri meg. Sikert arat Az ember tragédiájával, ami máig kedvelt mű. Arany János vezeti be a Kisfaludy Társaságba, ekkor ünnepelték meg nyilvánosan. Magánélete viszont nem alakul jól. Betegségei felerősödnek és helyzetére nem találnak gyógymódot. Ezek hatására érezheti azt, hogy az embereket nem érdekli a költők valódi sorsa és a dicsőséget csak művein keresztül érheti el, akkor ha van befogadó közönség.

Gondolataim a versről Úgy gondolom ebben a versben Madách élete minden nagyon fontos része benne van. A sok csalódás: nővére és családja meggyilkolása, öccse halála, feleségében való csalódás, de leírja, hogy nem maradt benne harag.Az örömeiről sem feledkezik meg és a forradalom adta reményről sem és az ott elesett barátaira is megemlékszik (bár ő maga nem harcolt). Börtönben töltött ideje mély nyomot hagyott benne, azért került be, mert Kossuth titkárát bujtatta. Visszagondol a dicsőségre, sikereire és úgy érzi a népet nem érdekli a valódi sorsa, csak a művein keresztül ítélik meg a költő életét. Kifejti, verseit az érti meg, akinek szívét megérinti és a költő csak addig él amíg valaki olvassa alkotásit. Kedvenc részem a versből az utolsó versszak: „És míg öröm, bú, hit, meg kétkedés lesz, Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, Míg szent eszmékért ember harcol, érez, Mindebből osztályrész jutand nekem.”