Az állatok kommunikációja Filep Edina Informatikus könyvtáros távoktatás I. évfolyam

„Az állatok közti kommunikációt a következőképpen határoznám meg: olyan információcsere két vagy több egyed között, amelynek során az információt küldő egyed valamilyen formában megpróbálja befolyásolni a fogadó magatartását” /Dr. Marc Hauser a Harvard Egyetem pszichológia professzora/

Az állati kommunikációs jelek ● Kémiai ● Vizuális ● Akusztikus ● Taktilis ● Vegyes

Kémiai Kémiai jelet valamilyen anyag hordozza. Funkciója lehet nyomjelzés, riasztó hatású, támadás, védekezés. Ennek a típusú jelnek három fajtájét különböztetjük meg: feromonok érzékelése, szaglás és ízlelés.

Vizuális jelek Ennek a jelzésnek van a legnagyobb szerepe az állati kommunikációban. Sokféle jel lehet: ● Végtagok mozgatása, bizonyos pózban tartása ● Fény-, színjelzés ● Szőr vagy tollak borzolása stb.

Akusztikus jelek Az egyik leghatékonyabb kommunikációs forma,mert általában nagy hatótávolságban is jól hallható, akkor is használható, amikor a vizuális már nem és gyors jelzési forma.

Taktilis jelek Három fő felhasználási terület: ● Szaporodás ● Társas állatoknál hírközlés ● Ivadékgondozás

Mézkalauz ● Ez a Kenyában honos madár rovarokkal és méhek petéivel, lárváival táplálkozik. Hangos füttyével csalja maga után a bennszülötteket, akik így mézhez jutnak, miután megküzdöttek a méhekkel, majd a madár is megkapja a maga csemegéjét. Ez az állat- ember kommunikációjára egy példa.

Elefántok Az elefántok infrahangokkal kommunikálni egymással, amik nagy hatótávolságon belül jól hallhatóak (10 km). Az elefántok használják a tapintást, az érintést és emellett vizuális állatok. A lábukkal pedig különböző rezgéseket érzékelnek, így tudnak tájékozódni arról, hogy merre van egy másik csorda.

Kardszárnyú delfinek „Az állatokat nyelvhasználatra oktatjuk. Jeleket tanítunk nekik, amelyek különféle magatartáselemeket, mozgásokat jelölnek. Szeretnénk, ha ezeket bemutatnák. Azonban továbbléphetünk, és az egyes jeleket összerakva olyan kombinációkat kérhetünk tőlük, amelyeket akár kifejezéseknek is nevezhetnénk. Az állatok számára ezek csupán parancssorok, amelyeket viszont összetett, folyamatos magatartásként képesek értelmezni. Ezeket a parancsokat összegyúrva, egyszerre hajtják végre, és elég nehéz felfogni, hogyan képesek erre.” /Jon Kershaw, a Marineland állattani igazgatója/ A kardszárnyú delfinek hangja

Csimpánzok A St. Andrews Egyetem kutatói az ugandai csimpánzok megfigyelése során rájöttek, hogy a csimpánzok 66 karlejtést használnak és ezekkel 19-féle üzenetet tudnak továbbítani. Megállapították, hogy csak az emberek és a csimpánzok képesek szándékos közlésre.

Kokó és a jelbeszéd Dr Penny Patterson 1972-ben kezdett el Kokóval, a csimpánzzal dolgozni. Addigra már egyértelművé vált, hogy szavakat kiejteni nagyon korlátozottan tudnak, ezért a jelbeszédre tanította meg Kokót, aki mire felnőtt több mint ezer jelet tudott használni és kb. kétezret értelmezni.

Rovarok kommunikációja A rovarok többsége egyes testrészük rezegtetésével kommunikál. Ezeket a rezgéseket a lábukkal tudják fogni. Általában szaporodást, vagy különböző veszélyre való védekezést jelent. Ily módon kommunikál többek között a Nezara viridula poloskafaj, egyes kabócák, hernyók. Kabócák hangja

Méhek tánca, mint kommunikáció A méhek legismertebb kommunikációs formája a tánc. A méhtáncnak 3 típusát különböztetjük meg: körtánc, rezgőtánc és remegőtánc. A körtánccal a nektár minőségéről adnak hírt, a rezgőtánc nyolcas alakú és a táplálékkal van összefüggésben, míg a remegőtáncot akkor táncolják, ha nincs elég méh a feldolgozáshoz a kaptárban.

Méhek tánca

Összegzés „Azt hiszem, nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon léteznek-e az emberi nyelvekkel párhuzamosan olyan kommunikációs rendszerek az állatvilágban, amelyek hasonló kifejező erővel rendelkeznek. Azonban az elmúlt száz év kutatásainak alapján az a kép rajzolódik ki, hogy sok állatnak gazdag a gondolatvilága, de elméjük nagyszerűségét tükröző közlési rendszert nem sikerült létrehozniuk. Az állatok világa így nagyrészt zárva marad számunkra.” Forrás:

Források peldaja.html