Az uniós jog közvetlen alkalmazhatósága és közvetlen hatálya; az uniós jog és a magyar jog viszonya 2017. november 27.
I. Az uniós jog közvetlen hatálya magánszemélyek hivatkozhatnak uniós rendelkezésre nemzeti vagy uniós bíróság előtt bizonyos jogi aktusok esetén bizonyos feltételek között
I. Az uniós jog közvetlen hatálya Az uniós jog alapelve A Bíróság alakította ki Van Gend en Loos (1963): az európai jog nemcsak kötelezettségeket keletkeztet az uniós országok számára, hanem jogokat is alapít a magánszemélyek részére. A magánszemélyek így tehát élhetnek ezzel a jogukkal és az európai jogszabályokra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti és az európai bíróságok előtt. Így tehát nem szükséges, hogy az uniós ország a vonatkozó európai jogszabályt átvegye a saját nemzeti jogrendszerébe. https://curia.europa.eu/arrets/TRA-DOC-HU-ARRET-C-0026-1962-200406974-05N00.html
Horizontális és vertikális közvetlen hatály magánszemélyek egymás közötti kapcsolataiban teljes közvetlen hatály horizontális magánszemélyek és tagállamok közötti kapcsolatban részleges közvetlen hatály vertikális
A közvetlen hatály alakulása az ítélkezési gyakorlatban Van Gend en Loos feltételei: a kötelezettségeknek pontosnak, világosnak, feltétel nélkülinek kell lenniük és sem nemzeti, sem európai kiegészítő intézkedést nem igényelhetnek Becker-ügy: nincs közvetlen hatály, ha az uniós országok mozgástérrel rendelkeznek az érintett rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban „[…] minden olyan esetben, amikor egy irányelv rendelkezései tartalmi szempontból feltétlenek és kellően pontosak, ezekre a rendelkezésekre hivatkozni lehet az előírt határidőn belül meghozott végrehajtási intézkedések hiányában minden olyan nemzeti rendelkezéssel szemben, ami nem felel meg az irányelv rendelkezéseinek, illetve amennyiben az irányelv rendelkezései olyan természetűek, hogy a magánszemélyek részére az állammal szemben érvényesíthető jogokat határoznak meg. […] Bár a hatodik irányelv kétségtelenül kisebb vagy nagyobb mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak egyes rendelkezéseinek végrehajtását illetően, nem tagadható meg a magánszemélyektől az a jog, hogy az irányelv olyan rendelkezéseire hivatkozhassanak, amelyek tárgyuk miatt kiemelhetőek a többi rendelkezés közül, és önmagukban alkalmazhatók. Ez a minimális garancia, melynek kedvezményezettjei az irányelv végrehajtásának elmaradása miatt hátrányt szenvedő jogalanyok, a Szerződés 189. cikkének (3) bekezdése által a tagállamokra rótt kötelezettségek kötelező jellegéből fakad. E kötelezettséget teljesen megfosztaná hatékonyságától, ha a tagállamok mulasztásukkal semmissé tehetnék még azokat a joghatásokat is, amelyeket az irányelv egyes rendelkezései tartalmuknál fogva kiválthatnának.”
Közvetlen hatály és másodlagos jog Rendelet: EUMSZ 288. cikk: a rendeletek közvetlenül alkalmazandók az uniós országokban. Mindig teljes közvetlen hatállyal bírnak. Irányelv: a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján: az irányelvek is közvetlen hatállyal bírnak abban az esetben, ha feltétel nélküliek, megfelelően világosak és pontosak, és olyan szabályról van szó, mely nem kívánt külön végrehajtó belső jogszabályt (Van Duyn ügy). Az átültetésre meghatározott határidő lejártáig a tagállamok mérlegelési mozgásterükön belül cselekedhetnek, nincs közvetlen hatály. Az irányelv átültetésének, végrehajtásának elmaradása (vagy nem megfelelő átültetése, végrehajtása) azonban a tagállam részéről azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy lehetővé válik magánfelek részére a végre nem hajtott irányelv rendelkezéseinek felhívása. Ezzel a Bíróság utat nyit a magánfeleknek, hogy az irányelvek rendelkezéseit érvényesítsék a belső jogban a tagállamok jogsértése esetén. Szükséges az általános feltételek teljesülése, azaz a kérdéses irányelvi rendelkezés legyen világos és feltétel nélküli, másrészt az ilyen irányelvi rendelkezésekre igényt alapítani csak az állami szervekkel szemben lehet, a perben szembenálló magánfelekkel szemben nem (a horizontális hatály kizártsága).
Közvetlen hatály és másodlagos jog Határozat: akkor lehet közvetlen hatálya, ha címzettjeként valamely uniós országot jelöli meg. Ebben az esetben a Bíróság a határozatnak kizárólag a vertikális közvetlen hatályát ismeri el (a Hansa Fleisch ügyben 1992. november 10-én hozott ítélet). Grad-ügy: harmadik, nem címzett személyekre, magánfelekre származhatnak-e közvetlenül jogok és kötelezettségek, arra igény alapítható-e. Nemzetközi megállapodások: a Bíróság alapvetően a kérdéses nemzetközi szerződés „szelleme, rendszere vagy szövege” alapján állapítja meg. Ebben az összefüggésben kell azt meghatározni, hogy a nemzetközi szerződésből az uniós jogrenden belül magánfelekre nézve kikényszeríthető jogok keletkeznek-e, azaz van-e a nemzetközi szerződésnek közvetlen hatálya. Amennyiben az Unióra kötelező nemzetközi szerződésnek az uniós jogrenden belül közvetlen hatálya van, akkor a tagállamoknak az ebből fakadó joghatásokat ugyancsak biztosítaniuk kell belső jogukban. Amennyiben közvetlenül nem hatályos az uniós jogrenden belül, akkor a tagállamok belső jogában sem az. A Demirel ügyben 1987. szeptember 30-én hozott ítéletben a Bíróság elismerte, hogy bizonyos nemzetközi megállapodásoknak a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben meghatározott kritériumok alapján közvetlen hatálya van.
Közvetlen alkalmazhatóság EUMSZ 288. cikk Közvetlen hatály Mi a különbség? Közvetlen alkalmazhatóság
A két fogalom viszonya Közvetlen hatály: egy jogi rendelkezés, a konkrét tényállás függvényében, a jogalkalmazó szervek előtt kikényszeríthető, alanyi jogok és kötelezettségek forrása lehet. Közvetlen alkalmazhatóság: a norma kellően konkrét rendelkezéseket tartalmaz, és nem kíván további kihirdető, átültető, végrehajtó vagy bármilyen egyéb jogszabályt ahhoz, hogy belépjen a belső jogalkalmazásba, és ott a jogalkalmazó konkrét ügyekben alkalmazza.
Közvetlen alkalmazhatóság A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján (elsősorban a rendeletekkel kapcsolatban): a Hivatalos Lapban történő kihirdetés folytán lép hatályba, minden további jogalkotói közreműködés nélkül nem kíván külön végrehajtó jogszabályokat az alkalmazása a hatályok alá tartozókkal szemben független bármely, belső jogba való beiktatásra szolgáló jogszabálytól
hatály alkalmazhatóság Közvetlen/közvetett? közvetlen: egy jogvitában önálló alapként szolgálhat közvetett: az adott jogvitában alkalmazható jogszabályok irányában (és nem a tényállás irányában) fejt ki joghatást alkalmazhatóság közvetlen: más jogszabályok segítsége nélkül használható fel egy jogvita eldöntésénél közvetett: más jogszabály útján, vagy erejénél fogva válik alkalmazhatóvá a belső jogban
Az uniós jog elsőbbsége út a belső jogrendszerekbe egyes uniós normáknál közvetlen hatály alapelv hatékony érvényesülés 6/64. sz. Costa v. E.N.E.L. közjogi kollíziós szabály elsőbbség
Ítélkezési gyakorlat: a Costa-ügy A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bíróságaira nézve kötelező. A közösségi jog rendelkezéseinek e beépítése valamennyi tagállam jogába, és általában a Szerződés szövege és szelleme szükségszerűen kizárja, hogy az államok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel szemben utólagos, egyoldalú intézkedést érvényesítsenek, így ilyen intézkedés nem érvényesülhet e jogrendszer ellenében. Mindezekből az következik, hogy a Szerződésből eredő és ezáltal önálló jogforrásból származó joggal szemben – annak eredeti, sajátos természetéből adódóan – bírói úton nem érvényesíthető semmiféle nemzeti szabály anélkül, hogy e jog el ne veszítené közösségi jellegét, és anélkül, hogy ez magának a Közösségnek a jogi alapjait meg ne kérdőjelezné.
Ítélkezési gyakorlat: az Internationale Handelsgesellschaft ügy A német bíróság előtt egy uniós rendelet egy rendelkezését a német alaptörvényből folyó olyan elvek alapján támadták, mint a gazdasági vállalkozás és kereskedelem szabadsága, valamint az arányosság elve. A Bíróság a kérdés érdemi vizsgálata előtt megállapította: A nemzeti jog szabályaira vagy fogalmaira való hagyatkozás a Közösség intézményei által elfogadott intézkedések érvényességének megítélésekor hátrányos hatással járna a közösségi jog egységességére és hatékonyságára. Az ilyen intézkedések érvényességét csak a közösségi jog fényében lehet megítélni. Sőt a Szerződésből származó jogot, amely független jogforrás, jellegénél fogva nem bírálhatják felül a nemzeti jog szabályai, bármilyen formában is léteznek azok, anélkül, hogy azt megfosztanák közösségi jogi jellegétől, és anélkül, hogy magának a Közösségnek az intézményes jogalapját ne kérdőjeleznék meg. Ezért egy közösségi intézkedés érvényességét vagy tagállamon belüli hatályát nem érintik azok az indokok, amelyek szerint az adott intézkedés ellentétes az állam alkotmányában megfogalmazott alapjogokkal, vagy egy nemzeti alkotmányos berendezkedés elveivel.
A belső szabály mellőzése Az uniós jog, és az uniós bíróságok, azonban nem foglalhatnak állást egy belső jogszabály érvényességének kérdésében. Ezt csak a tagállami jogrend szabályozhatja. Azonban ennek ellenére kellett találni egy eljárási műveletet, mellyel a közvetlen hatályú uniós jogi norma érvényesülése biztosítható konkrét ügyekben az ellentétes hazai jogszabállyal szemben. Ez a művelet az uniós joggal ellentétes belső szabály alkalmazásának mellőzése, az ilyen belső jogszabály „félretétele”. Felhasznált irodalom: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_548_EUjog/ch06.html 6. fejezet