JÉZUS ISTENSÉGÉBE VETTET HIT ALAPJAI
1. A tanítványok „meggyőződése”, hite a) János Evangéliuma (főleg: „Prológus”): relatíve késői szöveg (I. század vége). b) Ősegyházban énekelt hitvalló himnuszok többek közt: Fil 2, 6-11. és 1 Tim 3, 16. = valószínűleg Antiochiában, a 40-es években írt szövegek.
2. A Jézus istenségébe vetett meggyőződés / hit eredete a) Vád / kritika: – Nem része – a történeti – Jézus tanításának. – Az első keresztény közösségek „hozzátétele” / „kitalációja”. b) E hit alapjai a történeti Jézus tanításában és életében: (Horváth Tibor: A kinyilatkoztatás kritikája, Teológiai kiskönyvtár I./5., Róma, 1977., 77-117. o.) – Jézus soha nem mondta: „Én Isten vagyok.” – De hirdette, hogy vele elérkezett az „Isten országa”. – Önmagát az „Emberfiának” nevezi: • Eszkatologikus tettei vannak (Isten jobbján ítélkezik). • Beszél megváltó szenvedéséről és haláláról. • Isteni tetteket hajt végre (pl. bűnbocsánat). – Jézus úgy beszél magáról, mint Fiúról, Istenről pedig mint Atyáról – Feltámad („testileg”) a halálból.