Platón Kr. e. 4. század első fele Az első (európai) filozófus, akinek teljes művei fennmaradtak Szókratész tanítványa Műfaj: dialógus, azaz fiktív, párbeszédes forma Két főszereplő: kérdező-válaszoló A kérdező az, akinek a tanítását megismerjük A kérdező általában Szókratész Kérdve-kifejtő módszer A módszer lényege: felfedeztetés, rávezetés rossz válasz cáfolata új, javított válasz

Modell: Theaitétosz Kérdés: mi az ismeret? Tht. többször is megkísérel meghatározást adni, végül sikertelenül. A szofista: „másnap” szintén Tht. próbálja meg megmondani, mi a szofista. Itt van válasz (több is). „Bábáskodás”: a válaszoló fiatal tanítvány lelkében ott van a válasz, csak napvilágra kell segíteni. Az említettek késői dialógusok.

Másik modell: Eutüphrón Mi a jámborság? A válaszoló egy szofista, aki biztos benne, hogy tudja a választ. Szókratész cáfol: megmutatja, hogy a válaszból képtelenségek következnek. Vö. Szókratész védőbeszéde: az egyetlen dolog, amit Szókratész tud, az, hogy semmit sem tud. Korai (szókratikus) dialógusok: Sz. valódi ellenféllel áll szemben Talán a történeti Szókratész nézetei és viselkedése jelenik meg. Traszümakhosz [?]: mi az igazságosság? Középső korszak: Phaidón, Az állam. Valódi szerepük van-e a tanítványoknak? Lászólag nem, hiszen sokszor oldalakon keresztül csak olyanokat mondanak, hogy „igen”, „persze”, „ezt nem értem”, stb. A finomabb elemzés mutatja ki, hogy Szókratész valóban azt a fent vázolt módszert követi, amit időnként elmagyaráz, és ami szoros rokonságban van a matematikatanítás „felfedeztetős” módszerével (Szabó Árpád).

Az állam: 10 könyv Csak az Állam (Politeia, Resp.) és a Törvények c. késői dialógus tagolódik könyvekre – egy könyv kb. egy átlagos dialógus terjedelmével egyezik meg. Kötelező olvasmány : az V. könyv befejező szakasza (475E-től, vélekedés és tudás) és a VII. könyv vége + a VIII. könyv eleje (504E-518B, vonal- és barlanghasonlat). (Nagyon) Ajánlott: Steiger Kornél jegyzetei. Stephanus-számok

[479a]Szókratész:A sokféle szép közt, drága barátunk – ezt mondjuk majd neki –, csak nem gondolod, hogy lesz olyan, amely ne látszanék rútnak is. Vagy olyan igazságos, amely ne látszanék igazságtalannak is. S olyan istenes dolog, amely ne látszanék istentelennek is. [b] Glaukón: Nincs ilyen, sőt ezek a dolgok szükségképpen szépek is meg rútak is, és épp így a többi is, amit kérdezel. SZ. Hát vajon a sok kétszeres dolog? Talán kevésbé látszik majd félnek, mint kétszeresnek? G. Semmiképpen. SZ. És a nagy, a kicsi, a könnyű és a nehéz talán inkább nevezhető így, ahogy nevezni szoktuk, mint ellenkezőképpen? G. Nem, mert mindegyikük mindig mindkettőből tartalmaz magában valamit. Szembeállítás: szép dolgok – maga a szép Az utóbbi létező, mert mindig ugyanúgy van, soha nem lesz önmaga ellenkezője. Lehetséges róla tudás, mert nem változtatja a tulajdonságait. Az előbbiek változékonyak, ezért csak vélekedés lehetséges velük kapcsolatban.

Minek mondjuk azt, amire a vélekedés vonatkozik? Nem lehet létező …. De nem lehet nemlétező sem, hiszen nemlétezőről semmit nem lehet állítani, így vélekedés sem lehetséges. Átmenet a létezés és a nemlétezés között: keletkezés. Éppen úgy, mint a vélekedés: átmenet a nemtudás és a tudás között.

A jó szerepe a megismerésben, avagy a Nap-hasonlat Vélekedés: az egyedi dolgok megismerése, az érzékelés segítségével. Tudás: az ideák (és más, nem látható dolgok) megismerése, az ész segítségével. Ahogy a látható dolgokat a Nap világítja meg a látás számára, úgy világítja meg a Jó ideája az ésszel felfogható dolgokat az ész számára. (Analógia, azaz aránypár.) (Magyarázat-féle: a Jó az idea viszonyát jellemzi a látható dologhoz. A Szép ideája a tökéletes, az igazi szép.)

Vonalhasonlat (509E - …) A vélekedés tárgyai: a látható (hallható, stb. ) dolgok, a vélekedés forrása tehát az érzékelés. A létezőket ésszel tudjuk felfogni, ez a tudás forrása. Az érzékelhető dolgok tökéletlen hasonmásai a létezőknek. De tovább is oszthatjuk: az érzékelhető dolgok között is vannak olyanok, amelyek csupán más dolgok hasonmásai: tükörképek a vízben, művészi alkotások. Az ésszel felfoghatók között is vannak olyanok, amelyekhez érzékelhető képeken keresztül férhetünk hozzá: ezek a matematikai, geometriai tárgyak. És vannak olyanok, amelyek hez tisztán az érvelés ( logosz) vezet: Ezek a tudás valódi tágyai: az ideák.

Barlanghasonlat [514 a] SZ. Hasonlítsd a természetünket …a következő helyzethez. Képzeld el, hogy emberek egy barlangszerű, föld alatti lakóhelyen – amelynek a világosság felé nyíló, és a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van – gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell [b] maradniuk, csak előre nézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják. Hátuk mögött felülről és messziről tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig lent út vezet, amelynek mentén alacsony fal húzódik, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé néző emelvény szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják. … Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat, kőből, fából és más egyéb anyagból készült állatalakokat hordoznak fel és alá, amelyek [515 a] az alacsony fal fölött kilátszanak. … először is: gondolod-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is láttak bármi egyebet, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük szemben lévő falára vetített? És mit láttak vajon a fel és alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanezt? … És ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak, amit látnak? G. Feltétlenül.

Mi minek felel meg? A lekötözött ember: mi magunk, amíg az érzékekkel való megismeréshez kötődünk. A tűz: a Jó ideája Emberszobrok stb.: a többi idea Árnyképük a barlang falán: az érzékelhető dolgok A filozófia feladata: kiszabadítani az embert a kötelékekből, azaz megtanítani az ésszel való megismerésre, az igazi dolgok – az ideák – meglátására.