SZABVÁNYOSÍTÁS Dr. Gályász József

1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99500028.TV

Szabványosítás (Műszaki szabályozás) Olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló, vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A szabványosítás eredménye a szabvány

A nemzeti szabványosítás célja 1. § A nemzeti szabványosítással elő kell segíteni: a) az általános és ismételten alkalmazható eljárások, műszaki megoldások közrebocsátásával a termelés korszerűsítését, a szolgáltatások színvonalának javítását, b) a nemzetgazdasági igények érvényesítését a nemzetközi és az európai szabványosítási tevékenységben, c) a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítását, d) a műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű bevezetését, e) az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelmét és a biztonságot, f) a megfelelőség-tanúsítás követelményrendszerének kialakítását, g) a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetését.

Szabványosítás Szabvány: A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre, vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

SZABVÁNYOSÍTÁS Alapelvek 3. § A nemzeti szabványosításban a következő alapelveket kell érvényesíteni: a) az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot, b) a közérdek képviseletét, c) az önkéntességet egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvétel, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából, d) a tárgyszerűséget, e) a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától, f) az egységességet és ellentmondás-mentességet, g) az alkalmazkodást a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat, h) az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez, i) a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét.

A szabványosítás formái Műszaki szabvány Élelmiszerkönyv Gyógyszerkönyv

A szabványosítás tárgya: termékre, terményekre, létesítményekre, berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények, méret és minőség-választék, vizsgálati módszerek, mintavétel, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, az árukezelés és megóvás módja, az élet-, az egészségi-, a testi épség és az emberi környezet, illetve munkahely, valamint a vagyonvédelem érdekében termékekre, létesítményekre vonatkozó műszaki követelmények, vizsgálatok, műszaki és gazdasági tevékenység körében használt fogalmak és meghatározások, ezek jelölése, ábrázolás- és írásmódok, műszaki mérési és számítási módok, dokumentációs és más rendszerező módszerek, ügyviteli nyomtatványok és eszközök, a szolgáltatásokra vonatkozó műszaki követelmények, vizsgálatok, minősítési feltételek és meghatározások.

A szabványosítás intézményrendszere Nemzetközi Szabványügyi Szervezetek: ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság Európai Szabványügyi Szervezetek: CEN: Európai Szabványügyi Bizottság CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Intézet Nemzeti Szabványügyi Szervezet: MSZT: Magyar Szabványügyi Testület olyan önkormányzati elven alapuló testület, amely az alapszabályának megfelelően működik és a nemzeti szabványosítással összefüggő feladatokat látja el kormányzati felhatalmazás alapján

Szabványosítás Szabványalkotás nemzetközi szinten: Műszaki Bizottságok (TC) kb. 189/527 Pl. Mezőgazdasági és élelmezési termékek TC-34 (titkárság: Budapest) A munkában kb. 100000 szakértő vesz részt. A szabványok elfogadásához 75% szavazat kell

A SZABVÁNYOSÍTÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN CEN (Comité Européen de Normalisation) 4000 szabványt alkotott A közösségi szabványt a tagországoknak hasznosítani kell és az ellentétes nemzeti szabványt visszavonni cél egységes EN 1985-től „új megközelítés” elve Nemzeti szabályok kölcsönösen elismerhetők. Minimális közösségi szabályozás. Fő elemei: Jogszabályi egységesítés a lényeges követelményeket illetően (KÖTELEZŐ) A részletes műszaki követelmények (NEM KÖTELEZŐ) Az egységes piac fontos része a szabványosítás. A WTO is ajánlja a következők szerint szabványra való hivatkozás: Vállalkozásban Szerződésben Jogszabályban

Kapcsolat a jogszabályok és a szabványok között az Európai Unión belül Az egységes belső piac a tagországokban megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását. A jogszabályok összehangolása az úgynevezett "új megközelítésű irányelveken", a szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg. A jogszabályok és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az Európai Unió vezető szerve a tanács, amely képviseleti és jóváhagyó testület. A tanács adja ki az új megközelítésű irányelveket (direktívákat).

Jogszabály harmonizáció Nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény: az európai szabványokat be kell vezetni a magyar szabványrendszerbe; az európai szabványokkal ütköző magyar szabványokat ezzel egyidejűleg vissza kell vonni; a nemzetközi szabványoktól eltérő követelményeket tartalmazó szabványokat vissza kell vonni, és az új tiszta nemzeti szabványokat be kell jelenteni (notifikáció) az európai szabványosító szervezeteknek, amelyek ezeket továbbítják az Európai Bizottsághoz. A magyar kormány által vállalt kötelezettség az 1998. évi IX törvénnyel kihirdetett, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény Jó Gyakorlat Kódexe betartása és betartatása, a nemzeti szabványok megalkotásáról és jóváhagyásáról. E szerint is kötelessége az MSZT-nek a nemzetközi előírásoktól eltérő szabványait bejelenteni.

Szabvány harmonizáció harmonizált európai szabványok azok az európai termékszabványok, amelyek az „új megközelítésű” európai irányelv(ek)ben szereplő „lényeges” követelmények teljesülését szolgálják, az „új megközelítésű” irányelvvel (direktívával) harmonizálnak, azzal összhangban állnak (vertikális értelmezés).   Az európai szabványügyi szervezetek az EU bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett, alapvető követelményekre épül. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek.   Csak azok az európai szabványok tekinthetők harmonizált szabványnak, amelyeket kifejezetten az EU bizottság megbízásából (mandátum) az alapvető követelmények teljesítése érdekében direktívához kapcsolódóan dolgoztak ki, a szabványokat a bizottság szakértői is elfogadták, és azokat a bizottság hivatalos lapjában (OJ) harmonizált szabványként közzétették.   Harmonizált európai szabvány csak termékszabvány [a termékre követelményeket (is) tartalmazó szabvány] lehet, de nem minden európai termékszabvány harmonizált, mert vannak olyan termékek is, amelyek szabványa nem kell, hogy az „új megközelítésű” irányelveknek megfeleljen, illetőleg rájuk vonatkozó „új megközelítésű” irányelvek nincsenek is. A harmonizált európai szabvány mögött van „új megközelítésű” irányelvi követelmény, a nem-harmonizált európai szabvány mögött nincs ilyen követelmény. Harmonizált európai szabvány például: MSZ EN 197-1:2000 „Cement”,

PRAKTIKUS ISMERETEK Szabványjel: MSZ (magyar szabvány) Azonosító: 3640 3640-19 a sorozat 19. tagja régen ágazati kód is volt MSZ-08 Azonosító jelzet = szabvány szám Azonosító jelzet+ a közzététel évszáma = hivatkozási szám Pl. MSZ 11902:1983 Átvett nemzetközi szabvány esetén: MSZ EN 210 kibocsátó jel =szabvány jel MSZ EN ISO 11212-4:1997 Elő szabvány: MSZ ENV Szabványtervezet: MSZ 250 T (1997-06) Szabványmódosítás: MSZ 3426:1982 1 M (1986) vagy a Szabványügyi közlönyben megjelenő közlemény hivatkozva a szabványra és a módosítás időpontjára.

A MAGYAR NEMZETI SZABVÁNYOK JELÖLÉSE A MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET (MSZT) ÁLTAL ELFOGADOTT, A SZABVÁNYÜGYI KÖZLÖNYBEN KÖZZÉTETT SZABVÁNY: MAGYAR NEMZETI SZABVÁNY. MINDEN MAGYAR NEMZETI SZABVÁNY KIBOCSÁTÓI JELE "MSZ"-SZEL KEZDŐDŐ BETUSZÓ, AMELY UTÁN A KIADVÁNY AZONOSÍTÓSZÁMA KÖVETKEZIK. EZEK EGYÜTT ADJÁK A SZABVÁNY AZONOSÍTÓ JELZETÉT. A SZABVÁNY KIBOCSÁTÁSI ÉVE AZ AZONOSÍTÓ JELZETHEZ MINDIG KETTŐSPONTTAL KAPCSOLÓDIK, ÉS EZEK EGYÜTT JELENTIK A SZABVÁNY HIVATKOZÁSI SZÁMÁT. A SZABVÁNY LEHET EURÓPAI VAGY NEMZETKÖZI SZABVÁNY MEGFELELŐJE IS, AKKOR "MSZ EN", "MSZ ISO" VAGY "MSZ EN ISO" KIBOCSÁTÓI JELE VAN. FIGYELNI KELL ARRA, HOGY MILYEN KIBOCSÁTÓI JELŰ SZABVÁNYT KERESÜNK, MERT SZABVÁNYOK KÖZÖTT ELŐFORDUL, HOGY MEGEGYEZIK A SZABVÁNYOK AZONOSÍTÓSZÁMA, ÉS ELTÉRŐ KIBOCSÁTÓI JEL MELLETT EGÉSZEN MÁS TARTALMÚ SZABVÁNYOKAT TALÁLUNK (PÉLDÁUL AZ MSZ EN ISO 140-3:1998 AKUSZTIKAI SZABVÁNY, MÍG AZ MSZ-04-140-3:1987 FŰTÉSI HŐSZÜKSÉGLET SZÁMÍTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABVÁNY). ELŐFORDUL, HOGY EGY SZABVÁNYT KORSZERŰSÍTENEK,ÉS AZT AZ ELŐZŐVEL AZONOS AZONOSÍTÓSZÁMMAL ADNAK KI. ILYENKOR A SZABVÁNY KÖZZÉTÉTELÉNEK ÉVSZÁMA MEGVÁLTOZIK, EZÉRT A SZABVÁNYOK EGYÉRTELMŰEN A TELJES HIVATKOZÁSI SZÁMMAL AZONOSÍTHATÓAK. ÉVSZÁM NÉLKÜLI HIVATKOZÁS ESETÉN A SZABVÁNY LEGUTOLSÓ KIADÁSÁT KELL FIGYELEMBE VENNI.

http://www.mszt.hu/honosit/CEN_HON.htm CEN szabványokat „honosító” érvényes magyar nemzeti szabványok Az adatok érvényességének időintervalluma: 2009.08.01. - 2009.08.31.

KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!