/Paulay Ede rendezésében/ Csongor és Tünde /Paulay Ede rendezésében/  ”Lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz.”

Paulay Ede, rendező (Tokaj, 1836. március 12. – Budapest, 1894 Paulay Ede, rendező (Tokaj, 1836. március 12. – Budapest, 1894. március 12.) Lőcsefalván született, színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, fordító, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. 1851-ben Kassán színész lett, majd 1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt. 1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a Latabár Endre társulatnak volt tagja. 1859-ben Kolozsváron lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt. 1861 szeptemberében a Follinus János-féle társulatban lépett színpadra Kolozsváron, nyáron pedig Marosvásárhelyt és Nagyváradon láthatta a közönség. 1860-tól 1863-ig a kolozsvári állandó színházban játszott, mint első rangú drámai színész, majd mint rendező. 1863 augusztusában meghívást kapott a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol néhány nagyobb szerepben, úgy mint Hamlet, Bánk bán, Rang és mód, Seneterre marquisban. Itt kezdődött a Nemzeti Színházzal való kapcsolata.

1864-ben a Drámabíráló Bizottság tagja lett. 1868-ban kinevezték rendezővé. 1868. március 11-én került színre első munkája, a Hamlet, ez volt az Arany János-féle fordítása első színpadi bemutatója. A színművészek oktatásában is szerepet vállalt: a Színitanodának alapításától, 1863-tól tanára és titkára, majd 1874-től aligazgatója volt. Tagja volt 1876-tól a Petőfi Társaságnak is. Az 1893-ban utódintézményként megalakult Színművészeti Akadémiának ő volt az első igazgatója. A Kisfaludy Társaság 1882. február 8-án választotta meg rendes tagjának. Számos magyar költő munkáját is feldolgozta, a külföldiek mellett. Fordításokat is készített. A Csongor és Tünde című darabot 1879-ben adták színpadra az Ő rendezésében.

Szereplők: Tünde-Márkus Emília Csongor-Nagy Imre Ledér-Helvey Laura  Mirígy-Jászai Mari Fejedelem-E. Kovács Gyula Kalmár-Újházy Ede  Tudós-Bercsényi Béla  Nagy Imre Márkus Emília Jászai Mari (kísérőzenét szerezte: Erkel Gyula)

A darab leírása A történet alapja egy régi mese. Árgyélus királyfi és Tündér Szép Ilona mintájára készült el a mű. A Csongor és Tünde műfaja drámai költemény. Filozófikus mű, az élet értelmét, célját kutatja, és azt, hogy hogyan találhatja meg az ember a boldogságot. Két szerelmes, akik közül az egyik földöntúli lény, s kiket valami ármány elszakít egymástól. Tünde visszatér hazájába, Csongor pedig keresi, s hosszas, küzdelmes kalandok után végre tökéletes boldogságban egymásra találnak. A szerencsés vég, a keresett és végül megtalált boldogság ellenére az egész művet valami keserű mélabú lengi át. A végkicsengés örök tanulságot takar: Boldoggá ezen a földön csak a szerelem tehet.

Színháztörténeti helyzetelemzés A magyar társadalom műveltsége ebben a korszakban, nagyjából az ország helyzetének megfelelő helyet foglalt el a korabeli Európában. Vörösmarty harmincéves korában írta a Csongor és Tündét, a legzeneibb hangzású magyar színjátékot. Életében nem láthatta színpadon. 1879. December 1. Vörösmarty születésnapján Paulay Ede álmodta és állította színpadra először a Nemzeti Színházban. Paulay maximális látványosságra is törekedett, a drámai költemény mesejátéki vonásait emelte ki. Rendezését még harminchét évig játszották, a szereplők cserélődtek, de mindig Jászai Mari alakította benne a „jelképi mélységű rút és rontó démont”, Mirígyet.

Készítette a LONDON csapat, akik a Lónyay utcai Református Gimnázium tanulói