Távol-Kelet: India, Kína és Japán a XIX. században Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. Távol-Kelet a XIX. század elején I. India: a brit Kelet-indiai Társaság a XVIII. században megszerezte az adóztatás és az igazságszolgáltatás jogát. Lord Wellesley főkormányzósága: 1803-ban Delhi is brit uralom alá került. Középső-India, majd Nepál meghódítása (angol protektorátus). 1824-1846. Első burmai háború: angol fennhatóság alá került Tenasserim, Arakám és Asszám. Nem örökletes indiai hercegségek bekebelezése + brit oktatási rendszer meghonosítása.

I. Távol-Kelet a XIX. század elején II. Kína: Csing-dinasztia uralkodása (konfuciánus politikai örökség). Elzárkózó politika folytatása. 1834. Kelet-Indiai Társaság monopóliumának megszüntetése a britek részéről (kínai árucikkekért az európaiak ezüsttel fizettek). De indiai ópiumkereskedelem megjelenése: ezüstforgalom irányának megváltozása. Ópiumkereskedelem visszaszorítása (Lin Cö-hszö kínai főhivatalnok határozott fellépése az ópiumkereskedelem ellen).

I. Távol-Kelet a XIX. század elején III. 1840-1842. Első ópiumháború (kínai vereség). 1842-ben megkötött nankingi szerződés: 1. öt kikötő megnyitása a külföldi kereskedők előtt; 2. idegenek mentesítése a kínai közigazgatás szabályai alól; 3. külföldi áruk alacsony vámtételekkel való terhelése; 4. kereskedelmi kedvezmények Angliára való kiterjesztése; 5. Hongkong átengedése az angoloknak. Kína hagyományos szerkezetének + politikai és kulturális berendezkedésének megroppanása.

I. Távol-Kelet a XIX. század elején IV. Japán: Tokugava-sógunátus válsága (társadalmi rétegek merev elkülönítése) Szamurájok: tényleges politikai irányítás, hatalmuk császárral való törvényesítése. Japán: elzárkózó politika folytatása. Sógunátus: tartományok fegyvertartási tilalmához való ragaszkodás (egyre erősödő külföldi nyomás). 1845. Abe Maszahiro főminiszterré való kinevezése: rugalmasabb védelmi politika kialakítása.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: India I. Gyarmati uralom megszilárdítása a XIX. század közepén: indiai származású tisztviselőréteg szerepe. 1853. Kelet-Indiai Társaság kereskedelmi monopóliumának megszüntetése (gyarmati kormányzó szerv). India kiaknázása: kikötők, vasútvonalak építése + juta- és textilgyárak építése, de indiai manufaktúrák elsorvasztása. Mezőgazdaság átalakítása: élelmezést szolgáló termékek helyett ipari növények termesztése az angol ipar számára.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: India II. Szipojezredek: indiaiakból toborzott zsoldos haderő (1857-ben a 280 ezer főnyi indiai angol hadseregben 39 ezer fő volt angol). Elégedetlenség és zendülés okai: őrmesternél magasabb rendfokozatba nem kerülhettek + indiai hadsereg vontcsövű Enfield puskával való felszerelése. 1857. május 10. Meerutban szipojlázadás tört ki (május 11. Delhi elfoglalása, majd II. Báhádur sah India uralkodóvá való kikiáltása). Cél: angol megszállók kiűzése volt.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: India III. Lord Charles John Canning főkormányzó: erősítés kérése Madrászból és Burmából. Neill, majd Sir Henry Havelock tábornok kegyetlenkedései a felkelőkkel szemben. Szipojlázadás következménye: gyarmati irányítási átalakítása. 1858. augusztus 2. „India jobb kormányzásáról szóló törvény” elfogadása: India-ügyi Minisztérium szerepe, Indiai Tanács felállítása, angolok arányának megnövelése a katonai egységekben, tüzérségnél és műszaki alakulatoknál csak angolok szolgálhattak + új előléptetési rendszer bevezetése.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: India IV. 1861. Újabb Indiával kapcsolatos törvény elfogadása: tartományok élén álló kormányzók mellé törvényhozó testületek létrehozása (tanácskozási jog, de pénzügyekkel, fegyveres erőkkel + külfölddel tartott kapcsolatok ügyében nem rendelkezhettek). 1877. január 1. Az indiai fejedelmek Viktória királynőt India császárnőjévé kiáltották ki. Következmény: angol adminisztráció megszilárdulása a fejedelemségek feletti ellenőrzés terén. Fejedelemségek: brit korona vazallusává váltak.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: Kína I. Állandó háború miatt ingatag belpolitikai helyzet (idegenek elleni gyűlölet, majd parasztfelkelések és titkos társaságok megalakulása). 1843. Legfőbb uralkodó tiszteletének társasága jött létre Hung Hsziu-csüan vezetésével. 1851. január. Fegyveres felkelés a mandzsu feudális urak ellen (Tajping Tien-kuo állam létrejötte, majd Hung Hsziu-csüan részéről a Mennyei Császár cím felvétele). Tajpingok: kereszténység követése, majd 1853. március 16-án Nanking bevétele.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: Kína II. 1856-1858. Második ópiumháború. 1858-ben megkötött tiencsini angol-kínai és francia-kínai szerződés: hadisarc fizetése, beviteli és tranzitvámok leszállítása, ópiumkereskedelem engedélyezése + újabb kikötők megnyitása. Anglia és Franciaország: állandó diplomáciai képviselet létesítése Pekingben. 1860. Angol-francia hadműveletek (Peking elfoglalása), majd pekingi egyezmény aláírása. 1864. Tajping mozgalom felszámolása.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: Japán I. Tokugava-sógunátus: városi tőkés kereskedők, ipari tőkések és parasztság ellenállása. Külföldi hatalmak megjelenése (1853-ban amerikai és orosz expedíciók flottaegységei jelentek meg). 1854. március 31-én kanagavai szerződés megkötése az USA-val: Hakodate és Shimoda kikötőjének megnyitása az amerikaiak előtt + konzul küldése. 1855. február 7-én shimodai szerződés megkötése az oroszokkal: három kikötő megnyitása az orosz kereskedelem előtt, Oroszország jogának elismerése a Kuril-szigetekre, Szahalin közös birtoklása.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: Japán II. Belső küzdelem fellángolása: 1867. november 8-án Keiki sógun lemondása, majd a hatalom átruházása Hutsuhitó császárra. 1868. január 3. Sógun hatalmának megfosztása császári rendelettel (a sógunátus megszűnt). Meidzsi-restauráció lényege: felvilágosult kormányzás és felülről végrehajtott polgári forradalom a feudalizmus maradványainak megtartása mellett. Óvatos reformok bevezetése, mert a nemesség nem akarta elveszteni korábbi kiváltságait.

II. Távol-Kelet az 1850-1860-as években: Japán III. Meidzsi reformok: bel- és külkereskedelem szabadságának biztosítása, középkori testületek eltörlése, föld adásvételének szabaddá tétele, mezőgazdasági kultúrák megválasztása, bankok és részvénytársaságok megalakulása. 1871-es császári rendelet: hercegek feudális jogaiktól való megfosztása, de korábbi jövedelmeik 10 %-át kitevő járadék elrendelése. Három fő erő szerepe a Meidzsi-forradalomban: parasztság, polgárság és feudális fejedelmek. 1868. Reformintézkedések szerepe a gyarmatosítás elkerülésében.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína I. Ópiumháborúk következménye: Kína önállóságának elvesztése. Idegen befolyás kettős hatása: kapitalizmus feltételeinek kialakulása mellett hazai kapitalizmus fejlődésének megakadályozása. Mandzsuellenes nemzetiségi mozgalmak és idegenellenes törekvések elfojtása a mandzsu dinasztia és a kormány részéről. 1861-től Ce Hszi (özvegy anyacsászárnő) szerepe, majd 1889-től új császár vette kezébe a kormányzást.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína II. Kapitalista fejlődés: kínai nép nemzetté alakulása (nemzeti burzsoázia szerepe: mérsékelt polgári reformokkal Kína megújítása). 1894-1895 között japán-kínai háború (japán győzelem). 1890-es évektől kezdve: vasútépítési koncessziókért folytatott küzdelem megindulása. USA: nyitott kapuk elve és egyenlő lehetőségek követelése.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína III. Forradalmi irányzat kialakulása (polgári értelmiség és nemzeti burzsoázia) Szun Jat-szen vezetésével. Eleinte reformok követelése, majd forradalmi harc hirdetése (1895-ös összeesküvés leleplezése). 1898. „Száznapos reform” megindítása: nemzeti vasútépítés, kézműipar, gyáripar ösztönzése, bányászati és mezőgazdasági tanintézetek felállítása, alkotmányozó kamara ülésének összehívása, hadsereg reformja és állami centralizáció erősítése + iskolaügy megreformálása (egyetem alapítása Pekingben) és külföldön tanuló kínaiak támogatása.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína IV.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína V. Ce Hszi államcsínyt hajtott végre. Általános elégedetlenség az idegenek és a feudális viszonyok okozta nyomor miatt. 1900. Bokszerlázadás kitörése, melyet európai hatalmak + USA és Japán vertek le fegyveres erővel. 1901. „záró jegyzőkönyv” aláírása: óriási hadisarc fizetése Kína részéről + legfontosabb jövedelmeinek a nagyhatalmak ellenőrzése alá kerülése. Császári dinasztia felesküdött az alkotmányra (Kínai Birodalom alkotmányos monarchiává való átalakítása).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína VI. 1911. december 29. Forradalmi tartományok küldötteinek nankingi konferenciája: köztársaság kikiáltása. 1912. február 14. Szun Jat-szen lemondott az elnökségről Jüan Si-kaj tábornok javára. Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang): fegyveres harc hirdetése Jüan Si-kaj elnök ellen. Déli tartományok függetlenségének kikiáltása, de Jüan Si-kaj elfojtotta a mozgalmat (1913. szept. 2. Nanking eleste, majd Szun Jat-szen emigrálása).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Kína VII. Jüan Si-kaj: Kuomintang és nemzetgyűlés feloszlatása + uralkodói jogkörrel rendelkezett. 1915. december 11. Monarchia újbóli helyreállításának bejelentése. De kitört az ún. „harmadik forradalom”-nak nevezett tömegmozgalom felkelése . Halála után: 1912-es alkotmány újbóli visszaállítása és az ország egységének megteremtésére tett kísérlet (de Kantonban ellenkormány alakult és a tartományok befolyása erősödött meg a központi hatalom rovására).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Japán I. 1869-es polgári forradalom: gyors ipari fejlődés állami támogatással (vasútépítés, textilipar, nehézipar és hajógyártás). Mintavállalatok létesítése és külkereskedelem dinamikus növekedése (kereskedelmi irodák alapítása) 1881. Juyutó (Liberális Párt) megalakulása: földbirtokosok alkották. 1882. Kaishinto (Haladó Párt) létrejötte: liberális ellenzék polgári szárnya (iparosítás gyorsítása, egyenlőtlen szerződések felülvizsgálata, export növelése + aktív külpolitika folytatása).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Japán II. „Hatalom a népjogokért” polgári demokratikus mozgalom kibontakozása. 1889-es alkotmány: széles jogkör biztosítása a császárnak (törvények szentesítésének és kihirdetésének a joga, parlament összehívása és feloszlatása, polgári és katonai tisztviselők kinevezése és leváltása, hadüzenet + békekötés joga). Miniszterek: kizárólag a császárnak voltak felelősek. Parlament: ellenőrzési jog hiánya az állami pénzügyek fölött és kétkamarás felépítés (felsőház: császári kinevezés és alsóház: életkor és vagyoni cenzus).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Japán III. Japán törekvése: piacszerzés (gazdaság terjeszkedő kényszere). 1885. április 18-án tiencsini egyezmény megkötése Kína és Japán között: japán befolyás biztosítása Koreában. 1894-1895. Japán-kínai háború: Dél-Mandzsúria japán erők ellenőrzése alá került. 1895. Békekötés Shimonosekiben: Korea teljes függetlenségének elismerése Kína részéről, Tajvan és a Pescadores-szigetek japán fennhatóság alá kerülése + 200 millió tael hadisarc fizetése Japánnak (Vejhajvej japán megszállása).

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Japán IV. Japán hadsereg átfogó fejlesztése (1895-ben elfogadott fegyverkezési program). Egyenlőtlen szerződések részleges felülvizsgálatának és a külföldiek területenkívüliségének felszámolása: japán vámautonómia legmagasabb korlátozásainak eltörlése 1889-ben, majd 1911-ben egyenlőtlen szerződések teljes felszámolása. Japán: önálló tőkés fejlődés + XX. század elején nagyhatalmak közé emelkedett. XX. század eleje: angol-japán közeledés Oroszország meggyengítése érdekében.

III. Távol-Kelet a XIX. század végén és a XX. század elején: Japán V. 1902. január 30. Angol-japán szövetség megkötése. 1904. Japán támadás Port Arthur ellen, majd japán győzelem az oroszok felett. 1905. portsmouth-i béke megkötése: Korea, Port Arthur, a kelet-kínai vasút déli ága és Dél-Szahalin feletti protektorátus a japánoké lett. 1905. Japán-angol szerződés, majd 1907-ben szerződés az oroszokkal a kínai befolyási övezetek felosztásáról. 1910 és 1912. Japán és Oroszország közötti szövetségkötés.

IV. Felhasznált irodalom Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 818-821, pp. 887-891, pp. 950-955. Térképjegyzék: Történelem Klub. In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!