Nem könnyű szeretni

Hanna és Noel az erdőt védelmező tündérek lettek, ahogyan gyermekeik, Emma és Manuel is.

Manu nagyon szorgalmas fiú volt és már egészen fiatalon hatalmas feladatokat kapott szüleitől. Ő segített tavasszal a fák rügyeinek kipattanni, a kis virágoknak a vastag földet megrepeszteni. Emmának, aki imádott festeni, jóságos, védelmező testvére volt.

Mikor felnőtt, Emma ezernél is több színt tudott keverni tündérporából, így az erdő, csodaszép színekben pompázott.

Örültek, a látogatóknak, az erdőben sétáló embereknek, játszadozó, kacarászó gyermekeknek. Manu mindig jelen volt, s védelmezte őket.

Egyik éjjel, koboldok, akiket már mindenhonnan elkergettek, beköltöztek a Tündér erdőbe. Csörtettek, hangoskodtak, riogatták az erdő látogatóit és lakóit.

A tündérek azon tanakodtak, mitévők legyenek A tündérek azon tanakodtak, mitévők legyenek. Manu dühös volt és szerette volna, kiűzni a koboldokat az erdőből. Hanna tudta, hogy ez csak fél megoldás, mert akkor egy másik erdőt választanak és ártani fognak az ott élőknek.

- Olyan megoldást kell találnunk, ami végleges, vagyis mindenkinek jó - Olyan megoldást kell találnunk, ami végleges, vagyis mindenkinek jó. És ez csakis szeretettel lehet megtalálni. - mondta.

Manu magába nézett, de csak dühöt érzet Manu magába nézett, de csak dühöt érzet. - Olyan nehéz őket szeretni - mondta. Hanna leült Manu mellé, s így szólt: Nem nehéz szeretned, hiszen a szeretet benned van. Emlékezz, mit érzel, mikor segítesz a rügyeknek, mikor, meglátod a játszadozó gyermekeket! Érzed, mennyi szeretet van benned Manolito? - A szeretet számára mindenki ártatlan és megérdemli, a kíméletet, a gondoskodást, a megbocsátást. Erre mindig emlékezz, különben a harag és félelem állandó lakója lesz a szívednek.

Manu ismét érezte a boldogságot, ami megtöltötte a szívét és eszébe jutott, hogy minden új jövevénynek, vendégnek és újszülöttnek ünnepséget szokás rendezni. Hát miért ne rendezhetnének most ünnepséget az „új lakók” számára is?

Emma boldog volt, hogy testvére ilyen csodás ötlettel állt elő és szívesen segített a készülődésben. Az erdő meseszép lett, s a koboldok, akiket odavonzott a kíváncsiság, no meg a friss gyümölcs illat, hamarosan mind megérkeztek.

Azonnal neki láttak a falatozásnak, kivéve Timont, aki szemrehányóan figyelte társai árulását. Emma neki is vitt egy kis tálka gyümölcsöt és kérte, hogy tartson velük, érezze otthon magát.

De Timon hajthatatlan volt. - Nekem nincs otthonom. - förmedt Emmára De Timon hajthatatlan volt. - Nekem nincs otthonom! - förmedt Emmára. A mi otthonunkat kiirtották az emberek! - Hát ezért haragudtatok meg az emberekre és ezért riogatjátok őket? - kérdezte Emma együttérzőn. - Kivágták a fáinkat eltúrták az otthonunkat, miért szeretnénk őket? - méltatlankodott Timon.

Emma elmondta, hogy az ő szülei Hanna és Noel, valaha emberek voltak Emma elmondta, hogy az ő szülei Hanna és Noel, valaha emberek voltak. Noel édesapja pedig erdész, de mióta fia tündér lett, már nem vágja ki a fákat, s nem engedi a vadászatot sem. - Timon - mondta-, nem minden ember gonosz és te azokon állsz bosszút, akik nem tehetnek a te fájdalmadról.

Timon szörnyen szégyellte magát és belátta, hogy Emmának igaza van Timon szörnyen szégyellte magát és belátta, hogy Emmának igaza van. A fájdalma másokban is kárt tett és még jobban megmérgezte a lelkét. Emma szeretettel átölelte Timont - Bocsáss meg - súgta. Timon a könnyeivel küszködött - Mihez kezdjek ezután, mi lesz a társaimmal? - kérdezte.

- Nyugodj meg kedvesem, kitalálunk valamit - válaszolt Emma.

Még aznap este megszületett a döntés Még aznap este megszületett a döntés. Timon és a többi kobold, ott marad a Tündér erdőben és ők lesznek a kövek és patakok védelmezői. Timon nagyon boldog volt. Bár egy rövid időre megérintette a lelkét a bánat és a szomorúság, de jóságosnak, széplelkűnek született, így, egy barát szeretete képes volt meggyógyítani a szívét.

Szertettel V.