Jaltai konferencia Molnár Kinga (12.B)

1945. február 4-e és 11-e között Jaltában,utoljára találkozott a három nagy államférfi: Roosevelt,Churchill és Sztálin. Roosevelt és Sztálin között meleg, szívélyes viszony alakult ki, Churchill nagy bosszúságára. Itt komolyak voltak a megállapodások és sikeres az együttműködés.

Miről állapodtak meg? Sztálin elfogadta Roosevelt Egyesült Nemzetek-tervét és Churchillnek azt a javaslatát, hogy Franciaország kapjon egy megszállási övezetet Németországban. Churchill és Roosevelt elfogadta a Lengyelországra vonatkozó szovjet elképzeléseket, bár a nyugati határ helyét nem. Az amerikai elnök beleegyezett, hogy a Szovjetunió természetbeni jóvátételt kapjon Németországtól, bár abban nem állapodtak meg, hogy mennyit. Sztálin megígérte, hogy három hónappal az európai háború befejezése után a Szovjetunió belép a távol-keleti háborúba. Sztálin - elismeri Csang Kaj-seket, és nem áll szándékában elősegíteni a kínai kommunisták győzelmét.

Az amerikai külügyminiszter ezt írta: "A Szovjetunió nagyobb engedményeket tett Jaltában az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, mint ők a szovjeteknek." Harry Hopkins, Roosevelt bizalmas tanácsadója még jobban lelkesedett: "Valóban szívből hittük, hogy ez annak az új napnak a hajnala, amiért mindannyian imádkoztunk. Az oroszok már bizonyságát adták, hogy ésszerűek és előrelátóak tudnak lenni, és sem az elnök, sem más közülünk egy szemernyit sem kételkedett abban, hogy együtt tudunk élni velük, békében meg tudunk lenni velük egészen az elképzelhető legtávolabbi jövőig.„ Churchill vélekedett így: „Határozottan úgy érzem, az oroszok nagyon szeretnének békésen együttműködni a két angolszász demokráciával, és Sztálin miniszterelnök nagy képességű ember, akiben teljes mértékben megbízom.”

Hatásai A nyugati nagyhatalmak azt képzelték, hogy a Szovjetunió legyőzi helyettük a németeket, aztán szépen visszahúzódik határai mögé. Ahogy a német hatalom megsemmisült Kelet-Európában, a Szovjetunió kitöltötte a hatalmi űrt. Az angolok és az amerikaiak megtették a maguk óvintézkedéseit a kommunisták ellen Olaszországban és Franciaországban. Tekintettel a lengyel-szovjet kapcsolatok addigi múltjára, elképzelhetetlen volt, hogy bármiféle szabad választás eredménye egy szovjetbarát lengyel kormány legyen. 1945 februárjában a nyugati szövetségesek még mindig arra számítottak, hogy súlyos, véres harcokat kell vívniuk a németekkel. Később, amikor váratlanul könnyűnek bizonyult a győzelem, az angolok és az amerikaiak megbánták, hogy egyenlő félként bántak a Szovjetunióval. A szövetségesi együttműködés nem a jaltai megállapodások miatt bomlott föl, hanem azért, mert az angolok és az amerikaiak megtagadták őket.

Köszönöm a figyelmet!