Elbeszélés és identitás László János MTA Pszichológiai Kutatóintézete PTE BTK Pszichológiai Intézet

Az elbeszélés életünkben mindenütt jelen van A történetet hordozhatja az artikulált, szóbeli vagy írott nyelv, a rögzített vagy mozgó kép, a gesztus, s végül mindezeknek a rendezett együttese; a az elbeszélés ott van a mítoszban, a legendában, a fabulában, a mesében, a novellában, az eposzban, a történetben a tragédiában, a drámában, a komédiában, a pantomimban, a táblaképen, az üveg-ablakokon, a filmben, a képregényben, az apró-hirdetésben, a mindennapi kommunikációban (Barthes, 1977, 79.)

Mi a történet? Állapotváltozás: minimálisan három elem „Szép idő volt. Jött egy hidegfront. Elromlott az idő.” Célirányos cselekvés „Szerettem volna jól megebédelni. Bementem egy étterembe. Ízlett az ebéd.” Értékelt végpont

Az elbeszélés tulajdonságai Referencialitás Narratív okság Idői strukturáltság Elbeszélő perspektíva Műfajok

Referencialitás Saját magán kívüli események halmazára utal Fikció és valóság Valóságkonstrukció: korrupció történetek Narratív igazság és történeti igazság: a pszichoanalízis példája A történelem, mint narratívum

annales, krónika, történelem 709 kemény tél. Gottfried gróf meghalt. 710 Nehéz év. Elégtelen termés. 711 712 Árvíz mindenütt 713 714 Pippin, a palota ura meghalt. 715 716 717 718 Károly nagy rombolással elpusztította a szászokat Monumenta Germaniae Historica, Szent Gál annales

Krónika: Az események kronologikus leírása Van központi alanya (pl. Gesta Hungarorum: magyarok) Van földrajzi és társadalmi központja Van időrendi kapcsolat

Történelem Szándékok és értékelt végpontok Legalább kétféle elbeszélhetőség „Kiegészítjük az annales kemény adatait, krónikákká alakítjuk azokat, majd végül történelemmé… Azt a lélektani és kulturális valóságot teremtjük meg ezáltal, amelyben a történelem résztvevői ténylegesen élnek.” (Bruner, 2001)

Narratív okság Természettudományos okság: univerzális igazságra törekszik: Nulla Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet Megfagy a víz Narratív okság: életszerűségre, hitelességre tör Meghal a király Meghal a királynő Az emberi cselekvéseket vélekedések, vágyak, elméletek, értékek, azaz intencionális állapotok motiválják

Idői strukturáltság Az idő jelentőségét az események jelentése adja meg Az idő tagolása az elbeszélés révén történik Feszültség történet „az inas mérget tett a pohárba” „az inas bevitte az italt a grófnak” „a gróf felhajtotta a poharat” „a gróf holtan esett össze” Meglepetés történet

Műfajok Kulturálisan specializált módjai az emberi ügyekről való gondolkodásnak és kommunikációnak Eposz: Iliász és Zalán futása Műfaji archetípusok (Fry, 1998) Négy évszak Tavasz: komédia Nyár: románc Ősz: tragédia Tél: irónia és szatíra Cselekmény archetípusok: csata, utazás, szenvedés, stb.

Narratív perspektíva A perspektíva síkjai: Értékelő-ideológiai sík: a szereplő értékelése az ábrázolt világról Téri-idő sík: az elbeszélő lehorgonyzása az eseményekhez képest. Én elbeszéléseknél: visszatekintő, újraátélő és átélő Frazeológiai sík: mondatszerkesztés és nyelvhasználat, például megszólítás jelzi, hogy kinek a nézőpontja van érvényben Pszichológiai sík: belső, mentális állapotok félt, úgy tűnt, hogy fél, reszketett a keze

Az elbeszélés univerzalitása Nincs olyan emberi élmény, amit elbeszélő formában ne lehetne kifejezni Az ember pszichológiája a történetekből kibontható Az elbeszélés két síkja: Cselekvéses sík Tudatosság síkja Az élettapasztalatok integrálása, koherencia A történet értelmet, jelentést ad az értelmetlen részleteknek A gyermek fejlődésében gondolat, érzelem és cselekvés elkülönítése, majd újra integrálása

A mese funkcióinak pszichoanalitikus értelmezése A mese formát ad az egyén tudattalan vágyainak és szorongásainak, ezáltal elősegíti az én fejlődését és integrációját. Piroska és a farkas

Identitás én-azonosság: az én teljesen hasonló, azonos valamivel. A latin idem szóból származik ön-azonosság: az én a változó időben és térben ugyanaz. A latin ipse szónak felel meg a két azonosság között ellentmondás van esszencialista én-felfogásokkal szemben az én narratív felfogása: az elbeszélő és a szereplő azonossága, az én folyamatos újraszerkesztése

Pszichológiai identitáselméletek Szociális identitás Csoportokkal, kategóriákkal való azonosulás Tulajdonságaik, értékeik átvétele Az én értékének, pozitivitásának érzése Saját csoport és idegen csoport Vonatkoztatási csoport

Az én kategoriális reprezentációja (Greenwald és mts. 2001 nyomán)

Személyes identitás Az én folytonossága, egysége Erik Erikson pszichoszociális identitáselmélete Az élettörténet, mint a folytonosság és egység megteremtője Az élettörténeti elbeszélés, mint az identitás pszichológiai tartalmainak kifejezője (McAdams)

Az élettörténet és identitás kapcsolatának fejlődési szempontú vizsgálata Korai én-fejlődés során az anya-gyerek kapcsolatban megjelenő, az elbeszélés struktúrájának megfelelő mintázatok A beszéd megjelenésekor a narratív én kialakulása A kiságy-monológ, mint az önreflexió gyakorlásának terepe A történet-fogalom megjelenése Az élettörténet (önéletrajz) tanítása

Az élettörténet és identitás kapcsolatának szociális szempontú vizsgálata Élettörténeti minták (Gergen és Gergen, 2001)

Az élettörténet és identitás kapcsolatának diagnosztikus szempontú vizsgálata Az elbeszélő funkció tulajdonságai mentén végzett elemzések: narratív pszichológiai tartalom elemzés Elbeszélői perspektíva

Csoport identitás és csoport történet A személyes és szociális identitás összekapcsolódása a csoporttörténetben Nyelvi-kulturális, etnikai és nemzeti identitás Nemzeti identitás és elbeszélés: történelem és irodalom

Történelem-történetek A „vesztettünk, de győztünk” narratív séma hiánya

A nemzeti identitás áthagyományozása a történelmi regényben: Gárdonyi Géza: Egri csillagok