Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

I. A fogyasztóvédelmi politika alapjai A piaci szereplők: a fogyasztó – termelő/kereskedő közötti egyensúlyt kívánja biztosítani. A fogyasztóvédelem a belső piac működésének hatékony eszköze. A fogyasztóvédelem jellegét tekintve multifunkcionális politika. Önmagában is komplex politika. A fogyasztóvédelmi politika legfontosabb eszközei: a jogharmonizáció és a fogyasztói programok (cselekvési tervek).

II. A fogyasztóvédelem tartalmi jegyei, a közös politika kialakulása I. A fogyasztóvédelem a fogyasztói preferenciáknak jogi eszközökkel történő érvényre juttatása. Céljai: a fogyasztói magatartás alakítása – a tájékoztatás, az oktatás a közvetlen és közvetett kommunikáció segítségével. A fogyasztóvédelmi politika a fogyasztóvédelem társadalmasítása mellett kialakítja az igényérvényesítés intézményrendszerét, igénybe veszi a civil szféra, a társadalmi szervezetek segítségét. A fogyasztóvédelem egyaránt tartalmaz magánjogi és közjogi elemeket.

II. A fogyasztóvédelem tartalmi jegyei, a közös politika kialakulása II. 1972. Párizsi csúcsértekezlet: a tagállamok vezetői először foglalkoztak a fogyasztói politika kérdéseivel. 1973-ban felállítottak egy tanácsadó bizottságot (Fogyasztói Tanács). Az Unió fogyasztóvédelmi rendszere a tagállamok fogyasztóvédelmi jogainak harmonizációjaként jött létre. Az első cselekvési programot (1975-1980) a Tanács döntése értelmében a Bizottság 1975-ben fogadta el. A Fogyasztói jogok Közös Piaci Chartája öt alapjogot határozott meg.

II. A fogyasztóvédelem tartalmi jegyei, a közös politika kialakulása III. A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelméről szóló szabályok szerint meg kell határozni az áruk biztonságának követelményeit. A fogyasztók gazdasági (vagyoni) védelme: A kárigény érvényesítéséhez (jogorvoslathoz) való jog: Az információhoz és az oktatáshoz való jog: A képviselethez való jog:

III. Új elemek a fogyasztóvédelmi politikában I. Az első fogyasztóvédelmi program publikálása után elindult a jogalkotás és a jogharmonizáció. A második program (1981-1985) a fogyasztóvédelmi politika megerősítését célozta. Az általános akcióprogram kiegészült a szolgáltatások területén megvalósítandó fogyasztóvédelemmel. A harmadik program (1985-1990) a belső piac kialakításával összefüggésben jelölte ki a prioritásokat. Egységes Európai Okmány: hangsúlyosabbá vált a fogyasztói érdekvédelem és szemléletváltás következett be a jogalkotás területén.

III. Új elemek a fogyasztóvédelmi politikában II. Az EEO a belső piaci jogharmonizáció szabályai közé emelte a fogyasztók érdekeinek védelmét, és a korábbi termékekre, szektorokra vonatkozó fogyasztóvédelmi jogalkotást felváltó horizontális szabályozás alkalmazását szorgalmazta. Az EEO óta a fogyasztói érdekek mérlegelése más politikák esetében is kötelező. Szemléletváltás a fogyasztóvédelemben: a kilencvenes évek elejéről a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségét hároméves programokban fogalmazták meg. Első hároméves program (1990-1992).

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése I. A Maastrichti Szerződés önálló politikaként nevesítette a fogyasztóvédelmi politikát. A Szerződés szerint az Unió feladata egyrészt a belső piac megvalósításához szükséges intézkedések meghozatala a korábbi egyhangú döntéshozatal helyett minősített többséggel. Az Unió támogatja, kiegészíti a tagállamok politikáját a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelme és a fogyasztók tájékoztatása terén. DE: ez utóbbi intézkedések nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védelmi intézkedéseket hozzanak vagy tartsanak fenn (minimum harmonizáció elve).

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése II. A második három évre szóló program (1993-1995). 1995-ben a Bizottság keretében felállították az önálló Főigazgatóságot, a programok és az irányelvek kidolgozása érdekében. A harmadik hároméves cselekvési terv (1996-1998). A csatlakozásra készülő országok számára a koppenhágai csatlakozási kritériumok mellett a társulási szerződések és az 1995-ben elfogadott Cannes-i Fehér Könyv, valamint az AGENDA 2000 jogharmonizációs kötelezettséget írt elő a fogyasztóvédelem területén.

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése III. Az Amszterdami Szerződés: az Unió alapvető célja a fogyasztói érdekek magas szinten történő biztosítása. Az Amszterdami Szerződés új alapokra helyezte a fogyasztóvédelmi politika és más politikák kapcsolatát. Az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után a közösségi fogyasztóvédelmi normákat a Tanács és a Parlament együttdöntési eljárásban, minősített többséggel fogadta el. Intézményi változás: 1999-től a Bizottság fogyasztóvédelemmel foglalkozó Főigazgatósága új nevet és szélesebb hatáskört kapott: Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság.

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése IV. Az 1999-ben indított program prioritásai között szerepelt a fogyasztói érdekérvényesítés erősítése. Kiemelt célok közé tartozott az egészségvédelem és a biztonság magas szintjének biztosítása. A 2002-ben elfogadott „Fogyasztóvédelmi politikai stratégia” (2002-2006): A stratégia céljai és megvalósításának eszközei sokszínűek a jogszabályok harmonizációja mellett.

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése IV. Az 1999-ben indított program prioritásai között szerepelt a fogyasztói érdekérvényesítés erősítése. Kiemelt célok közé tartozott az egészségvédelem és a biztonság magas szintjének biztosítása. A 2002-ben elfogadott „Fogyasztóvédelmi politikai stratégia” (2002-2006): A stratégia céljai és megvalósításának eszközei sokszínűek a jogszabályok harmonizációja mellett.

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése IV. Az 1999-ben indított program prioritásai között szerepelt a fogyasztói érdekérvényesítés erősítése. Kiemelt célok közé tartozott az egészségvédelem és a biztonság magas szintjének biztosítása. A 2002-ben elfogadott „Fogyasztóvédelmi politikai stratégia” (2002-2006): A stratégia céljai és megvalósításának eszközei sokszínűek a jogszabályok harmonizációja mellett.

IV. A fogyasztóvédelmi politika intézményesítése, megerősítése V. A 2007-2015 közötti időszakra kidolgozott közösségi fogyasztóvédelmi stratégia az európai fogyasztók pozíciójának erősítését, jólétének növelését és a fogyasztók hatékony védelmét helyezte a középpontba. A fogyasztók pozíciója erősítésének főbb elemei: pontos információ, választási lehetőségek, transzparencia, bizalom. A fogyasztók hatékony védelmére mindenekelőtt súlyos kockázatok, fenyegetések esetében, olyan helyzetben van szükség, amikor a fogyasztó egyenként igényét nem tudná érvényesíteni.

V. A fogyasztóvédelmi jogszabályi keretei A közös fogyasztóvédelmi politika jogszabályi keretét az alapszerződések (elsődleges jogforrások) és az arra épülő másodlagos joganyag képezi. A Lisszaboni Szerződés a politikát változatlanul megosztott hatáskörű politikaként kezeli. A szabályozás a szubszidiaritás elvére épül. A politika megvalósításának legfontosabb eszköze a jogharmonizáció, néhány területen a jogegyesítés. Vertikális irányelvek: Horizontális irányelvek:

VI. A fogyasztóvédelmi politikát szolgáló intézmények I. Több pilléren nyugvó intézményrendszer (uniós és tagállami szinten működő intézmények). Legfontosabb szervezetek a következők: az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság, az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoport, az Általános Termékbiztonsági Tanács, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság. Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság. Három területet felügyel: az élelmiszer-biztonságot, a közegészségügyet és a fogyasztóvédelmet.

VI. A fogyasztóvédelmi politikát szolgáló intézmények II. Az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoport. A Bizottság a tanácsadó csoport véleményét valamennyi fogyasztókat érintő kérdésben meghallgatja. Tájékoztatási kötelezettség a tagállamok fogyasztóvédelmi politikájának fejlődéséről + informálja a tagállamok fogyasztóvédelmi szervezeteit. A BEUC az Európai Fogyasztók Szervezete (1962) fontos lobbiszervezet. Az ANEC (1995) európai szintű fogyasztóvédelmi szervezet, meghatározó szerep a szabványosítás terén.

VI. A fogyasztóvédelmi politikát szolgáló intézmények III. Az Általános Termékbiztonsági Bizottság: A RAPEX (Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer): Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2002-ben kezdte meg működését (a Parlament és a Tanács 1978/2002/EK rendelete alapján). Székhelye: Párma. A Hatóság feladata, hogy független testületként tudományos tanácsokat adjon az Unió döntéshozóinak minden élelmiszer- biztonságot érintő kérdésekben + fogyasztók tájékoztatása az élelmiszer-biztonságot veszélyeztető fejlemények esetén (sürgősségi riasztórendszer működtetése).

Irodalom - Káldy Zoltánné (szerk.): Integrálódó Európa II. Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. - Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja. Az Unió Lisszabon után, hvgorac, Budapest 2010.