Tóth Krisztina Világadapter 2016.

sokat rágódom a múlton halogatok jól tudom beosztani az időmet néha megállítanám az időt nincs magamra időm néha nagyon lassan telik az idő rohan az idő semmire sincs időm másoknak nincs rám idejük a jövőben élek Szorongok a jövőtől visszamennék a múltba szeretnék idősebb lenni pótcselekvéssel telik az időm hasznosan töltöm az időmet kreatívan töltöm az időmet

pontos vagyok sokat késem nem bírom a pontatlanságot nem tudom a határidőket tartani segítenek engem a határidők jól tudom magammal tölteni az időt fontos számomra a minőségi idő szeretek emlékezni szeretek a jövőn töprengeni a számomra fontos dolgokra van időm

1. Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
​      Béborúlt az élet vidám álorcája! 2. S a csók tüzében összeolvad lelkünk, ​Mint hajnaltól a nappal és az éj,
 ​S eltűn előlem a világ,
​ Eltűn előlem az idő,
 ​S minden rejtélyes üdvességeit
​ Árasztja rám az örökkévalóság –

3. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
​ S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
 ​Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
​      Mint a kis nefelejcs, enyész. 4. Herceg, ne gondolj napra, évre,
​ hol vannak ők, ne kérdje szó;
​ felel a refrén, visszakérdve:
​ de hol van a tavalyi hó?!

5. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál 
​ Emlékeimből lassan, elfakult 
​ Arcképed a szívemben, elmosódott 
​ A vállaidnak íve, elsuhant 
​ A hangod és én nem mentem utánad 
​ Az élet egyre mélyebb erdejében.  6. Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek!
​ Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
​ tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
 ​hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot 
 ​ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

7. Igézve álltam, soká, csöndesen,
 ​És percek mentek, ezredévek jöttek -
 ​Egyszerre csak megfogtad a kezem,
 ​S alélt pilláim lassan felvetődtek,
 ​És éreztem: szivembe visszatér
​ És zuhogó, mély zenével ered meg,
​ Mint zsibbadt erek útjain a vér,
​ A földi érzés: mennyire szeretlek!

8. merengj a messze multba visszaríván,
 ​melynek emléke édesen gyötör,
 ​elmúlt korodba, mely miként a bűvös ​lámpának képe van is már, de nincs is,
 ​melynek emléke sohse lehet hűvös,
​ melynek emléke teher is, de kincs is:
​ ott emlékektől terhes fejedet
​ a márványföldnek elcsüggesztheted:
​ csupa szépség közt és gyönyörben járván
 ​mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
​ ez a sok szépség mind mire való?

Salvador Dali

„Vágyni kezdtem távoli időmbe, odaátra, ahol majd lesz saját állóórám, amelynek a mutatóihoz nem nyúlhat senki más. „ „Szüleimnek karórájuk volt, idejük soha.”

turista vándor utazó csavargó (ott)hontalan hajléktalan migráns

harag csalódás hiány szerelem otthontalanság biztonság család elengedés szenvedély magány útkeresés jövő barátság

Tulajdonképpen neked köszönhetem, hogy profi turista lettem az életemben, átkelek évből évbe, sohasem elfelejtve, hogy egyszer mindenhonnan haza kell menni. Addig is egy jó térképpel elboldogulok, eljutok bárhová, álmatlan éjszakákon emlékek zsúfolt sikátoraiban bolyongok, eszembe jut egy régi élet kontinense ahol egy elsüllyedt fürdőszobában, mint öreg, sértett punk, fehér hajába száradt krémmel a csempének fordulva ácsorog a hülye elektromos fogkeféd.

A turista képe pozitív a szövegben. A turista mindenütt otthon van. A turista sehol sincs otthon. A beszélő szívesen megváltoztatná múltját. A beszélő/lírai én megérti, hogy miért történt vele az, ami. A lírai ént megváltoztatja ez a szerelem.

„Dupla ágy volt, de a párnára csak egy cukrot tettek.” „Egy kínai bolt polcai között eltöltöttem egy órát. Az árus gyanakodva figyelt a pénztárgép mögül.” „A kávégépen rossz gombot nyomogattam, hátrahőköltem, kicsapott a gőz,” „Vettem egy pénztárcát, és a régit, amit te ismertél még, a szálloda melletti parkolóban egy konténerbe dobtam.”

„Semmire sem emlékszem Mariborból, amire emlékeznem kellene. Amit tudok, csak másoktól tudom:”

A beszélő krízisben van. A lírai én nem képes irányítani saját életét. Istenen múlik, hogy a beszélő megtalálja-e lelki békéjét. A lírai én búcsúzik. A lelki béke többféle értelemben szerepel a versben. A szövegből kiderül, hogy a XXI. században íródott.

betegség üres hűtő konfliktus a kortársakkal konfliktus a szülőkkel túlnépesedés konfliktus a szerelmeddel szerelmi csalódás pénzhiány rossz menza visszautasítás mobilnet hiánya globális felmelegedés sikertelenség a sportban negatív visszajelzések diszkrimináció cyberbullying kudarcok tanulmányokban elmaradt program rossz idő biodiverzitás csökkenése

Az anyaság és a karrier összeegyeztethető. A házimunkák közül bármelyiket végezheti bármelyik nem. A család fontosabb, mint a karrier. Gyerek nélkül is lehet teljes az ember élete. Vannak olyan szakmák, melyek nem valók nőknek. A művészet, költészet csak hobbi lehet. A hivatásszerű munka fontosabb, mint sok pénzt keresni. A férfiaknak könnyebb boldogulni a XXI. század Magyarországán. Vannak eldönthetetlen belső dilemmák.

„Álltam, mint aki most az egyszer megúszta,” „Az élet nem jön rendbe, mert olyan, mint a csöpögő csap,” „Gyerekkoromban / aszfaltkrétával írtam az útra.” „Soha nincs csend.” „Titkos életem visszhangos, üres szoba a fejben,” „Nem tudom, hogy én neked ki voltam,” „Szerelmünk légszomj volt.” „Tar ágak koszorúerében / dalol a nap az őszi égen,” „Beszélek hozzá, másfelé néz.” „Jönnek a szomszédok, volt barátok.” „Hazudsz nekem, mondta halkan egy lánynak,” „Hogy ne maradjon semmi nyom, jel.”