János evangélista tanúsága Jézusról: János evangéliumának „Prológusa” (Jn 1, 1-18).
a. Az „Ige” kifejezés. János evangélista Jézus Krisztusról mint az „Igéről” ír: - a görög szövegben a Logosz szó szerepel. János a görög filozófiából veszi át ezt a kifejezést: - a logosz a görög filozófiában jelenti az értelmet, a világnak mértéket szabó értelmes rendet és a tudományt, illetve az értelmes beszédet vagy szót, stb. (ebben az esetben a legjobb fordítás a „szó”).
b. Az „örök Ige” (Jn 1, 1-5.). János leírása szerint a Logosz: - már a kezdetekben is volt, vagyis nem teremtmény, hanem osztozik Isten örökkévalóságában, - Isten teremtő művének társalkotója, Isten teremtő tevékenységének közvetítője, - ő az élet alapja is, - ő lehetne az emberek sötétségét megvilágító fény = az emberek tudatlanságát eloszlató tudás.
c. A „megtestesült Ige” (Jn 1, 6-15.). A tudatlanságot eloszlatni képes isteni fény belépett a teremtett világba az emberek közé: az emberek elutasították őt (ld. Jézus kereszthalála). Az evangélista arról beszél, hogy az Ige meglepő „hatalmat” ad azoknak, akik elfogadják: az Isten gyermekeivé válhatnak. A megtestesült Ige dicsősége abból fakad, hogy ő az „Isten egyszülötte”, az „Atya egyszülött Fia”.
d. Az „üdvözítő Ige” (Jn 1, 16-18.). Az Ige által részt kapunk Isten tökéletességéből: az Ige folytatja, de fölül is múlja, teljessé teszi azt a kinyilatkoztatást, amit Isten Mózes által adott. Az Ige magát Istent nyilatkoztatja ki: a „testté lett Igében” (vagyis Jézus Krisztus „testében”) mi is megláthatjuk az Istent.