1 A területi egyenlőtlenségek szerepe a monetáris politikában Zsibók Zsuzsanna MTA RKK DTI Fiatal Regionalisták VIII. Országos Konferenciája Győr, október

2 Szakirodalmi kapcsolódások Optimális valutaövezetek elmélete Monetáris politikai reakciófüggvények Az infláció területi különbségei egy valutaövezetben

3 Optimális valutaövezetek elmélete (Optimum Currency Area) Valutaövezetnek nevezzük azt a térséget, amely egy közös valutát használ, vagy több valutát, de azoknak az árfolyamait végérvényesen rögzítik → a közös valuta árfolyama a valutaövezeten kívüli valutákkal szemben egységesen változik → a tagállamok elveszítik önálló monetáris politikájukat OCA-irodalom (Mundell, 1961): azokat a feltételeket vizsgálja, amelyek teljesülése esetén érdemes az országok egy csoportjának egy valutaövezetet létrehozni Probléma: aszimmetrikus sokkhatások

4 OCA-feltételek a munkaerő, a tőke és más termelési tényezők mobilitása a pénzügyi piacok integráltsága az árak és a bérek rugalmassága gazdasági nyitottság a termelés és a fogyasztás diverzifikált szerkezete hasonló inflációs ráták fiskális integráció politikai integráció → Teljesülésük esetén csökken az aszimmetrikus sokkhatások valószínűsége és intenzitása, illetve az alkalmazkodás gyorsabban megy végbe.

5 A monetáris politikai döntéshozatal keretei az eurózónában Elsődleges cél: árstabilitás –értékelése: fogyasztói árak harmonizált indexe (HICP) által, ami a nemzeti szintű HICP-k súlyozott átlaga –számszerűen: az eurózóna szintű HICP legyen 2% alatt, de ahhoz közel További cél: az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a monetáris politika támogatja a Közösségen belüli általános gazdaságpolitikát Legfontosabb eszköz: rövid lejáratú pénzpiaci kamatlábak befolyásolása

6 A monetáris politikai döntéshozatal empirikus vizsgálata: a reakciófüggvény Taylor (1993) felismerte, hogy a FED által megállapított irányadó kamatlábak jól leírhatók a következő egyenlettel: átalakítva: módosított Taylor-szabály:

7 A területi egyenlőtlenségek szerepe A monetáris politika az árstabilitást a valutaövezet egészének a szintjén értékeli A nemzeti szintű inflációs ráták tartósan és jelentősen eltávolodhatnak a 2%-os céltól A tagállamok konjunktúraciklusai sincsenek összhangban

8 A harmonizált fogyasztói árindex területi különbségei

9 A kibocsátási rés területi különbségei

10 A területi egyenlőtlenségek által felvetett kérdések Hatékony-e a monetáris politikai célkitűzések elérése tekintetében az, ha az EKB csak az aggregált, eurózóna szintű mutatókat vizsgálja? Okoz-e jóléti veszteségeket az európai valutaövezetben a területi heterogenitás? A valutaövezet egészének az érdekei megegyeznek-e a tagállamok érdekeinek valamilyen súlyozott vagy súlyozatlan átlagával? Melyek azok a tagállamok, amelyek számára megfelelő, és melyek azok, amelyek számára kevésbé megfelelő a monetáris politika irányultsága? Van-e egyáltalán olyan tagállam, amely számára a döntések megfelelőek? Mennyiben különbözne egy tagállam számára az irányadó kamatláb, hogyha nem lenne tagja a valutaövezetnek, és saját maga hozná meg a monetáris politikai döntéseket?

11 A területi egyenlőtlenségek jellege Különbözik a tagállamok konjunkturális helyzete és az ebből eredő igénye a monetáris politika irányultságával szemben Különbözik a monetáris politikai döntéseknek a hatása (transzmisszió) az időbeli lefutását és a mértékét tekintve Különböznek a preferenciáik a kibocsátás és az infláció stabilizálása és a kamatsimítás tekintetében

12 A területi egyenlőtlenségek következményei A közös monetáris politika egyes tagországok számára túl laza, mások számára túl szigorú Az inflációs különbségek miatt az egyes országokban más-más reálkamatok lesznek – a területi egyenlőtlenségeket tovább erősítheti A reálárfolyam is különbözik – kiegyensúlyozó mechanizmus Jelentős inflációs különbségek esetén a közös monetáris politika egyes országokban deflációs folyamatokat indíthat el

13 A közös monetáris politika és a tagállamok igényei Az eurózóna számára optimális kamatszint: A j-edik tagállam számára optimális kamatszint: Az egyedi inflációs és kibocsátási adatok behelyettesítésével számszerűsíthetők az optimális kamatszintek különbségei.

14 Az optimális kamatszintek eltérése

15 Regionális torzítás a döntéshozatali rendszerben Az EKB döntéshozó testülete: –6 tagú végrehajtó testület (összeurópai érdekek) –17 további tag a nemzeti jegybankok képviseletében (nemzeti érdekek???) A kamatdöntések egyszerű többségi szavazás alapján történnek Aksoy-DeGrauwe-Dewachter (2002) három döntéshozatali módszert hasonlított össze: –csak eurózóna szintű érdekek érvényesülnek a kamatdöntésekben –a kamatszint a nemzeti érdekek súlyozott átlagaként alakul ki –a kamatdöntésekben az eurózóna szintű és a nemzeti érdekeknek egy kombinációja jelenik meg

16 A piaci (ár-) merevségek szerepe Az eurózóna szintű aggregátumok kiszámításakor a tagállamok egymáshoz viszonyított súlyát a méretük határozza meg Benigno (2004): hatékonyabb lehet a monetáris politika, ha a súlyozás alapja a piacok rugalmassága: a nagyobb ármerevséggel jellemezhető térségeket (szektorokat) nagyobb súllyal veszi figyelembe –előnye: a döntések jobban megfelelnek a lassabban reagáló térségek igényeinek, így az alkalmazkodás költségei kisebbek lesznek –hátránya (ECB, 2005): a gyakorlatban nem valósítható meg, mert nehezen kommunikálható, a nominális merevségek nehezen becsülhetők és az eljárás torzítja az alkalmazkodási folyamatokat

17 A nemzeti információk szerepe Az aggregált folyamatok és a helyi hatások továbbgyűrűzésének megértésében fontos szerepe van a dezaggregált (területi, ágazati) adatoknak Az egyedi sokkhatások helyi, ágazati forrásának megismerésével a kezelés is hatékonyabb A monetáris politika középtávú horizontja miatt lehetőség van a fokozatos helyi, ágazati alkalmazkodásnak, nincs szükség az azonnali árstabilizálásra

18 Országon belüli területi egyenlőtlenségek Korábbi vizsgálatok: USA, Németország Különbségek: –a monetáris hatóság döntéshozó testülete nem regionális küldöttekből áll –a döntést megalapozó adatokat nem elemzik területi bontásban –az inflációs különbségek belső eloszlása nem stabil –egyetlen térséget sem fenyeget a tartós defláció –az eurózónában az infláció területi különbségeit többnyire a felzárkózási folyamatoknak tudják be, Mo.-on nő a központi régió és a leszakadó régiók közötti szakadék –nem jellemző, hogy a fejlettebb régiókban magasabb az infláció –kevésbé markánsan jelenik meg a régiók közötti kohézió igénye

19 Az infláció és a kibocsátás területi különbségei Magyarországon

20 Taylor-szabály Magyarországi Taylor-szabály (Hidi, 2006): Megyei adatok: –KSH árstatisztikai felírásaiból képzett inflációs ráták 2003 januárja és 2007 júniusa között –KSH által publikált bruttó hazai össztermék (éves)

21 Optimális kamatok megyei szinten

22 Kamatláb-eltérések

23 Eredmények Az átlagos kamatláb-eltérések jellemzően egy irányba mutatnak minden megyében: a tényleges kamatláb a legtöbb esetben túl magas Okai: –a Taylor-szabály 3-szor nagyobb súlyt rendel az inflációs eltérésnek a kibocsátási réshez viszonyítva –a becsült hazai jegybanki reakciófüggvények figyelmen kívül hagyják a kibocsátás stabilizálásának szempontját –a kamatdöntéseket jelentősen meghatározzák egyéb szempontok is: árfolyam-célzás, pénzpiaci egyensúly

24 Köszönöm a figyelmet!