Geológia 11. előadás

A paleozoikum ősföldrajza Paleozoikum = „óállatidő” vagy földtörténeti óidő PALEOZOIKUM ÓPALEOZOIKUM Devon Szilur Ordovicium Kambrium ÚJPALEOZOIKUM Perm Karbon 570 millió év (az Ediacarai fauna kihal, megjelenik a szilárd váz), 250 millió év (kihalás)

A kambrium ősföldrajza Gondwana egységes, Laurázsia két helyen felhasadt → két geoszinklinális rendszer Kanada és Fennoszarmácia között → Japetus-óceán v. Kaledóniai-geoszinklinális Angara és Fennoszarmácia között → Urali-óceán Gondwanat É-on a Paleotethys, K-en és D-en a Tasman-geoszinklinális, Ny-on és D-en az Andesi-geoszinklinális határolja

Az ordovícium ősföldrajza Kaledóniai-geoszinklinális (Japetus-óceán) középső ordovicium → nagyon intenzív tágulás ordovicium – szilur → flis ordovicium vége → az óceáni kéreg felemésztődik Urali-óceán erőteljes süllyedés

A szilúr ősföldrajza Kaledóniai-geoszinklinális (Japetus-óceán) → bezáródik Urali-óceán szilur vége → Kaledóniai-hegységrendszer egybekapcsolódik Laurencia és Fennoszarmácia gyűrődés Varisszkuszi-geoszinklinális (Rheic-óceán) szilur-devon határán alakult ki

A devon ősföldrajza Kaledóniai-hegységrendszer Régi Vörös Homokkő → szemiarid klíma → időszakos tavak → tüdő Ural-hegység Varisszkuszi-geoszinklinális (Rheic-óceán) erős emelkedés felnyílás

A karbon ősföldrajza Ural-hegység középső-karbon → a hegységképződés legerőteljesebb szakasza egybekapcsolódik Laurázsia Varisszkuszi-hegységrendszer → középső-karbon Új Vörös Homokkő → Gondwana Formáció, Karroo formáció kialakul Pangea

A perm ősföldrajza Törmelékes üledékképződés Lagúnák, bepárlódás → evaporitok

A paleozoikum éghajlata Kambrium eleje: feltűnően kevés mészkő → hűvös éghajlat az egész Földön Alsó kambrium vége: zátonymészkövek, melyeket szivacsszerű élőlények alkotnak → a Föld nagy részén meleg trópusi klíma Kambrium második fele: Nagy mennyiségben rakódik le só és vörös homokkő → száraz-meleg klíma Ordovícium - szilur: nincsenek glaciális üledékek, általánosan elterjedtek a korallzátonyok → meleg kiegyenlített éghjlat Devon: D-Afrikában és D-Amerikában eljegesedés Ural, Ny- és É-Európa területén só A Föld egyik legjelentősebb zátonyképző időszaka

Perm Az É-i féltekén vörös homokkő, dűnék → sivatagi környezet A D-i féltekén nagyméretű belföldi jégtakarók, az interglaciálisokban szénképződés. Az időszak végére itt is meleg, nedves éghajlat Karbon Alsó-karbon: mészkőzátonyok a 78°-ig → széles trópusi öv Felső-karbon: kőszén, nagylevelű növények, léggyökerek, hiányoznak az évgyűrűk → trópusi öv, mely az É-i féltekén száraz meleg éghajlatba, a D-in jégkorszakba vált A paleozoikum éghajlata

A növényvilág fejlődése a paleozoikumban Kambrium: adendrikum (fátlanság kora) Uralkodóak a vízinövények Ordovícium A szilur végén kilép az élet a szárazföldre, kialakulnak az ősharasztok (Psilophyton-flóra) Megjelennek a mohák 20 szárazföldi spórát írtak le!!! A moszatok felvirágzása → a zöldmoszatok alkalmazkodnak a szárazföldi életmódhoz Szilur Kezdetleges szárazföldi növények, főleg a tengerpartokon Ordovícium, szilur, devon: protodendrikum (Ősharasztok kora) Kambrium: Devon, karbon, alsó-perm: paleodendrikum (Harasztok kora, erdők ókora)

Devon Ősharasztok szárazföldi megjelenése → talajképződés

Korpafüvek Korpafűfélék Pikkelyfa (Lepidodendron)

Zsurlók (Calamites, Equisetum) m

Páfrány (Psaronius) Páfrányok, magvas páfrányok

Karbon Főleg mocsári növények

Karbon Cordaites

Az állatvilág fejlődése a paleozoikumban

Valamennyi ma élő állattörzs létezik Gerinctelen állatvilág Egysejtűek (Protozoa) → Foraminiferák (gyökérlábúak osztálya) tengeri és csökkent sósvízi állatok, mészvázat, vagy homokszemcsékből vázat építetek maguknak Foraminifera (karbon-perm). Átmérője 2mm

Szivacsok (Porifera) → zátonyépítők, középső-kambrium végén kihalt Eiffelia (szivacs) Puhatestűek (Mollusca) → kagylók az ordivíciumtól, csigák a kambriumtól

Ízeltlábúak (Arthropoda) Ritka a szervetlen váz → rákok A kambium elején tűnnek fel, 2-50 cm, a kambriumi fauna 60 %-a

Rovarok (Insecta) Az első leletek a középső devonból → szárnynélküliek. Szárnyasok a karbontól Karbon: 400 faj, 3 nagysága több, mint 30 cm. Átlag 4 cm. Leggyakoribb a csótány Szitakötő → 70 cm-es szányfesztávolság Pörgekarúak (Brachiopoda)

Tüskésbőrűek (Echinodermata) Tengeri liliom

Graptoliták (Graptolitina) Félgerinchúrosok (Hemichordata) Telepes állatok Monograptus turriculatus (Szilur)

Gerincesek (Vertebrata) fejlődése

Ordovícium: csontos pikkelyek Szilur: állkapocsnélküli halszerű vízi állatok (Ostracoderma) Testükben csontképződmények (csigolyák, bordák), testüket csontlemezek borítják

Állkapocs mozgató izmok kialakulása Az állkapocs vázrendszerének kialakulása (homológiák)

Devon: állkapcsos páncélos őshalak (Placoderma) Dinichthys

Climatius

Devon: a páncélos őshalakból porcos és csontos halak alakulnak ki Porcos halak Teljes váz porcos (csak a fogak fosszilizálódnak) Az állkapcsot szalagok rögzítik Kopoltyúfedő (még) nincs Plakoid pikkelyek „bőrfogak”

Csontos halak Csontos váz Ganoid (rombusz alakú) ill. cikloid (kör alakú) pikkelyek Tüdős halakBojtosúszós halak

Végtagok homológiái

Latimeria

Labirintusszerűen összegyűrt dentin anyagú fogszerkezet Őskétéltűek (Stegocephali) – Ichthyostega Őshüllők megjelenése (Seymouria – kétéltű)

A perm végi kihalás Kihalt a fajok %-a A növényvilágot kevésbé érintette Okok: Pangea kialakulása Regressziók Jégkorszak a déli féltekén (Glossopteris) A földi mágneses mező gyengülése

A családok számának alakulása az elmúlt 600 millió év során tengeri élőlényekre vonatkoztatva

Köszönöm a figyelmet!