Hasonló motívumok Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde és Mozart A varázsfuvola című művében Források: A varázsfuvola szövegkönyve ( Fodor Géza: A Mozart-opera világképe (mek.oszk.hu/05000/05024/html) Mohácsi Jenő: Jegyzetek Csongor és Tündéről (epa.oszk.hu/00000/00022/00614/19494.htm) Nemzetiszínháztörténeti Vetélkedő, 2016 ANDONIMA

Wolfgang Amadeus Mozart ( ) klasszicista zeneszerző és zongorista. A varázsfuvola (Die Zauberflöte) utolsó operája, egyik legnépszerűbb műve. Bemutatóját (1791. szept. 30. Bécs) még megérte, de az opera sikerét már nem: december 5-én elhunyt. Vörösmarty Mihály ( ) magyar romantikus költő, író. A Csongor és Tünde egyik legnépszerűbb műve ban írta, 1831-ben engedélyezték a kiadását, de a darab ősbemutatóját (1879) a költő már nem érte meg: november 19- én elhunyt.

A varázsfuvola különleges zenemű: egyszerre nagyopera (opera seria), vígopera és daljáték. Összetett alkotás: utalásrendszere a legalapvetőbb szimbólumokat vonultatja fel. A Csongor és Tünde sajátos dráma: drámai költemény, melyben a komoly hang mellett a komikum is jelen van, utalásrendszere alapvető filozófiai tartalmakat hordoz.

Mindkét mű mesei-mitikus elemekkel keresi a választ az emberiség örök kérdéseire – Mi a boldogság? Milyen út vezet a boldogsághoz? Az embernek meg kell küzdenie a gonosszal, próbákat kell kiállnia, hogy megszerezze a boldogságot, hogy „boldogan éljen, míg meg nem hal”. A két mű hősei mitikus utat járnak be, mely értelmezhető úgy, mint az önmegvalósítás, a világ és önmagunk megismerésének útja. Tamino az erdőben Ingmar Bergman A varázsfuvola (Trollflöjte) c. filmjében „Sík mezőben hármas út” – a választás, a döntések, a tévutak helye a Csongor és Tündében

Tamino és Pamina – Csongor és Tünde A Férfi és a Nő archetípusai, a szerelmesek, a legnemesebb emberi érzelmek megtestesítői. Szerelmük kiállja a Gonosz minden ármányát. Az égi világhoz való kötődésünket szimbolizálják. Papageno és Papagena – Balga és Ilma A szerelmesek komikus tükörképei, a hősök kísérői, segítői útjukon. A földi léthez való kötöttségünket szimbolizálják.

A legnyilvánvalóbb párhuzam a két mű között az Éj asszonyának alakja. Mozart operájában a csodálatos koloratúr szoprán hangon megszólaló Éj királynője a Gonosz megtestesítője. Ő Pamina anyja, akiben azonban nincsenek anyai érzelmek. Mindent el akar pusztítani, ami az emberi világban érték, a Jó és a Bölcsesség ellensége. Vörösmarty Éje tűnődő asszony, ő a „sötét és semmi”, monológja létértelmezés: a világ a teremtés sötétségéből a pusztulás sötétségébe tart. Dramaturgiai szerepe mindössze egy jelenetben van – monológja után Tündét elbocsátja a tündérvilágból, a halandó földi létbe. A mozarti Éj kevésbé monumentális: bosszúszomjával és intrikáival sokkal inkább Mirígy rokona. A Varázsfuvola a a berlini Komische Oper színpadán (2012) Az Éj monológja – Debreceni Csokonai Színház (2014)

A varázsfuvolaCsongor és Tünde A mesei hármas számHárom szolgálólányVándorok, ördögfiak, hármas út PróbatételekPróbák templomaMirígy cselvetései NémaságTaminónak némaságot kell fogadnia, így nem beszélhet Paminával A Hajnal birodalmában némának kell maradni, így Csongor nem beszélhet Tündével Csalódás a férfi hűségében Pamina csalódik Tamino hűségében, mert az nem beszél vele A varázskút ármánya miatt Tünde csalódik Csongor hűségében A Gonosztól szerzett mesés tárgyak, melyek segítik a hősöket útjukon Varázsfuvola, harangjáték Bocskor, ostor, palást

„Már lángol a napfény, az éj messze tűnt, A nap messze űzi a földről a bűnt!” „Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem.” A két mű zárlatát érdemes még összevetni. A két alkotás sokban hasonlít, mindkettőben az ember teljesség iránti vágya szólal meg. A záró képekben mutatott szerencsés végkifejlet, a mesei boldog vég azonban Mozart művében még a felvilágosodás optimizmusával szólal meg (a Fény legyőzi a Sötétséget), míg a romantikus Vörösmarty azt üzeni, a végtelen éjben csak a szerelem menedéke adhat boldogságot. Az biztos, hogy két remekmű született: az egyikben a zene költészete, a másikban a költészet zenéje zeng. A varázsfuvola fináléja (San Fransisco Opera, 1987 ) Az ötödik felvonás a Csongor és Tündében (Nemzeti Színház, 2015)