11. lecke A Kárpát-medence élővilága

Természeti adottságait (éghajlatát, vizeit, felszín formálódását, élővilágát) meghatározza: - földrajzi fekvése: északi mérsékelt övezet, valódi mérsékelt öve, ennek megfelelően a mérsékelt övi lombhullató erdők zó- nájában, illetve a délkeleti része a erdős puszták zónájában fekszik „ütközóná”-ban: érvényesül a nedves kontinentális, a szá- raz kontinentális éghajlati hatás de még és a medi- terrán is ezért élővilága különböző elterjedésű fajokban gazdag - medence jellege: ebből adódóan bizonyos mértékben elszige- telt, ezért sok a bennszülött faja

A Kárpát-medence önálló növény- és állatföldrajzi tájegység: Pannon Régió élővilágának időbeli változása: a jégkorban, az utolsó százezer évben - jeges korszakokban: nem borította jégtakaró a területét, tundrához hasonló lágyszárú növényzete volt - felmelegedési időszakok: tajga és lomberdő növényzet, mediterrán fajok megfelelő miroklímájú zugokban - utolsó jeges korszak utáni felmelegedés időszaka: a hegy- és dombvidékeken: lomberdők, Alföld: erdős puszta: gyepterületek erdőfoltokkal, nedvesebb részeken mocsarak, lápok, ligeterdők

- elmúlt ezer év: emberi tevékenység változtatta - erdőirtások, gyepfeltörések: legelő-, szántóföldi-, gyümölcs- és szőlőtermő területeknek alig maradt érintetlen löszgyep terület - folyószabályozás: Tisza és mellékfolyóinál 19. sz. árvízvédelmi szempontból a talajvíz szintjét jelentősen lecsökkentették, ökológiai következményei: - mentett területek csak legelőnek jók - a gyöngyvirágos tölgyesek nagy része eltűnt - nyári csapadékhiánynál a környező szántó- kon is vízhiány van, nőttek az aszálykárok - felgyorsult a szikesedés

élővilágának jellemzői: nagyon gazdag fajokban, társulásokban - sok a különféle elterjedésű faja, számos faj itt éri el elterjedésének határát - kelet felől a nyugat-szibériai fajok - északról a skandináv fajok - nyugatról az atlanti elterjedésű fajok - délről a mediterrán elterjedésűek - nagy természeti értéket képviselnek a bennszülött fajai és a maradvány fajai - bennszülött (endemikus) fajok: csak itt élnek - dolomitlen: Budai-hegység - ikrás fogasír: Zempléni-hegység - kék meztelencsiga, rákosi vipera, magyar tarsza

- maradvány (reliktum) fajok: letűnt korszakok túlélői - jégkori reliktumok: - a jeges korszakokban érkeztek hozzánk, a „hideg zugokban”, mint menedékhelyeken (refugiumokban) túlélték a számukra kedvezőt- len éghajlati változásokat, a felmelegedéseket pl. cifra kankalin: Dunántúl néhány, hűvös szurdokvölgyében tőzegáfonya: Csarodai tőzegmoha lápban - a jeges korszakok közötti felmelegedések túlélője: pl. fekete csiga, termál vizekben

- természeti értéket képviselnek az „élő kövületek” is: jelentős változások nélkül éltek túl két-háromszáz millió évet pl. korpafűfajok pl. Őrségi Nemzeti Parkban

- jelentős értéket képviselnek a kis területen megmaradt fajok (az ember tönkre tette az élőhelyeik nagy részét, a löszgyepe-ket) pl. erdélyi hérics, macskahere nyugati földikutya

12. lecke A hazai fás társulások főbb típusai

- Klímazonális társulások: Társulások típusai: - Klímazonális társulások: az éghajlati övnek megfelelő, főleg a hőmérsékleti és csapadék viszonyok alapján kialakult társulások - Extrazonális társulások: olyan klímazonális társulások, amelyek az éghajlati övön kívül helyezkednek el, a nekik megfelelő mikroklímatikus viszonyok között - Intrazonális (edafikus) társulások: kialakulásukat az éghajlati adottságokon kívül a terület vízellá- tottsága vagy az alapkőzete vagy a talaja vagy a domborzata befolyásolja

Hazai társulásaink fajtái: Szárazföldi társulások: - fástársulások (erdőtársulások) - cseres-tölgyes társulás - gyertyános-tölgyes társulás - bükkös társulás - ligeterdő társulások - homoki erdőtársulások stb. - fátlan társulások - szikes társulások - sziklagyep társulások stb. Vízi társulások: - hínár társulások - plakton társulások

Fástársulásaink az erdeinket képezik: Hazánk fástársulásai Fástársulásaink az erdeinket képezik: - napjainkban az erdővel borított az ország területének kb. 20%-a - az erdőterületek fele hasonlít az eredeti természetes erdeinkhez, a többi telepített erdő pl. akácerdő, erdei fenyves, fekete fenyves, nemesnyáras

Klímazonális erdőtársulásaink: - Cseres-tölgyes társulás: növénytársulás része - a legelterjedtebb erdei társulásunk - 250- 400 m tengerszint feletti magasságban, semleges vagy enyhén savanyú talajon alakult ki - uralkodó fái: csertölgy és a kocsánytalan tölgy - lombkoronaszintje laza, a napfény jelentős részét átengedi a cserje szintre, ezért a cserje- és a gyepszintje is fejlett - cserjéi: húsos som, fagyal, kecskerágók - lágyszárúi: baracklevelű harangvirág, pillangósvirágúak (lednek-, rekettyefajok), pázsitfüvek

- Gyertyános- tölgyes társulás: növénytársulás része - 400- 600 m tengerszint feletti magasságban - kettős lombkoronaszint a felsőt a kocsánytalan tölgy (vagy a kocsányos tölgy), az alsót a gyertyán alkotja - lombkoronaszint zártabb, mint a cseres- tölgyesnél, ezért az alsó szintekre kevesebb fény jut le - a cserje szintje gyérebb, fajai a cseres- tölgyeshez hasonlók - gyepszintje is fejletlenebb - a lombosodás előtt, a fényben gazdag kora tavasszal, a gyep- szint fajokban gazdag: keltike, salátaboglárka, szellőrózsa ezek a lágyszárú növények geofitonk (hagymás, gumós, gyöktörzses lágyszárúak)

- Bükkös: növénytársulás része - 600 m tengerszint feletti magasság felett, illetve a hegyvidékek hűvös északi lejtőin és völgyeiben, valamint a dombvidéki csapadékos területeken (pl. Zalai-dombság) alacsonyabban is - uralkodó fafajuk (gyakran kizárólagosan) a közönséges bükk - lombkoronaszint nagyon zárt, fényben szegény az erdő alja, mint a gyertyános- tölgyesnél - nincs cserjeszint, nincs (vagy gyér) gyepszint - a kora tavaszi gyepszinti aszpektusa a gyertyános- tölgyeshez hasonló - szép bükkös van a Bükk hegységben pl. az Őserdő Zalában pl. Vétyemi Ősbükkös

Intrazonális erdőtársulásaink: - Ligeterdő társulások: növénytársulás része nem a tengerszint feletti magasság, hanem a vízellátottság a meghatározó a kialakulásukban fajtái: - Puhafa (vagy fűz-nyár) ligeterdő: - folyók alacsonyabb árterein, ahol tavasszal rendszeres vízborítás alakultak ki - talajuk tápanyagban gazdag öntéstalaj - lombkorona szintjüket a fűz és a nyárfajok alkotják - cserje- és gyepszintjük nagyon gazdag, hamvas szeder, ligeti szőlő, komló, nagy csalán

- Keményfa (vagy tölgy-kőris) ligeterdő: - a folyók magasabb árterein alakultak ki - lombkorona szintjüket a kocsányos tölgy, a magyar kőris alkotja - cserjeszintje: kecskerágó - gyepszintje: sás- és pázsitfűfajok - sok a hóvirág és a tavaszi csillagvirág pl. Lentinél a Kerka folyó mellet

- Homoki erdőtársulások: növénytársulás része az alapkőzet (a homok) által befolyásolt fástársulások pl. a nyáras- borókás társulás - az alföldi homoki tölgyesek kiirtásával, majd a terület legeltetésével kialakult másodlagos társulás - uralkodó fajai: közönséges boróka, fehér nyár - a talajon gazdag a pionír moha vegetáció, nyitottabb foltokon a homoki pimpó, a zártabb foltokon a homoki árvalányhaj az uralkodó pl. Kiskunsági Nemzeti Park: bugaci nyáras- borrókás (nyílt homoki tölgyes és a zárt homoki tölgyes társulás)  

Az erdőtársulásaink állattársulás része Rendkívül sokszínű, fajokban gazdag - Elsődleges fogyasztók: emlősök: gímszarvas, őz, erdei pocok, mókus, erdei egér; madarak ; rovarok - Másodlagos fogyasztók: emlősök: vaddisznó, róka, borz, vadmacska, nyuszt; énekesmadarak - Harmadlagos fogyasztók: bagolyfélék, sólyomalkatúak, az ember tervszerű vadgazdálkodása  - Lebontók: baktériumok, gombák, férgek, rovarok, puhatestűek

13. lecke A hazai fátlan társulások főbb típusai

Fátlan társulásaink többsége gyeptársulás. Gyeptársulások: - lágyszárú fajok populációi képezik, legmagasabb szintjük a gyepszint - kialakulásukban meghatározó szerepet játszott: - az éghajlat (hőmérséklet, csapadék): löszgyep társulások, vagy - az alapkőzet: homoki- illetve sziklagyep társulások, - a talaj sajátosságai: szikes társulások - nyílt társulások: nincs összefüggő növényzete, az alapkőzet vagy a talaj a felszínen van - zárt társulás: a növényzete összefüggő

Sziklagyep társulások: - az alapkőzet által meghatározott intrazonális társulások - nyílt, pionír társulások - a különböző alapkőzet aprózódási és mállási folyamatai kö- zött jelentős eltérések vannak, ezért a különböző kőzeteken eltérő a szukcesszió sebessége, és a társulások fajösszetétele is eltérő - alaptípusaik: - szilikát sziklagyep társulások: vulkánikus alapkőzeten pl. Tapolcai-medence tanúhegyein - mészkő sziklagyep társulások: mészkő alapkőzeten pl. Bükk hegységben - dolomit sziklagyep társulások: dolomiton, Budai hgys.  

Szikes társulások: - sajátos talajviszonyok által meghatározott, intrazonális társu- lások - talajuk a szikes talaj kialakulásának feltétele: - felszínhez közel van, a főleg Na+-ban gazdag talajvíz - száraz éghajlat, több víz párolog el a talajból, mint amennyi az év során csapadék formájában lehull - a száraz, meleg nyári időszakok, ekkor az alulról felfelé irá- nyuló vízmozgás a jellemző a talajban a Na+- ok együtt mozognak a vízzel felfelé - a víz a felszín közelében elpárolog, a nátriumionok sói viszont felhalmozódnak  

Hazánkban a Tisza és a mellékfolyóinak a szabályozása következtében másodlagos szikesedés történt, így alakult ki Hortobágy szikes területe Szikes talajok jellemzői: - magas Na+ koncentrációjuk - tömör, kedvezőtlen a talajszerkezetük - kevés az oxigén tartalmuk - lúgos a kémhatásuk csak ezekhez a (sós- sivatagi) körülményekhez alkalmazkodó növények tudnak a szikes talajon megélni  Sziki növények jellemzői: - mélyre hatoló, karószerű, nagy nedvszívó képességű gyökér - szár, levél: pozsgás, talajfelszínen szétterülő

Szikes társulások típusai:  - száraz szikes társulások: csak tavasszal van vízborításuk, nyárra kiszáradnak pl. vakszik társulása: szélsőséges ökológiai viszonyok között alakult ki (felszínen van a sziksó) nyílt társulás, jellemző növényei: kamilla  - nedves szikes társulások: a vízborítás egész nyárra elhúzódik A szikes társulások jellemző előfordulási területe a Hortobágyi Nemzeti Park.

Gyomtársulások: növényfajai a gyomnövények gyomnövények jellemzői: - ott fordulnak elő ahol nem kívánatosak - eredeti társulásukból kiszorultak, mert kevésbé voltak versenyképesek, mint a társulás többi faja - a bolygatást (pl. talajművelést) jól tűrik - gyors szaporodásúak Típusai: - vetési gyomtársulások: - alkalmazkodtak a növényi kultúrák művelési módjához pl. kalászosok gyomjai: pipacs, kék búzavirág, konkoly

- útszéli gyomtársulás: - vágástársulás: - tarvágás területén a fényerősség, a talaj nitrogén- és ned- vesség tartalmának a megnövekedése következtében alakul ki (a nitrogén a kivágott fák lombjának és a gallyainak bom- lásából származik) - a tömegesen megjelenő növények megakadályozzák a természetes újulatot - jellemző fajai: szederfajok, erdei szamóca, nadragulya - útszéli gyomtársulás: - közutak szegélyein, mérsékelt emberi zavarás hatására - jellemző faja: tarackbúza - romtalajok növényei: törmeléklerakókon pl. a parlagfű

Szárazföldi fátlan társulások állattársulás része: - Elsődleges fogyasztók: emlősök: a mezőgazdasági művelést legjobban a kis termetű rágcsálók viselik el, pl.a mezei pocok, az ürge elterjedt növényevő emlős a mezei nyúl madarak: fácán, fogoly, fürj; túzok főleg gyommagvakat fogyasztanak, de kisebb mennyiségben rovarokat is rovarok: szöcskék, sáskák, tücskök jelentős növényfogyasztók - Másodlagos fogyasztók: emlősök: kisebb méretű rovarevők és ragadozók pl. mezei cickány, vörös róka

madarak: rovarevő énekesek pl. pacsirták hüllők: gyíkfajok rovarok, pókok - Harmadlagos fogyasztók: madarak: sólyomalkatúak pl. egerészölyv - Lebontók: a talajban élő baktérium- és gombafajok, féreg- és ízeltlábúfajok

- e