Aggteleki Nemzeti Park Balázs Dávid Sápi Norbert Faddi Fanni 10.As

Magyarország negyedikként alapított nemzeti parkja, melyet 1985-ben hoztak létre. Geológiai értékek, a vidék felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok védelmére alakult meg. A Sajó és a Hernád folyó között helyezkedik el. A park törzsterülete az Aggteleki-hegység. Terület: 201,70 km² Címerállat: Foltos szalamandra

Talaja A térséget nagyrészt a középidő triász időszakában, kb millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel. Eleinte a törmelékes-üledékes kőzetek rakódtak le, majd egyre több mésztartalmú anyag vált ki. A vidék nagyobbik része tipikus mészkőfennsík. A pleisztocéntől mindmáig tartó, mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi formáját megfigyelhetjük.

Vízrajza A karsztforrások vízhozama erősen ingadozó a csapadékmennyiségtől függően. A mészköves talajon kis területű és mélységű állóvizek jöttek létre, melyek két csoportba sorolhatók: 1, töbörtavak (töbörlyukakban képződött) pl: Vörös-tó 2, állóvizek (eltömődött víznyelőkben) pl: Aggteleki-tó Mesterséges tavak is vannak: Tengerszem-tó, Ménes-völgyi halastó Rakaca-víztározó.

Az Aggteleki-karszton kilencven kisebb-nagyobb karsztforrás fakad. A legnagyobb hozamú vízfolyása a Jósvafő közelében eredő Jósva-patak. Legnagyobb karsztforrások táplálják,belefolyik a Ménes-patak is. A Jósva végül a Bódvába torkollik.

Növényvilága Viszonylag kis területen a növényvilág rendkívül változatos, fajgazdag. Ez a változatos térszínnek köszönhető: a karsztfennsíkok, déli lejtők, barlangok, a mély szurdokvölgyek és a szélsőséges mikroklímájú töbörlyukak mind másfajta életteret biztosítanak a különféle igényű élőlényeknek hektáros erdőrezervátumot alakítottak ki. Leggyakoribb a gyertyános–kocsánytalan tölgyes mélyebb szurdokokban: középhegységi bükkösök, szurdokerdők, a fennsíkokon pedig hárs-kőris sziklai sztyepperdők nőnek. A délebbi, kissé melegebb vidékeken:molyhos tölgyes bokorerdők találhatók.

A lágyszárúak közül: tornai vértő (a park egyik legféltettebb kincse). Ritkaság a szintén fokozottan védett osztrák sárkányfű is. A karsztmezők gyakori növénye a leánykökörcsin, a korai fehér szegfű és a kakasmandikó. A patakvölgyekben viszonylag nagy mocsárrétek, összefüggő magassásosok és magaskórósok, valamint a partokon égerligetek nőnek. A völgytalpak szélén állandóan szivárgó rétegforrásokon kialakult gyapjúsásos láprét-foltocskákon értékes, ritka növények élnek.

Állatvilága 413 védett és fokozottan védett állatfaj fordul elő. Az erdők nagyvadállománya gazdag, fő képviselői a gímszarvasok, őzek és vaddisznók. visszatelepültek az Északi-középhegységbe,a farkasok és a hiúzok. A terület ragadozó madarai- egerészölyvek és ritka parlagi sasok. A nemzeti park erdőiben költ az egyetlen Magyarországon fészkelő fajdféle, a császármadár. Süvöltőkkel, búbos cinegékkel és sárgafejű királykákkal is találkozhatunk. Nyílt területek jellemző madara a cigánycsuk és a tövisszúró gébics.

Az Aggteleki Nemzeti Park sok hüllőfajnak is otthont ad: erdei, vízi-, kockás és rézsiklóknak is. Legértékesebb: pannon gyík és a címerállat foltos szalamandra is. Gazdag a karsztvizek halállománya is: eddig 42 fajt számláltak össze, melyek közül 13 védett. A rovarvilág is igen változatos. A lepkék fajszáma meghaladja a kétezret. A kis Apolló-lepke legnagyobb hazai állománya itt él. Védett a: fecskefarkú és a kardoslepke. Megemlítendő az erdélyi kurtaszárnyú szöcske, vagy a nagyméretű ragadozó fűrészeslábú szöcske. Csak itt fordul elő hazánkban a zöld rétisáska. Déli fekvésű lefjtőkön imádkozó sáskával is találkozhatunk.

A barlangok külön, sajátos élővilággal rendelkeznek. Ötszáznál is több faj él itt, például a magyar vakfutrinka, az aggteleki vakbolharák, a szemercsés vakászka valamint egy gilisztafaj. Az Európában élő 28 denevérfaj közül 21 előfordul a nemzeti park barlangjaiban. A park területén látható hazánk egyetlen állami tulajdonú, több mint 120 lóból álló huculménese.